Verdi áriájának portréja DI QUELLA PIRA
Olvasd el az érdekes tényeket és hallgasd meg a nagyszerű YouTube videókat a híres “DI QUELLA PIRA” áriáról.
Ha többet szeretne hallani az Il Trovatore című operáról, kattintson az operaportré linkjére
Az ária – Szinopszis és háttér
Szinopszis: Luna megtámadja Manrico erődjét. Manrico vezérként megvédi azt. Manrico örök hűséget esküszik Leonorának mindhalálig. Manricónak minden oka megvan a dühöngésre: anyját, Azucenát a Conte di Luna elfogta és túszul ejtette. Luna máglyahalállal fenyegeti. Manrico ki akarja szabadítani Azucenát, és búcsút akar venni Leonorától.< /blockquote>
A “di quella pira” ária az “ah si ben mio”-val együtt egy “scena ed aria”-t alkot. Ez a kompozíciós konvenció a “Rossiniánus” Belcanto korszakból származik. Nagyon sematikusan írja le az áriák sorozatát. A sorrend a következő: recitativó (tempo d’attacco), lassú ária (Cavatina, “Ah si ben mio”), recitativó (tempo di mezzo), gyors ária (Cabaletta, “di quella pira” ).
Ez az ária a tenorok egyik próbaköve. A zene magával ragadó: Allegro-val kezdődik, majd ötször zenei effektusokkal egészül ki. Először a tenornak kell növelnie a hangerőt (Verdi a “Col sangue vostro”-ban “con tutta forza” írja), a közepén a tempó fokozódik (“piu vivo” a “morir”-ban), ezután a kórus lép be, majd a tenor csatlakozik, és a végén a tenor énekli a legmagasabb hangot. Ez a dramaturgia eksztatikus hatást vált ki a hallgatóból.
E stíluselem mellett az áriának két további jellegzetes vonása is van. Az egyik a tizenhatod-négyeshangok eleme:
A tenornak ezt az elemet minden versszakban el kell énekelnie, ami nem kevesebb, mint tizenhárom ismétlést jelent. Ez a szám a tűz pislákolását hivatott jelképezni: “E szörnyű máglya lángjai, meggyújtották és felemésztették egész lényemet”). A máglya égését hivatott a hallgató lelki szemei előtt elvonulni hagyni. Ez az elem félhangos intervallumokból áll, és nem könnyű Allegroban énekelni.
A zenekari kíséret markánsan előre tör, ritmusa a polonézhez hasonló. A megvívandó csatát szimbolizálja, és a belépő harcosok kórusa erősíti.
Az ária második jellegzetes vonása a híres magas C a végén. Érdekes módon Verdi nem komponált magas C-t ezen a helyen. Az opera egyik első tenoristája azonban kifejezetten engedélyt kért Verditől. Verdi ezt kifejezetten engedélyezte, feltéve, hogy a C-t szépen éneklik. Így ez a konvenció érvényesült, és a legtöbb hallgató pontosan így ismeri az áriát, így az eredeti partitúra követése a közönség körében irritációt, ha nem csalódást okozna. Még Toscanini is elfogadta a konvenciót, aki a 19. században az énekesek minden szabadságát betiltotta.
2000-ben, Verdi halálának 100. évfordulója alkalmából a milánói “la scala” operaházban Riccardo Muti utasította a tenort, hogy ezt az áriát az eredeti változatban, a magas C nélkül énekelje el. Az áriát követően fújolás záporozott, és az eredmény egy színházi botrány lett, amely napokig megmozgatta a sajtót és az elméket.
Az ária – a DI QUELLA PIRA
szövege
Di quella pira l’orrendo foco
Tutte le fibre m’arse avvampo…
Empi spegnetela, o ch’io tra poco
Col sangue vostro la spegner?…
Era gia figlio prima d’amarti
Non puo frenarmi il tuo martir.
Madre infelice, corro a salvarti,
O teco almeno corro a morir!< /blockquote>
Vocal Fach “Spinto Tenor”
Manrico szerepe spinto tenor (olasz), illetve fiatal hőstenor (német) számára íródott. A hang erős és férfias. A magas hangokban fémes fényességgel rendelkezik. A magasabb tessitúrában könnyed erejével ragad magával, és még mindig mozgékony. A magas regiszterben a Spinto tenor csúcshangokkal képes lelkesíteni a közönséget.
A DI QUELLA PIRA híres interpretációi
Jussi Björling a legtöbb Trovatore-felvétellel rendelkező tenorista. Összesen hat felvételt készített ebből az operából. Ehhez a cikkhez az 1952-es felvételt választottam. A felvétel napján azt írta a feleségének: “Soha nem énekeltem még olyan jól a di quella pira-t, mint ma”.
Björling melankolikus hangszíne a “Era gia figlio prima d’amarti Non puo frenarmi il tuo martir” (A te kínjaid nem állítanak meg Boldogtalan anya, futok, hogy megmentselek) című passzusban teljes virágkorát éli.
A magas C-je is rendkívüli. A magas C könnyed támadása továbbra is páratlan.
Di quella pira (1) – Björling
A trovatore Franco Corelli egyik legfontosabb szerepe volt. Csak kevesen tudnak hangi erőben lépést tartani az olasszal.
Di quella pira (2) – Corelli
Enrico Caruso 1906-os felvételén a tizenhatod-négyeseket pontosan és a többi tenornál valamivel lassabban énekli. Az áriát azonban fél hanggal lejjebb transzponálták, és nem a C-n, hanem a B-n végződik. Caruso bariton színezetű hanggal rendelkezett. Bár elérte a magas C-t, időnként, amikor nem volt kényelmes, kerülte is. Ezt a szokását más tenorokkal is megosztja. (del Monaco, Domingo, Carreras, Tucker, Gigli, Pertile…).
Figyeljük meg Caruso híres zokogását a “madre felice”-ben, amellyel “a harcias tenor-fanfárból kifejező darabot csinált” (Kesting).
Di quella pira (3) – Caruso
Pavarotti gyönyörű felvétele 1968-ból. Látványosan énekli a magas C-t. A későbbi években is időnként a Bb-t választotta.
Di quella pira (4) – Pavarotti
Anton Honegger blogjának egyik kommentjében található tippre Franco Bonisolli nagyszerű verzióját találod. Én nem ismertem ezt a verziót. Nagy felfedezés: a magas C-k igazi lovagja !
Di quella pira (5) – Bonisolli
Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz az Il trovatore című opera “di quella pira” áriájához.
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!