SALOME – Richard Strauss – az operakalauz és cselekmény

Az online operakalauz a SALOME-ról

Richard Strauss 1902-ben látta először a Salome című színdarabot Max Reinhard rendezésében, és három évvel később először alkotott expresszionista hangzásvilágot, amely látszólag szakított mindennel, amit addig ismert. Annak ellenére, hogy a darab ősbemutatója óta immár tizenhárom év telt el, az operaként megzenésített darab nyílt ellenségeskedéssel találkozott a tradicionalisták részéről. A drezdai ősbemutató azonban szenzációvá vált, és a “Salome” megkezdte diadalmenetét a világ körül.

 

 

 

 

Tartalom

♪ Szinopszis

♪ Kommentár

♪ I. jelenet (Bankett-jelenet)

♪ II. jelenet (Salome / Jochanaan – jelenet)

♪ III. jelenet (Salome / Jochanaan – jelenet)

♪ IV. jelenet (A 7 fátyol tánca, Salome halála – jelenet)

 

Felvételajánló

♪ Felvételi ajánlás

Kiemelt információk

♪ Wie schön ist die Prinzessin Salome

♪ Wo is er, dessen Sündenbecher jetzt voll ist

♪ Niemals, Tochter Babylons, Tochter Sodoms

♪ Siehe, der Tag ist nahe

♪ Tanz der 7 Schleier

♪ Ah, du wolltest mich nicht Deinen Mund küssen lassen (Végső jelenet)

 

 

 

 

 

 

 

Bemutató

Drezda, 1905

Libretto

Richard Strauss, Oscar Wilde azonos című regénye alapján.

A főbb szerepek

Heródes, Júdea tetrarchája (tenor) - Heródiás, a tetrarcha felesége (mezzoszoprán) - Salome, Heródiás lánya (szoprán) - Jochanaan, Keresztelő János próféta (bariton) - Narraboth, az őrség kapitánya (tenor)

Felvétel ajánló

DG, Cheryl Studer, Bryn Terfel, Horst Hiestermann és Leonie Rysanek, vezényel Giuseppe Sinopoli és a Berlini Opera Zenekara

 

 

 

 

 

 

Az eredet története

1902-ben Richard Strauss egy íróbarátjától megkapta Hedwig Lachmann német fordítását Oscar Wilde “Salome” című művének. Azonnal felismerte, hogy a mű vonzó operai anyagként, és hozzálátott az irodalmi és zenei feldolgozáshoz. Amikor később, 1902-ben Berlinben Max Reinhard rendezésében látta a darabot, és egy barátja megjegyezte neki, hogy nem lehetne-e belőle operát írni, máris azt válaszolta: “Már komponálom!”. Strauss elfoglalt karmester volt, és 1905 júniusa volt, mire megkomponálta az utolsó hangjegyeket.

 

 

Oscar Wilde botrányos eredetije és a libretto

A Keresztelő János levágott fejét megcsókoló 16 éves szűz anyaga 1892-ben felháborító perverziónak, illetve erkölcsi romlottságból fakadónak fogadták, és szolid botrányt okozott. Oscar Wilde tizenhárom évvel Strauss operájának bemutatója előtt írta meg ennek az operának az irodalmi mintáját. Strauss maga gondoskodott a librettóról. Tartotta magát a német fordításhoz, de a szöveg mintegy felét ki kellett törölnie, hogy a történetet az operához igazítsa.

 

 

 

Salome – A modern kor első operája

A zene és az alapul szolgáló téma 1905-ben megütötte az ember szívét. A tudomány és a kultúra hatalmas fejlődésen és változásokon ment keresztül a “fin de siècles” éveiben. Siegmund Freud 1903-ban publikálta álomértelmezéseit, amelyeket Charcot kutatásai ihlettek. “Jean-Martin Charcot, aki 1862 és 1893 között a párizsi Salpêtrerie neurológusa volt, nyilvános bemutatókat tartott hisztérikus betegekkel. Nyelvi hibák, bizarr bénulások és testi betegségek. A pszichózis nyilvános és tudományos tanulmányozása a színpadon a hagyományos szenvedést, valami olyasmit, mint Donizetti Luciája vagy akár Verdi Violettája, régimódinak tűntette fel. Ehhez képest a 19. századi olasz operák hősnőinek szenvedései csodálatos drámaiságukkal csupán mesebeli érzelmeket kínálnak. Más szóval, az olasz és a francia opera egyre törékenyebbé váló fantáziavilága azt hivatott elhitetni, hogy az őrület esztétikai állapot, amelyet végtelen és csodálatos koloratúrák és lírai mesterművészet képvisel”. (Abbate/Parker, “Az opera története”).

 

 

Zene: A vezérmotívumok

Strauss a “Salome”-ban a vezérmotívumok hosszú listáját használta. A legfontosabb vezérmotívumok közül néhányra találsz zenei példákat az egyes részekhez fűzött megjegyzéseknél lejjebb. Minden fontos személyhez rendeltek egy-egy vezérmotívumot, de a vezérmotívumok dolgokhoz (pl. Heródes tálja) vagy érzésekhez (pl. Megszállottság) is kapcsolódtak. Az opera harmóniáját is tükrözték (lásd alább); például Salome Cisz-dúr vezérmotívuma disszonáns Jochanaan C-dúr vezérmotívumával, ami a két szereplő konstellációjának összeférhetetlenségét írja le.

 

 

Zene: hangnemek

Strauss zseniális harmóniaművész volt, és a “Salomé”-ban túlzásba vitte a billentyűk nyelvének kihasználását. A “Salome” tonális szerkezete rendkívül összetett, és egészen a polytonalitásig megy, amelyben a szereplők időnként különböző hangnemekben énekelnek. Alapvetően a hangnemeket színészi karakterekhez kötötte. A cisz-moll/dúr például szorosan kapcsolódik Salome személyéhez. Jochanaan hangneme C-dúr, a tisztaság hangneme, és Esz-mollra vált, amikor bebörtönzik. A C-dúr éles disszonanciát képez Salome hangnemével, ahogyan Salome vallásossága és szexualitása sem egyeztethető össze. Strauss makroszinten is használja a kulcsokat, a négy jelenet mindegyikét egy-egy kulcskonstrukcióval jellemzi. A második jelenetben például Salome hangnemét A-dúrra változtatja, hogy tritónust alkosson a bebörtönzött Jochanaan hangnemével (esz-moll).

 

 

Zene: A hangnem és a kromatizmusok

Strauss természetesen tisztában volt azzal, hogy milyen hatást gyakorol a tradicionalistákra. Később “mosolygó tollal” írta le apja (a müncheni operazenekar egykori szóló kürtöse) reakcióját, amikor a Saloméból játszott neki: “Istenem, ez az ideges zene! Ez csak akkor van, amikor hangos kakasok mászkálnak a nadrágodban” (Strauss, “Emlékek operáim első előadásáról”).

Strauss személyenként differenciálja a tonalitás jellegét. Három csoportot lehet megkülönböztetni. Jochanaan és a nazarénusok zenéje diatonikus alapokon nyugodott. Egyszerűen és lassan íródott; ez a vakhitűek zenéje. Heródes és a zsidók zenéje az a harsány, magas dissonanciájú zene, amely a progresszíveket leginkább lenyűgözte. Salome zenéje késő romantikus középutat képez.

 

Zene: A zenekar

Strauss zenekara késő romantikus méretű, több mint 100 zenészből áll. A tizenöt fúvós együttes, valamint a korban szokatlan zenekari hangszerek, mint a celesta, a harmónium és az orgona jellegzetes hangszíneket biztosítanak.

 

 

Salome szerepe

Salome szerepét három követelmény jellemzi. Először is, egy rendkívül drámai szoprán hangi erejét igényli, ami általában érett hangokhoz társul, ami ütközik a második követelménnyel, a 16 évesek nyers szexepiljével. Harmadszor, egy csábító nő tánctudását igényli. Magától értetődő, hogy a tökéletes kombináció nagyon ritka. Általában táncos dublőrt alkalmaznak, hogy csökkentsék a szereposztási problémákat.

 

 

A premier és a reakciók

Már az énekes próbák is előjelei voltak a közelgő felfordulásnak. A premier Salome-ja, Marie Wittich először nem volt hajlandó elénekelni a szerepet (“Én tisztességes nő vagyok”). Strauss fintorogva figyelte “Wittich néni” reakcióját, és azzal fenyegetőzött, hogy a bemutatót Berlinbe teszi át.

A művet nyíltan elutasították mind a német, mind az osztrák bíróságon. A Salome 1905. december 9-i első előadása a drezdai udvari operában szenzáció lett. Bár a kritikusok darabokra tépték a művet, a közönség lelkesen fogadta Strauss “sokkoló” művét, és a Salome megkezdte diadalmenetét a világ körül. A bécsi udvari operában a művet a cenzúra az első előadás után betiltotta. Gustav Mahler ekkor le akart mondani, de Strauss megnyugtatta, hogy még szükség van rá Bécsben.

 

 

 

 

 

 

Heródes palotájában

Szinopszis:Heródes, a zsidó tetrák él Heródiással, bátyja egykori feleségével, akit megölt. A palotában ünnepli születésnapját. Narraboth, a palotaőrség kapitánya figyeli az ünnepséget. Különösen megtetszik neki Szalómea, Heródiás első házasságából származó lánya. Egy inas figyelmezteti őt, hogy ne nézzen olyan mohón Szalóméra, mert szörnyű dolgok történhetnek.

Már az első ütemek szokatlanok, a klarinét rövid, csillogó futama vezeti be a Salome-témát:

[/av_image]

Érzékeljük Heródes palotájának fülledt, érzéki hangulatát. Strauss később arról számolt be, hogy amikor először olvasta ezt a sort, már a zene járt a fejében, és a kézirat margójára azt írta: “cisz-moll”.

Wie schön ist die Prinzessin Salome – Bieber/Rohrholm

 

Szinopszis: A tömlöcből Jochanaan hangja hallatszik, egy prófétaé, akit Heródes bebörtönzött és a legszigorúbb őrizet alatt tart. Jochanaan azt jövendöli, hogy egy erősebb fog jönni, és véget vet az elvetemült életnek.

Nach mir wird einer kommen – Terfel / Sinopoli

 

 

 

 

 

 

Szinopszis: Salome elhagyja az ünnepségeket. Undorodik mostohaapja közeledésétől. Narraboth hiába próbálja beszélgetésbe vonni Salomét

Ich will nicht bleiben – Welitsch / Reiner

 

Szinopszis: Hirtelen Jochanaan hangja hallatszik. Szalóme el van ragadtatva, és nem engedelmeskedik Heródes kérésének, hogy térjen vissza a lakomára. Követeli, hogy láthassa az idegent. A katonák megtagadják a kívánságát, mivel Heródes megtiltotta, hogy kinyissa a tömlöcét. Csábító képességeivel azonban sikerül elérnie, hogy Narraboth elhozza hozzá a prófétát.

Jochanaan motívumait halljuk a 2. képhez vezető átvezető zenében, először Jochanaan büszke motívumát:

[/av_image]

Aztán megszólal a prófétai motívum:

[/av_image]

Prelude 3. Jelenet – Sinopoli

 

 

 

 

Jochanaan megjelenik

Szinopszis: Jochanaan megjelenik. Salomét azonnal lenyűgözi a látványa, világos bőre és hosszú fekete haja. De Jochanaan egy pillantást sem vet rá, és megrója Hérodia bűnös életét.

A zenekar a harmadik képet Jochanaan büszke vezérmotívumával nyitja. Ő az egyetlen, akinek a zenéje harmonikusan van megkomponálva. Strauss egyházi zenei reminiszcenciákkal komponálta, meleg, határozott hangon énekelve. Jochanaan vádaskodásának tetőpontján vibráló vonósok csatlakoznak, aláhúzva Jochanaan és Salome ezt követő párbeszédének drámaiságát.

Hallgassa meg Bryn Terfel walesi baritonistát. Ebben a szerepben 1996-ban szenzációs nemzetközi áttörést ért el. Hangja pazar és pompás, és kiválóan alkalmas erre a szerepre.

Wer ist dieses Weib, das mich ansieht – Studer/Terfel

 

 

A vágyakozás ébred fel Saloméban

Szinopszis: A vágytól őrjöngő Szalome meg akarja érinteni a férfit, de Jochanaan elutasítja őt.

Salome megszállottságának motívumát halljuk a zenekarban az elején.

[/av_image]

Hallgassa meg ezt a Montserrat Caballé által énekelt részletet egy 1968-as felvételről. Énekesi minőségének csúcsán van, és a magas regiszterben gyönyörűen áradó részekkel nyűgöz le. Az ő Saloméját a híres kritikus, John Steane nagyon dicsérte.

Jochanaan! Ich bin verliebt in deinen Leib – Caballé/Milnes

Jochanaan száját akarja megcsókolni

Szinopszis: Salome még tovább megy, és meg akarja csókolni a száját. Narraboth figyelmezteti őt. Ekkor már transzba esett állapotban Salome észre sem veszi a kapitányt. Jochanaan undorodva megtagadja a csókot Salome-tól.

Ez a passzus az opera egyik csúcspontjához vezet. Jochanaan elutasítása (“Soha, Babilon leánya, Szodoma leánya”) a végletekig irritálja Salomét, és négyszer énekli el a csók-motívumot (“ich will Deinen Mund küssen Jochanaan”), amit Strauss zeneileg őrjöngésig fokoz.

[/av_image]

Hallgassa meg ezt a magával ragadó jelenetet egy Cheryl Studerrel készült felvételen. Az amerikai énekesnő hatalmas repertoárral rendelkezett, színpadi karrierje során 80 különböző szerepet testesített meg. Amikor az 1990-es években felvételt készített a Salome-ról, hosszú idő óta a legjobb Salomé-ként ünnepelték.

Niemals, Tochter Babylons, Tochter Sodoms (1) – Studer

 

Az utolsó jelenetet Birgit Nilsson második változatában halljuk, Birgit Nilsson énekli. Solti felvétele nemcsak a kitűnő szereposztás, hanem az innovatív felvételi technika miatt is klasszikussá vált.

Niemals, Tochter Babylons, Tochter Sodoms (2) – Nilsson

 

 

Salome káromkodása

Szinopszis: Kettejük által észrevétlenül Narraboth megöli magát. Salome nem nézi őt szemmel. Csábító hangon próbálja elcsábítani Jochanánt. Sikertelenül, de nem enged a kívánságából.

Lass mich deinen Mund küssen, Jochanaan!

 

Szinopszis: A próféta végül megátkozza Salomét, és visszaviszik a tömlöcbe.

Strauss Salome megátkozását nagy zenekari kitöréssel jelzi, és a kép egy mérhetetlenül színes és drámai zenekari közjátékkal zárul. Pahlen (“Opernlexikon”): “A zenedrámaíró Strauss technikai mestersége a kifürkészhetetlenség határát súrolja. Hogy szól ez a zenekar! Minden pillanatban másképp és mindig pontosan úgy, ahogy a hangulat megkívánja”.

Du bist verflucht – Sinopoli

 

 

 

 

 

 

Oscar Wilde egy felvonásba csomagolta színpadi játékát. Strauss ezt az ötletet vette át, és formálisan négy képre osztotta. Az átvezető zenével kikényszeríti, hogy az operát szünet nélkül játsszák, így wagneri módon maximalizálja a hallgatóra gyakorolt hatást.

Szinopszis: A társaság a teraszon folytatja a lakomát. Heródes észreveszi Narraboth holttestét, és szentségtelen előérzet kúszik fölé. Heródes folytatja közeledését Saloméhoz, mire Jochanaan hangja ismét felhangzik. Heródiás azt javasolja, hogy adják át a zsidóknak. Öt zsidó jelenik meg, és követelik, hogy adják át a kezükbe. Heródes, tudván, hogy ez Jochanaan halálát jelentené, és lázadásokhoz vezetne, lemond róla.

“A disszonancia, a puszta zenei kakofónia zenekari hangerejének olyan mértékét, mint a Saloméban, még soha nem láttuk. Az olyan visszataszító karakterek, mint Heródes, reszketnek és lihegnek, visítanak és fogukat mutogatják; zsémbes felesége, Heródiás még kevésbé alkalmas a líraiságra, ha egyáltalán alkalmas. (Abbate/Parker). Az Öt zsidó előadása jól példázza a klasszikus zenének ezt az újszerű aspektusát.

Wahrhaftig Herr, es wäre besser ihn in unsere Hände zu geben – Sinopoli et al.

Szinopszis: Jochanaan bejelenti a Megváltó érkezését. Két nazarénus mesél a Messiás csodáiról, aki a vizet borrá változtatja és leprásokat gyógyít meg egyszerű érintéssel.

Strauss a kontraszt stilisztikai eszközeként a közvetlenül következő jelenetben a keresztények zenéjét harmonikusan és letisztultan strukturáltan komponálta.

Siehe, der Tag ist nahe

A hét fátyol tánca

Szinopszis: Heród azt akarja, hogy Salome táncoljon neki, és cserébe felajánlja, hogy teljesíti szabad kívánságát. Salome beleegyezik, és előadja a Hét fátyol táncát.

Salome az egyik legigényesebb szoprán szerep. Hangerőt, kitartást, erőt és alaposan drámai hangot követel. A hosszú és kihívásokkal teli tánc után az énekesnőnek el kell sajátítania a Strauss által neki írt hatalmas zárószakaszt. Ez minden produkcióban felveti azt a kérdést, hogy a szerep szétválasztható-e tánc- és énekszólamra. A premieren Marie Wittich nem volt hajlandó maga előadni az erotikus táncot.

Ez a hagyomány később is fennmaradt. A kevés kivételek egyike a jól ismert amerikai szoprán, Maria Ewing volt. Ő énekelte és táncolta a szerepet, mégpedig következetesen. Egyik fátyol a másik után hullik a földre, míg végül valóban teljesen meztelenül mutatkozik be.

Tanz der sieben Schleier – Ewing

 

Nézze meg a tánc második változatát a svéd szoprán, Malin Byström előadásában.

Tanz der sieben Schleier – Byström

 

Salome szörnyű kívánsága

Szinopszis: A tánc után azt követeli, hogy Heródes adja át neki ezüsttálcán Jochanaan fejét. Heródes kétségbeesetten próbálja lebeszélni a kívánságáról, de Salome ragaszkodik a megállapodáshoz. Heródes parancsára az őrök távoznak, és nem sokkal később megjelennek a fejjel és a tálalóval.

A zárójelenetet csak egy szóval lehet leírni: “eksztázis”. Lehetséges, hogy Strauss az operatörténet legnagyobb eksztázisát írta meg a Salome záródalával és a zenekari kísérettel. A híres sforzato disszonanciával (sfz), szinte az opera végével és az azt követő Cisz-dúr feloldással ér véget:

[/av_image]

Ezt a zárójelenetet három különböző változatban halljuk:

Először Ljuba Welitsch 1949-es változatával. “Fritz Reiner, aki Drezdában Richard Strauss zenéjén nőtt fel, 1949-ben a pódiumon áll néhány “Salome”-előadáson, amelyek a New York-i feketepiacon még keresettebbek, mint bármelyik Broadway-előadás, és amelyekre az asztal alatt árult jegyek az akkori 100 dolláros hanghatárt is átlépik. Az ok vörös hajú, dús testű és szenvedélyes bolgár temperamentummal teli: Ljuba Welitsch halálosan édes kislányos hangjával a felszabadult Salome-ként diadalmas európai turnét tett, híre már megelőzte, és a Metropolitan Opera-bemutató aztán karrierje csúcspontja lesz. Mielőtt hangja gyorsan lejtőre kerülne, mindent elsöprő énektechnikája miatt még a legszigorúbb kritikusokat is lélegzetelállító ovációkra ragadja.”

Jürgen Kesting (“Grosse Stimmen”) szavaival élve: “Welitsch utolsó dala, mint az érzékek vibrálása, a hallgató idegeit támadja. Welitsch nem énekel, hanem átváltozik a karakterré. Hangja egyszerre tiszta és felhevült, tiszta és kitűnően színezett. Az ‘Ich hab Deinen Mund geküsst’ függőséget okozó orgazmus.”

Schlussszene – Welitsch/Reiner

 

Egy második interpretáció Maria Cebotari még egy másik Salome, egy briliáns hangú, nagy intenzitású, amely az utolsó dalban kerül a legközelebb a kiváló Welitschhez. Különösen a 11.00-12.50 közötti szakaszt hallgassuk meg, ahol Cebotari extázisba énekli magát.

Schlussszene – Cebotari

 

Egy harmadik változat ismét Ljuba Welitsch-szel 1944-ből. Neki volt szerencséje 1944-ben Richard Strauss-szal próbálni Salome szerepét. Erről nyilatkozott az Opernwelt című folyóiratban megjelent interjúban: “Richard Strauss fantasztikus volt, minden ütemet, minden frázist végigjátszott Matačićcsal és velem. Például ez a ‘ich habe deinen Mmmmmuuuunnnd geküsst’ ez a vágy, azt mondta, ki kell jönnie benned, fantasztikus volt”.

“Az 1944-es felvételen a csúcsfázishoz, a “Jochanaan” utolsó szótagjánál a Gisz helyett a váltakozó magas Disz-t választja – és ezzel a karcsú, érzéki hang nemcsak szikrázik, mint egy gyémánt, hanem éget is. Amit Welitsch hátrahagyott, az nem csupán ennek a jelenetnek az ominózus legjobb visszaadása vagy ábrázolása – hanem az egyetlen, ami valaha is létezett.” (Kesting, “Nagy hangok”)

Ich hab Deinen Mund geküsst – Welitsch / Matacic

 

Szinopszis: Miután megcsókolta Salome száját, Heródes megparancsolja: “Öld meg az asszonyt!”

 

 

Felvételi ajánlás

DG Cheryl Studer, Bryn Terfel, Horst Hiestermann és Leonie Rysanek közreműködésével, Giuseppe Sinopoli és a Berlini Opera Zenekar vezényletével.

 

 

Peter Lutz, Opera inside, az online operakalauz Richard Strauss SALOME-járól.