A FIDELIO online operakalauz

Aligha akadt még egy mű, amely olyan kitartóan foglalkoztatta Beethovent, mint egyetlen operája. Csak a harmadik változattal érte el végleges változatát. Beethoven olyan jeleneteket alkotott, amelyek bekerültek az operatörténetbe, és erejükkel és igazságtartalmukkal ma is megérintenek bennünket.

 

Tartalom

Szinopszis

Kommentár

I. felvonás

II. felvonás

 

Felvételi ajánlás

Felvételi ajánlás

 

Kiemelt részletek

Ouvertüre

Mir ist so wunderbar (Quartett)

Ha welch ein Augenblick

Abscheulicher … Komm Hoffnung (Leonorenarie)

O welche Lust (Gefangenenchor)

Gott, welch dunkel hier

Euch werde Lohn in besseren Welten

Er sterbe!

O namenlose Freude

Wer ein holdes Weib errungen

 

 

 

Bemutató

Bécs, 1804

Libretto

Joseph Sonnleithner (1. változat) és Georg Friedrich Treitschke (2. változat), Jean-Nicolas Bouilly Léonore című drámája alapján.

Főszerepek

Don Pizarro, az állami börtön kormányzója (bariton) - Florestan, politikai fogoly és Don Pizarro ellenfele (tenor) - Leonore, a felesége (szoprán) - Rocco, Börtönőr (basszus) - Marzelline, Rocco lánya (szoprán)

Felvétel ajánló

EMI Christa Ludwig, Jon Vickers és Gottlob Frick vezényletével, Otto Klemperer és a Philharmonia Chorus and Orchestra vezényletével.

 

 

 

A FIDELIO szerepei és szinopszisa

 

 

 

 

 

Kommentár

 

 

 

Libretto

Beethoven virtuóz zongorista karrierje után egyre inkább a nagyobb formák zeneszerzőjeként tudott kitűnni. Az Eroicával és különösen a Prométheusz teremtményei című balettzenével Beethoven megmutatta drámaírói képességeit is. 1804-ben a “Theater an der Wien” megbízást adott neki első operájának megkomponálására. Beethoven, aki már dolgozott egy “Vesta” című operatöredéken, azt félbehagyta, mert lángra kapott az új téma iránt. A mű egy igaz történeten alapult, amely egy férfinak álcázott asszonyról szólt, aki kiszabadította férjét a jakobinus börtönből. Bouilly bíró, aki szemtanúja volt az eseménynek, történetté dolgozta fel, amelyet Spanyolországba is átvittek. Sonnenleithner színházi rendező és író lefordította a francia librettót németre, Beethoven pedig munkához látott.

 

 

Szabadság

Beethoven lelkes védelmezője volt a francia forradalom eszméinek, még akkor is, ha megvetette annak főszereplőjét, Napóleont (lásd az “Eroica” című operáját). Beethoven csodálója volt Luigi Cherubininek és mentőoperáinak, így nyilvánvaló, hogy Beethoven a szabadság és a testvériség forradalmi eszméinek szellemében pozitívan reagált a “mentőopera” témájára. Az elnyomás alóli felszabadulás és az emberség diadalának témája válik a Fidelio című opera magjává. A 9. szimfóniához hasonlóan Beethoven a Fidelióval is a szabadságnak állított zenei emlékművet.

 

 

Beethoven küzdelme a zenei drámáért

Beethoven Fideliójában két markánsan különböző részt ismerünk fel. Az első harmad könnyed, mint egy singspiel, és a népszerű Varázsfuvolára emlékeztet. Don Pizarro megjelenésével a zene hangneme hirtelen megváltozik, és drámává válik. Formailag a Fidelio egy Singspiel, beszélt párbeszédekkel és zárt számokkal, Wagner mégis “a német zenedráma atyjának” nevezte Beethovent a Fidelio miatt, amelynek központi gondolata, hogy a kifejezést az esztétika helyett a nagy eszme szolgálatába állítja. Hogy ennek az ellenvetésnek eleget tegyen, Beethoven sokáig küzdött ezzel a művével. Három operaváltozat és négy különböző nyitány tanúskodik erről. Robert Schumann úgy foglalta össze az eltérést Rossinivel, Beethoven híres kortársával, hogy Beethoven négy nyitányt írt egy operához, Rossini pedig egy nyitányt négy operához. Beethoven nehézségei két dologra alapozódtak: egyrészt nem volt gyakorlott operaszerző, másrészt nem tett kompromisszumot abban az igényében, hogy az énekszólamokat hangszeresen komponálja. Nála nem a vokális vonal áll az előtérben, hanem instrumentálisan gondolja a hangot. Ez hatásosan megmutatkozik az első tétel kvartettjében, amelynek szólamai a vonósnégyes szellemében íródtak. A két szólamot, Florestant és Leonórát a bemutató idején énekelhetetlennek tartották. Van egy híres anekdota Beethoven azon elvéről, hogy a kifejezést az interpretátor lehetőségei fölé helyezte. Egy próba során az egyik vonós szólista nem tudott megfelelően eljátszani egy részletet. A játékos panaszkodott a nehézségekre. Beethoven odaszólt neki: “Mit érdekel engem a nyomorult hegedűje?”.

 

 

Premier és kritika

Egy héttel a bemutató előtt Napóleon csapatai bevonultak Bécsbe. A felfordulás miatt a “Theater an der Wien” az előadás estéjén rosszul volt látogatva. A látogatók többsége francia katona volt, akik nem értették a német szöveget, és nem sokat tudtak kezdeni az opera üzenetével. A taps több mint gyér volt, és az eredmény fájdalmas kudarc volt. Mindössze három előadás után az operát törölték. Beethoven barátja, Breuning támogatta őt az átdolgozásban, amelynek eredményét négy hónappal később adták elő. Az idő rövidsége miatt a vágások hektikusak voltak, aminek következtében a második változat is megbukott. Bár a művet jelentősen lerövidítették, új nevet (Leonore) és új nyitányt kapott, a drámai gyengeségek megmaradtak. Beethoven enerváltan a fiókba zárta a művet. Nyolc évvel később Beethovent a barátok arra biztatták, hogy adja elő újra a művet. Beethoven hajlandó volt erre, de alapvető átdolgozást tervezett, amely később a végleges változathoz vezetett. A librettót Treitschke e célból átdolgozta. A siker most érkezett el. A következő években Wilhelmine Schröder-Devrient szoprán Leonore megtestesítésével jelentősen hozzájárult a mű elterjedéséhez. Richard Wagner 1829-ben, 16 évesen látta őt egy drezdai előadáson, és szerepének megtestesítését úgy jellemezte, mint a zenészi pálya elindítóját.

 

 

 


FIDELIO I. felvonás

Az Ouverture

Beethoven négy különböző nyitányt írt. Az elsőt soha életében nem játszották, sosem volt vele elégedett. Beethoven mindhárom változathoz új nyitányt írt. Az E-dúr nyitány, az 1814-es változat, az uralkodóvá vált:

Fidelio Ouvertüre – Klemperer / Philharmonia.

 

Szinopszis: A sevillai állami börtönben. A börtönőr Rocco a lányával, Marzelline-nel él a szolgálati lakásban. Rocco portása, Joaquino szerelmes Marzelline-be, de a lánynak nincs füle a fiatalemberhez.

Már az első ütemekben érezzük, hogy a zenekar főszerepet játszik ebben a műben. Az olasz művekhez képest a színészi személyek önálló beszélgetőpartnerének szerepét játssza, sok téma először a zenekarban hangzik el. A zenekar kontrapunktikusan kommunikál az énekesekkel, ahelyett, hogy csupán harmóniai kíséret lenne. A Marzelline/Joaquino páros Mozart Masetto/Zerlina párosára emlékeztet a meglehetősen korlátolt férfi és a magabiztos nő konstellációjával. Így Joaquino marad az egyetlen figura, akinek Beethoven nem ad áriát.

Jetzt Schätzchen – Unger /Hallstein / Klemperer

]

 

 

Marzelline szerelmes Fidelióba

Szinopszis: Folyamatosan Fidelióra, apja új asszisztensére gondol.

Az ária vágyakozó mollban kezdődik, fúvósok által expresszíven díszítve, majd hamarosan dúrba vált.

O wär ich mit dir vereint – Popp

A kvartett “Mir ist so wunderbar”

Szinopszis: Fidelio valójában Leonore, Florestan felesége, aki két éve politikai fogoly ebben a börtönben. Férje kiszabadítása érdekében alkalmazta magát börtönsegédnek. Joaquino féltékeny, de Marcelline apja kedveli a rátermett segédet.

Leonore belépő áriája nélkül a párbeszéd beleolvad a “Mir ist so wunderbar” című pompás kvartettbe, amelyet méltán sorolhatunk az operairodalom nagy kvartettjei közé. Nemcsak csodálatos zenéjével ragad magával, hanem azért is megérint, mert Beethoven mindegyikhez írt egy-egy dallamot, amely a cselekvő személyek különböző érzéseit hangsúlyozza; Leonore a bebörtönzött férje miatt aggódik, Marzelline a Fidelio iránti szerelméről énekel, Joaquino Marzelline szerelmének elvesztését siratja, az apát pedig a Fidelio és Marzelline közelgő házassága feletti öröm mozgatja. A diszkrét zenekar kíséretében az énekesek kánonszerűen hangolódnak, és a darab tökéletes kamarazenei kvartetté válik.

Ezt a szakaszt két különböző hangkombinációval hallhatjuk.

A Furtwänglerrel készült 1953-as élő felvételen hallható változat a Fidelio egyik nagyszerű felvétele. A neves német kritikus, Joachim Kaiser így kommentálja: “Ha valaki meghallgatja Wilhelm Furtwängler 1953-as Fidelio-felvételét, és meghallja az első felvonás kvartettjét, a fogolykórus eloltását, Leonore és Rocco duettjét, a második felvonás felháborító kezdetét és a második felvonás elsöprően drámai kvartettjét, akkor megérti, mi a nagyság”. (“Kaiser, a zene 100 remekműve”).

Mir ist so wunderbar (1) – Jurinac / Mödl / Frick / Schock / Furtwängler

És egy másik csodálatos interpretáció Bernstein felvételéről.

Mir ist so wunderbar (2) – Janowitz / Kollo / Popp / Dallapozza

 

Szinopszis: Rocco számára a jólét a házassági boldogság alapja…

Ezen a ponton egy klasszikus singspiel áriája következik. Tudjuk, hogy Beethoven Mozart Varázsfuvoláját tanulta, nem emlékeztet ez az ária Papagenóra? Ezt a darabot néha kihagyják, és azzal vádolják, hogy túl könnyű. Tévesen, mert a darab dramaturgiailag segít bemutatni a börtönőr átalakulását opportunista, kispolgári hivatalnokból felelősségteljes emberré, aki megtagadja Pizarro gyilkos parancsát.

Hat man nicht auch Gold beineben – Pape

 

 

Szinopszis: Rocco megengedi Fideliónak, hogy elkísérje őt a börtön szigorúan őrzött részébe, ahol Leonore azt hiszi, hogy a férje van.

Gut Söhnchen gut – Norman / Moll / Coburn

Pizarro megjelenése

Szinopszis: Pizarro, az állami börtön igazgatója Florestan politikai ellensége, és saját hatáskörben záratta be a börtön szigorúan őrzött részlegébe. Pánikba esik, mert a miniszter bejelentette, hogy ellenőrzést tartanak, amely során kiderülne, hogy Florestan törvénytelenül van fogva. Úgy dönt, hogy Florestannak meg kell halnia.

Pizarro megjelenésével a zene hirtelen változik. Egy drámai akkorddal kezdődően a zenekar dühöngővé válik, amely a kormányzó vad kiáltásait kíséri. Véletlen, hogy Beethoven ugyanabban a hangnemben írta Pizarro őrjöngését, mint Mozart az “Éj királynőjének” őrjöngését?

Ha welch ein Augenblick – Berry

 

 

Szinopszis: Megparancsolja Roccónak, hogy ölje meg a foglyot. A börtönőr azonban megtagadja. Pizarro megparancsolja Roccónak, hogy ásson egy sírt, a gyilkosságot ő maga fogja végrehajtani.

Jetzt, alter hat es Eile – Berry / Greindl

“Abscheulicher!… Komm, Hoffnung” Christa Ludwiggal és Lotte Lehmannal

Szinopszis: Leonore kihallgatta a beszélgetést, és most sietnie kell.

Leonóra nagy áriája három részből áll: Recitativó, Cavatina, Cabaletta. Ebben a formában Leonore alapvető érzéseit írják le – felháborodás, remény, eksztázis. A zene, amelyet Beethoven írt hozzá, megrázó és egyben megható kifejezésmódján keresztül bontakoztatja ki expresszivitását. Hét perces par force előadás az énekesnő részéről, amely egyszerre követeli meg a legmagasabb drámai expresszivitást és a legbensőségesebb líraiságot.

Először Lotte Lehmannt halljuk. Walter Legge, a századelő producere nemcsak pályafutása legnagyobb teljesítményének nevezi Leonore alakítását. Senki más énekesnő nem érte el Lehmannt ebben a szerepben még egyszer.

Abscheulicher !… Komm, Hoffnung (1) – Lehmann

 

Mit mondott Christa Ludwig az ő értelmezéséről: “A Fideliót nem tudtam nagyon drámaian énekelni, de a férjét megmenteni próbáló gyenge nőt játszottam”. Christa Ludwig számára ez a szerep nagy kihívás volt. Ő nem volt magasan drámai szoprán. Egy interjúban így vallott a Leonoren áriáról: “Az ária végén mindig örültem, amikor elértem a hangot, ezt a magas B-t. Minden “Fidelio” előadás után rekedt voltam. Mindig három napba telt, mire újra használni tudtam a hangomat”.

Abscheulicher !… Komm, Hoffnung (2) – Ludwig

]

A rabok kórusa

Szinopszis: Abban a reményben, hogy látja Florestant, sétálni engedi a foglyokat az udvaron. De nem tudja felfedezni őt.

A rabok kórusában már a Pastorál idilljét halljuk, amelyet Beethoven csak két évvel később komponál. Zseniális húzás, hogy Beethoven ilyen bensőséges zenével komponálta meg a Fogoly reményt. Nem csoda, hogy negyven évvel később Verdi ihletet érzett egy másik híres rabkórus megkomponálására.

O welche Lust (Gefangenenchor) – Bernstein

 

Szinopszis: A foglyokat visszaviszik a cellájukba.

Leb wohl du warmes Sonnenlicht

 

 

 

FIDELIO II. felvonás

 

 

Egy nehéz tenor szólam

Szinopszis: Florestan nyomorúságos körülmények között ül a tömlöcben. Leonóráról álmodik, aki angyalként megváltja őt.

A tömlöcjelenet sötét bevezetéssel és drámai akkordokkal kezdődik. Florestan “Gott welch dunkel hier” című előadása az egyik legnagyobb kihívást jelentő szólam a tenorok számára. A tömlöcben az igazság szeretetéről énekel, és Leonórát a szabadság angyalaként hallucinálja. A partitúra szerint Florestannak az ária második részében “az őrület határát súroló lelkesedéssel, mégis nyugodtan” kell dicsérnie az angyalt.

Szólaljon meg Jonas Kaufmann, a híres német tenor: “Florestan szerepe rövid, de a második felvonás nagy jelenete miatt az egyik legigényesebb szerep a Fachomban. Sok tenor kihagyta a kényes zárórészbe való bejutást. Itt nem a testi hanyatlásról van szó, hanem a kétségbeesett férfi lelkiállapotáról, a megváltás és a felszabadulás extatikus víziójáról. Ugyanígy a jelenet első hangja, a semmiből jövő, egyre erősebbé és sürgetőbbé váló “Isten”, a meggyötört lélek kiáltása az, ami a legnagyobb énektechnikai kontrollt igényli. Nem is tudom, hányszor dolgoztam már ezen a crescendón”. Hallgassa meg Jonas Kaufmannt!

Gott welch dunkel hier (1) – Kaufmann / Welser-Möst

 

Jon Vickers egy második értelmezésben

Gott welch dunkel hier (2) – Vickers / Klemperer

]

 

Szinopszis: Rocco maga mellé veszi Fideliót, és elmagyarázza neki Pizarro küldetését. Ők ketten belépnek Florestan cellájába. Ahogy Rocco kinyitja a cellát, Leonore felismeri a férjét, és mélyen meghatódik. Florestan nem ismeri fel, és hálás a kenyérdarabért, amit Leonore átnyújt neki.

Jon Vickers mellett Christa Ludwignak sikerült nagyszerű Leonore-t formálnia a Klempererrel készült felvételen. Fischer a “große Stimmen” című filmben: “De az ő Leonórája is egyedülálló, megismételhetetlen csúcspont volt. Christa Ludwig 33 éves volt, énekesi képességeinek csúcsán, semmi sem tűnt elérhetetlennek számára, és mindenki, aki ismeri ezt a felvételt, megerősíti, hogy Lotte Lehmann óta nem volt olyan tolmácsolója ennek a hatalmas szerepnek, aki Beethoven lángoló emberségét ilyen hamisítatlanul és közvetlenül tudta volna átadni a hallgatónak”.

Euch werde Lohn in besseren Welten – Klemperer / Vickers / Ludwig

 

A leszámolás két drámai fordulattal

Szinopszis: Leonore és Rocco megássa a sírt. Amikor elkészül, Rocco felhívja Pizarrót. Ő fegyverrel a kezében megjelenik, hogy megölje Florestant. Leonore pisztollyal a kezében közéjük veti magát, készen arra, hogy megölje a kormányzót. Megszólal a trombita, amely bejelenti a miniszter érkezését. Pizarro vesztésre áll és elmenekül.

Ez a jelenet óriási drámaisággal bír. Amikor Leonore közbelép, a dráma még egyszer felerősödik. A zenekar felkorbácsolja az énekeseket, és egy harsány sikoly kíséretében halljuk Leonore “Előbb a feleségét öljétek meg!” kiáltását. Leonore leleplezése egy nagyszerű “Colpa di scena”. Amikor ketten egymásra szegezik fegyvereiket, az extázis még egyszer fokozódik, mígnem a fanfárok hívásával és így a miniszter érkezésének bejelentésével bekövetkezik a második “Colpo di scena”, és a jelenet újabb fordulatot vesz. Egy jelenet, amely az operairodalomban keresi a párját!

Er sterbe! – Ludwig / Berry / Greindl

A “O namenlose Freude”

duett

Szinopszis: Florestan felismeri Leonórát, és egymás karjaiba borulnak.

Beethoven egy olyan duettet írt, amely a meghittség és az extázis között ingadozik.

Hallgassa meg ezt a részletet Martha Mödl és Wolfgang Windgassen az említett 53-as felvételről Furtwänglerrel.

O namenlose Freude (1) – Furtwängler / Mödl / Windgassen

]

 

A második verziót is érdemes meghallgatni:

O namenlose Freude (2) – Vickers / Ludwig / Klemperer.

 

Gustav Mahler ezen a ponton kezdte el azt a gyakorlatot, hogy a 3. számú Leonóra nyitányt intermezzóként illesztette be.

 

A házastársi szerelem zárókórusa

Szinopszis: A miniszter szabadságot ad a politikai foglyoknak.

A zárókórus, a Házastársi szerelem éneke már a 9. szimfónia kórusát sugallja. Ez a darab az opera történetében egyedülálló hipnotikus erőt sugároz.

Wer ein holdes Weib errungen – Ludwig/King / Klemperer

 

Felvételi ajánlás

EMI, Christa Ludwig, Jon Vickers és Gottlob Frick közreműködésével, Otto Klemperer vezényletével és a Philharmonia Kórus és Zenekarral.

Alternatívaként a Gundula Janowitz és Rene Kollo közreműködésével, Leonard Bernstein vezényletével készült felvétel (DG) is ajánlható.

 

 

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Ludwig van Beethoven FIDELIO-járól

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük