Online operakalauz & szinopszis Berg WOZZECK-jéhez
A Wozzeck a 21. század legfontosabb atonális zenei operája és az első egész estés mű ebben a stílusban. Berg nagyszerű drámaírónak bizonyul, aki a mai napig lenyűgözi a közönséget ezzel a művével.
Tartalom
Kiemelt események
♪ Du, der Platz ist verflucht!
♪ Ich hab’ ein Hemdlein an, das ist nicht mein
♪ Andres! Andres! ich kann nicht schlafen
♪ Dort links geht’s in die Stadt Gyilkossági jelenet
♪ Tanzt Alle; tanzt nur zu, springt, schwitzt und stinkt
♪ Entracte
Felvételi ajánlás
Atonalitás és Schönberg hatása
Az “Erwartung” című egyfelvonásos operát, az első atonális operát egyáltalán és ezzel a Wozzeck előfutárát Arnold Schönberg írta 1909-ben. Egy nő története, aki szerelmét keresve az erdőben bolyong, találkozik a holttestével, és ezen a horrorisztikus utazáson átéli az összes lelki érzést. Schönberg atonális zenével akarta láthatóvá tenni a felkavaró lelki állapotokat. Az “Erwartung” zenéje átkomponált volt, és egyetlen motívum sem ismétlődött, ami teljes szakítást jelentett az operazene hagyományával.
Berg Schönberg tanítványa volt, Schönberg pedig Berg zenei mentora és vezetője. Berg azonban nem követte pontosan ugyanazt az utat. Tíz évvel később a Wozzecket nagyrészt atonálisan komponálta, de szerkezetet és ismétléseket tartalmazó zenei formákat használt. Berg még odáig is elment, hogy vezérmotívumokat használt (lásd az első felvonás első képéről szóló részt), és ezzel áthidalta a szakadékot a romantikus wagneri drámától az atonális zenéig.
Forrás
A mű Büchner 1837-es, befejezetlen “Woyzeck” című drámáján alapul. Az irodalomkedvelő Berg 1914-ben látta a darabot, és elhatározta, hogy megzenésíti a művet. A célhoz vezető út azonban rögös volt. Büchner csak egy töredéket hagyott hátra. Korai halála előtt harminc kézzel írt jelenetet (“képet”) tudott befejezni, oldalszámok nélkül, tisztázatlan fejlődési fokozatokkal. Több mint ötven évvel később Karl Emil Franzos osztrák írónak sikerült az időközben megfakult vázlatokat kémiai úton újra olvashatóvá tenni, és színdarabot formálni belőlük.
Berg vette Franzos eredetijét, és Franzos változatának harminc jelenetéből tizenötöt állított össze. Részben szerkesztette őket, de a nyelvezet megváltoztatása nélkül. Ferenczi tévesen nem használta az eredeti “Woyzeck” címet, és Berg átvette ezt a téves nyomtatást.
Berget lenyűgözte Woyzeck személye és sorsa, akinek sorsa valós eseményen alapult. A parókakészítő fia 1780-ban halálra késelt egy 46 éves özvegyasszonyt. Valószínűleg skizofréniában szenvedett. A bíróság az elsők között rendelte el az elmebajának kivizsgálását. A szakértői vélemény bűnösnek ítélte, és 1824-ben a lipcsei piactéren kivégezték. Büchner egy orvosi folyóiratból értesült erről az esetről, amelyre apja előfizetett. Büchner a folyóiratból további bizarr esetek további történeteit szövi bele a drámába.
Biográfiai párhuzamok
Ebben a műben, amely egy katonáról szól, aki féltékenységből és őrületből meggyilkolta törvénytelen gyermeke anyját, meglepő életrajzi párhuzamokat találunk Berg életével.
A legnyilvánvalóbb életrajzi Marie személyében. A Berg család nyaralójának Marie Scheuchl nevű szobalánya a 17 éves Albantól fogant gyermeket. A család titokban akarta tartani ezt a “félrelépést”, és a titoktartásért cserébe kártérítést fizettek neki. Még Berg későbbi felesége, Helene is csak Berg halála után értesült róla. A párhuzamok folytatódtak; a nevek megfeleltetése és a törvénytelen gyermek jelenléte mellett a dráma Marie-járól azt mondják, hogy a cselédlány feltűnően pontos portréja.
Berget 1915-ben, az első világháború során behívták katonának, és asztmája miatt hamarosan a bécsi hadügyminisztériumba helyezték át. Ott állítólag szenvedett alkoholista felettese rossz bánásmódjától. Így tudott meríteni a katonai szolgálat tapasztalataiból, és ezt írta egy levelében: “Van egy darab belőlem az ő alakjában, hiszen én is ugyanúgy gyűlölt emberektől függő, megkötözött, beteges, szabad, lemondó, sőt megalázott ember voltam, mióta ezeket a háborús éveket töltöttem. E katonai szolgálat nélkül ugyanolyan egészséges lennék, mint azelőtt.
A zene I. – a zenei formák
Az opera zenéje és drámája erősen strukturált. Minden felvonás 5 jelenetből áll, amelyek tematikusan vannak elrendezve.
Az első felvonásban Berg minden főszereplőnek (Wozzeck kivételével) egy-egy karakterdarabot ír. Az egyes jelenetekben a karakter a főszereplővel való találkozásban jelenik meg. Így ismerjük meg a szereplőket és a Wozzeckhez való viszonyukat. Minden darab a saját zenei formájára épül (1: Szvit, 2: Rapszódia, 3: Március/ Altatódal, 4: Passacaglia, 5: Rondo).
A második felvonás is ezt a meglepő szerkezetet követi. Az öt kép egy szimfónia sorrendjében íródott (1: Szonáta, 2: Fantázia/Fúga, 3: Largo, 4: Scherzo, 5: Rondo).
Az utolsó felvonás végül 5 találmány sorozatából áll.
Meglepő módon e formák közül egyetlen egy sem származik a zenés színházból; mindegyik az abszolút zenéből származik. Berg egyfajta idegenkedést akart teremteni a szigorú formával, hogy gátat szabjon a hagyományos operaformák romantikus túláradásának. Maga Berg megjegyezte, hogy “nem annyira arra helyezte a hangsúlyt, hogy zenei mumus legyen, hanem inkább a helyesen értelmezett, jó, régi hagyomány természetes folytatása!
A zene II – a zenekar
A fent leírt formák a hallgató számára alig hallhatóak, a zenei elrendezés túl bonyolult, megértése csak a partitúra segítségével és némi szakértelemmel lehetséges.
Hasonlóan igényes a zenekari szólamok használata. A zenekar későromantikus méretű, és a gitár, a xilofon, a celesta, a harmonika és a rúd hozzáadásával nagy színpalettával rendelkezik. A teljes zenekar főleg a metamorfózis zenéjében (a képek közötti átmenetekben) hallható. Maguk a képek nagyon takarékosan vannak hangszerelve a szöveg érthetőségének növelése érdekében. Cserébe Berg minden képnél variálja a zenekari összetételt, ami óriási koordinációt és próbát igényel, gyakran még fizikailag is váltaniuk kell a zenészeknek.
A Zene III – “Egyáltalán ne énekelj!”
Berg Büchner dialógusait színvonalas színészi játékkal akarta színpadra vinni, ezért tartózkodott az énekelt formáktól, például az áriáktól. Bergnek világos elképzelése volt arról, hogy az énekeseknek hogyan kell énekelniük: “Nincs éneklés! De mégis, a hangmagasságot énekhangmagasságban (pontosan a hangok után) kell jelezni és rögzíteni; ez utóbbit azonban beszédhanggal”. Ez megfelelt a beszédhang használatának, mint tíz évvel korábban Schönberg Pierrot-Lunaire-ében, az éneklés és a beszéd közötti technikának.
A drámaíró Berg – hatása Hitchcockra
Büchner dialógusai nagyrészt hétköznapi dialógusok voltak, és nem nagyon inspiráltak lélektani operára. Berg számára ez nem jelentett akadályt – ellenkezőleg, Berg drámaíró volt, és hallatlanul gazdag tonális nyelvet fejlesztett ki. A híres zeneszerző, Bernard Herrmann, akit Hitchcock filmzenéiről ismerhetünk, bevallott Berg-rajongó volt. A “Psycho” híres zuhanyzós gyilkossági jelenetét a hegedűk disszonáns magas kiáltásaival Berg zenéje ihlette, és a filmtörténet egyik legnagyobb pillanata lett. Az első felvonás első képének hangmintájában hallhatóak a sikoltozó hegedűk.
Kritika
Berg 1914-es első Wozzeck-színpadi élményétől a bemutatóig 11 év telt el. A Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója, Erich Kleiber pártfogolta a művet, és a premieren maga vezényelte. Egyes szakértők a művet előadhatatlannak tartották. Annak érdekében, hogy a mű összetettségének és újszerűségének igazságot tegyen, Kleiber 137 próbát rendezett.
A közönség reakciói megoszlottak. Várható volt, hogy a közönség és a sajtó egy része értetlenül reagált. Az avantgárd lelkesedett, a mű jelentőségét korán felismerték, és mire Berg 1935-ben meghalt, már több mint 160 alkalommal adták elő. A nácik hatalomátvételével a mű eltűnt a színházakból, de nem sokkal a második világháború vége után visszatalált a repertoárba, amelyet a mai napig megtartott.
WOZZECK ACT I
Leitmotívumok
Szinopszis: A kapitányi szobában Wozzeck kora reggel borotválja a tisztet. A kapitány beszélgetni akar Wozzeckkel, aki egykedvű marad. Amikor a felettes tiszt Wozzeck törvénytelen gyermekére utal, aki “az egyház áldása nélkül” született, Wozzeck rámutat, hogy a szegény emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy erkölcsösen viselkedjenek.
Nyitány nélkül, csak a dobok kavargásával, amely a katonaságot hivatott jelképezni, az 5. ütemben azonnal megkezdődik az énekhang. A darab szvit formájában íródott (prelúdium, pavane, kadencia, gigue, kadencia, gavotte kettős I/II, air, prelúdium rákövetkezőben).
Hamarosan halljuk az opera első vezérmotívumát, ez az a hangsor, amelyet Wozzeck “Jawohl, Herr Hauptmann” (“Igenis, kapitány úr”) című dalában ismételten hallunk.
Hitchcock hegedűs kiáltásait az alábbi felvételen a 3:30-nál kezdődő passzusban halljuk.
Az egyik legfontosabb vezérmotívummal Wozzeck “Wie arme Leut!” című művében találkozunk. (“Mi szegények!”) Meglepő módon ez egy C-dúr hármashangzat. Berg írt róla: “hogyan is lehetne szembetűnőbbé tenni a pénz tárgyiasságát, amiről beszélünk!”. A vezérmotívum újra és újra megjelenik.
A beszédes és egyszerű gondolkodású kapitány szerepét a tenor buffo hang fachjában írta, ami kifejezi az elöljáró karikatúraszerűségét (lásd fentebb az “Életrajzi adatok” részben is).
Langsam, Wozzeck, langsam! (Lassan, Wozzeck, lassan! Egyenként!) – Grundheber
]
Szinopszis: Wozzecket a mezőre parancsolják, ahol András botjaival együtt vágtat. Elmondja bajtársának, hogy sötét látomásai gyötrik.
Ez a darab egy három akkordra írt rapszódia és egy háromtrófás vadászdal. Berg minden egyes figurához hangszert rendelt, Wozzecket a bariton hangmagasságának megfelelő harsona kíséri.
A darab a távolból érkező osztrák katonai jelzésekkel csendül fel, amelyeket Berg a szolgálati évei alatt belsővé tett.
Du, der Platz ist verflucht! (Te, a hely el van átkozva!) – Berry / Weikenmeier
Marie és törvénytelen gyermekük
Szinopszis: Marie, Wozzeck gyermekének anyja szobájában. Az ablakból egy katonai parádét néz. Amikor integet a tamburmajornak, szomszédja, Margarethe szidalmazza őt, mint prostituáltat, akinek törvénytelen gyermeke van. Marie dühösen becsukja az ajtót, és altatódalt énekel a fiának. Ekkor kopogtatnak az ajtón, Wozzeck lép be. Nem néz Marie-ra és gyermekére, csak sötét látomásairól beszél, és elhagyja a zaklatott asszony szobáját.
A darab a távolban megszólaló indulóval kezdődik. Marie és Margarethe beszélgetése tisztán beszélt színház, Berg nem írt le semmilyen jegyzetet.
Ezt követi az altatódal, amely bár a klasszikus 6/8-os ütemben íródott, gyors tempója miatt nem felel meg az elvárásoknak. Nem csoda, hogy a gyermek nem tud elaludni az anya belső zaklatottsága mellett. Mielőtt Wozzeck megérkezik, ők ketten találnak egy kis nyugalmat, amit Berg a celesta álomszerű hangjaival komponált.
Tschin Bum, Tschin Bum – Grundheber / Behrens
A mániákus orvos
Szinopszis: Wozzeck, hogy némi pénzt keressen, felbérelte magát egy orvosi kísérletre. Hónapok óta csak babot eszik. Rendszeres vizsgálatokra megy a kezelőorvoshoz, és beszámol a látomásairól. Az orvost nem érdekli Wozzeck mint ember, számára ő csak egy “eset”. Mégpedig annak a bizonyítéka, hogy a kiegyensúlyozatlan táplálkozás őrülethez vezet, amit az orvos a legnagyobb megelégedéssel regisztrál. Azt reméli, hogy ezzel a felismeréssel híres lesz.
Berg egy klasszikus tizenkét hangú témára írt egy Passacagliát, amelyet 21-szer variált. Ezzel a kíméletlen ismétléssel mániákusan hajtottnak mutatja az orvost.
Was erleb’ ich, Wozzeck? (Mit tapasztalok, Wozzeck?)
Szinopszis: Marie az utcán találkozik a Tamburmajorral, nem tart sokáig és mindketten elmennek Marie lakására.
WOZZECK ACT II
A második felvonás egy szimfónia szerkezetét követi: 1: Szonáta, 2: Fantázia/Fúga, 3: Largo, 4: Scherzo, 5: Rondo.
Szinopszis: Marie a kézitükörrel megcsodálja a fülbevalót, amit a dobos őrnagytól kapott, és egy jobb életről álmodik. Az ölében a gyermeke, aki nem akar aludni, és zavarja őt. Meglepetésére Wozzeck lép közbe. Észreveszi a fülbevalókat, és gyanút fog, amikor Marie azt állítja, hogy megtalálta őket. Pénzt ad neki és elhagyja a lakást.
Was die Steine glänzen? (Mit ragyognak a kövek?) – Behrens / Grundheber
Szinopszis: Wozzeck orvosa és kapitánya találkozik az utcán. A kapitány felületes filozófiai megjegyzésekkel untatja a “Doktor Sargnagel” (“Doktor koporsószög”). Az orvos bosszúból a következő négy hétben agyvérzést jósol a megdöbbent tisztnek. Amikor Wozzeck keresztezi az útjukat, mindketten rajta vezetik le frusztrációjukat. A kapitány célozgat Wozzeckre, hogy a felesége hűtlen hozzá. Wozzeck mélyen megrendülve hagyja el őket.
Berg többször írt szokatlan előadásjelzéseket a partitúrába. A Hauptmann-nál többször írta, hogy “csattogó hang” vagy “orrhang”, a Doktor-nál pedig még azt is, hogy “mint egy szamár”.
Wohin olyan eilig, geehrtester Herr Sargnagel? (Hová siet, kedves Sargnagel úr?) – Dönch / Berry
Marie vitája Wozzeckkel
Szinopszis: Wozzecks Marie-hoz siet és szembesíti őt. A lány kitér előle. Wozzeck fenyegetően közeledik hozzá. A lány ráordít, hogy ne érjen hozzá, inkább egy késsel a testében, minthogy megüsse. Marie visszatér a lakásába, és otthagyja a kétségbeesett férfit.
Ez a jelenet egy tisztelgés Schönberg előtt, a hangszerelés megfelel Schönberg kamaraszimfóniájának op. 9. Berg utasításai szerint a 15 zenész elhagyja a zenekari árokat, és geometrikus formában helyezkednek el a színpadon.
Guten Tag, Franz (Jó napot, Franz) – Berry / Strauss
A kocsmai jelenet
Szinopszis: Egy kocsma kertjében késő este. Fiúk, katonák és cselédek táncolnak. Köztük van Marie és a dobos őrnagy. Wozzeck nézi őket, és már részeg. Marie kihívó szavakat kiált neki. Megjelenik egy bunkó, és véres tettet jósol.
A darab egy tonális zenében játszott ländlerrel kezdődik. A mesterember dala után a darab szabad tonalitásban írt keringővé változik.
Vadászkórussal folytatódik, amely a Freischützre emlékeztet (talán szándékos visszaemlékezés Woyzeck életére, aki a Freischütz keletkezésének idején követte el a gyilkosságot).
Visszatérnek a scherzo és a ländler formái. A cselekmény és a zene egyre inkább rémálom-jelenetté válik.
Ich hab’ ein Hemdlein an, das ist nicht mein (Van rajtam egy ing, ami nem az enyém) – Abbado
A Wozzeckben felmerül a bosszú gondolata
Szinopszis: Wozzeck éjszaka a barakkban Andres mellett fekszik a priccsen. Nem tud aludni, egy kés látomása kísérti, a gyilkosság gondolatai felkavarják. A részeg dobos őrnagy belép az őrszobára egy üveg pálinkával. Megalázza Wozzecket azzal, hogy meghódítja Marie-t. Dulakodásba keverednek, Wozzeck vereséget szenved. Wozzeck álma a késről döntéssé válik.
A “Rondo martiale con Introduzione” néven fogant darabot egy hátborzongatóan rövid szellemkórus vezeti be. Látomások gyötrik Wozzecket, és a szellemkórus visszatér. A zenekar recseg, recseg és cseng, ahogy a dobosmajor csínytevéseit végzi.
Andres! Andres! ich kann nicht schlafen (Andres! Nem tudok aludni) – Berry / Uhl
WOZZECK ACT III
Berg a cselekmény öt képének mindegyikét találmányként írja le. Minden kép egy-egy megszállottságot ír le, legyen szó Marie bűntudatáról, Wozzeck meggyilkolásáról, a véres kezekről vagy a kés frenetikus kereséséről.
Marie bűntudata
Szinopszis: Marie éjjelente ébren fekszik, és a házasságtörő asszony történetét olvassa a Bibliában. Már régóta nem látta Wozzecket, és bánja, amit vele tett. Sejti, hogy szerencsétlenség fog történni.
Rögtön az elején halljuk a témát, amelyből Berg 7 variációt és egy fúgát épít.
Und ist kein Betrug in seinem Munde erfunden worden (És nem találtak ki csalást a szájában) – Lear
A gyilkosság
Szinopszis: Éjszaka van, Wozzeck és Marie az erdei tónál találkoznak. Wozzeck nosztalgiázva emlékszik vissza a szebb időkre, és kést nyom a lány torkába.
Berg invenciót írt a mindenütt jelenlévő H hangról.
A darab halkan, fenyegetően kezdődik, hallani a hegedű halk kiáltásait, amelyek a katasztrófát hirdetik. Wozzeck a felvonás előtt csendben van, de Marie-t durván megfenyegeti (“Aki fázik, az nem fagy meg többé! Nem fogsz megfagyni a reggeli harmattal”). A hold sápadtan emelkedik a jelenet fölé. Ez a gyilkosság előtti zene. Margarethe átható sikollyal hal meg, és szörnyű akkordok szólalnak meg a zenekarban. A szakasz egy hatalmas crescendóval ér véget.
Dort links geht’s in die Stadt (Ott balra van a város) – Berry / Strauss
A második kocsmai jelenet
Szinopszis: Wozzeck elmegy a fogadóba. Táncolni akar, hogy elfelejtse a gyilkosságot. Margarethe vérfoltokat fedez fel az ingén, és mindenki előtt szembesíti őt. Wozzeck elmenekül a fogadóból.
A darab egy elhangolatlan zongorán játszott polkával kezdődik. Később egy fogadói zenekar szólal meg hegedűvel, harmonikával és a bombardon (egyfajta tuba) nehéz hangjaival.
Táncol Mindenki; táncolj csak, ugorj, izzadj és bűzölj (Dances All; just dance, jump, sweat and stinkt) – Berry / Lasser
Wozzeck visszatér a tóba
Szinopszis: Wozzeck visszaszalad a tóhoz, és megkeresi a kést, hogy elrejtse a bizonyítékot. Amikor megtalálja, mélyen a tóba megy, hogy ott elrejtse. Miközben megpróbálja lemosni magáról a vérfoltokat, megfullad. Az orvos és a kapitány elhaladnak a tó mellett és meghallják a fuldoklót, közömbösen úgy döntenek, hogy nem tesznek semmit.
Berg ezt a darabot “egy hatodik akkordról szóló invencióként” írja le. Az alaphangok a b, c, e, gisz, eisz, f, fisz hangokból állnak.
Das Messer? Wo ist das Messer? (A kés? Hol van a kés?) – Berry
A közjáték
Az alábbi intermezzo többé-kevésbé tonálisan a d-moll hangnemben íródott. Ismét az opera számos motívuma hallható, és az intermezzo egy tizenkét hangú akkorddal zárul, amely Marie halálakor hangzott el.
Entracte
Szinopszis: Reggel a gyerekek Marie háza előtt játszanak. A gyermeke is ott van, és meglovagolja a hobbilovát. Mindannyian az erdőbe szaladnak, amikor meghallják, hogy Marie holttestét megtalálták. Csak Marie fia nem érti, mi történt, és ő az egyetlen gyerek, aki hátramaradt.
Az opera egy nyolcadmozgással kapcsolatos invencióval zárul.
Ringel, Ringel, Rosenkranz, Ringelreih’n!
Felvételi ajánlás
SONY, Walter Berry, Isabel Strauss, Fritz Uhl, Carl Doench, vezényel: Pierre Boulez és az Orchestre du Theatre National de l’Opera de Paris.
Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Alban Berg “WOZZECK ” című operájáról.
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!