UNIS DÈS LA PLUS TENDRE ENFANCE – ária az Iphigenie en Tauride című operából.

A Gluck UNIS DÈS LA PLUS TENDRE ENFANCE című áriájának online operakalauza

Olvasson érdekességeket és hallgasson meg nagyszerű YouTube-videókat a híres “UNIS DÈS LA PLUS TENDRE ENFANCE ” áriáról.

Ha többet szeretne megtudni az Iphigeneia Tauriszban című operáról, kattintson az operett portré linkjére

Az ária – összefoglaló és háttér

Háttér:  5 évvel az “Iphigenia Tauriszban” megírása előtt Gluck 1772-ben Párizsba költözött, és az osztrák császár lányának, Marie Antoinette-nek a védelmét élvezte, aki ugyanazt a nyelvet beszélte, mint a német Gluck. A későbbi francia királynő bécsi ifjúkorában énekórákat vett Glucktól, és (Ludwig dauphin 18 éves feleségeként) már Gluck párizsi Iphigenie Auliszban című darabjának pártfogója volt.

Az éneklés kultúrája, amellyel Gluck Párizsban találkozott, szörnyű lehetett. Marie-Antoinette azért hozta ide Gluckot, hogy megtanítsa a párizsiakat énekelni. Még a 22 éves Mozart is, aki 1778-ban Párizsban járt, nem volt túlságosan hízelgő a párizsi énekléssel kapcsolatban: “Éneklés! – oimè! – Bárcsak egyetlen francia nő se énekelne olasz áriákat! Még megbocsátanám neki a francia bőgőzését, de a jó zenét elrontani elviselhetetlen … Nem énekelnek, hanem torkuk szakadtából ordítanak.” Gluckot is erősen irritálta a francia éneklés művészete. A párizsi Orfeuszának azt mondta: “Hihetetlen, uram, mindig sikítasz, amikor énekelned kellene, és ha csak egyszer kell sikítanod, soha nem sikerül!”

Az opera reformja, amelyet Gluck 17 évvel korábban az “Orfeo és Eurüdiké”-vel kezdett el, nemcsak a dramaturgiát, hanem az énekhangokat is érintette. Gluck nagyrészt eltekintett a díszítésektől, és a dallamvonalak egyszerűbbé váltak. Szerepei nem az olasz opera groteszk és sablonos operái voltak, hanem hús-vér nemes karakterek.

Szinopszis: Agamemnón, aki a görögöket a trójaiak ellen vezette, kénytelen volt feláldozni lányát, Iphigéniát Diana istennőnek, hogy hadseregének kedvező szeleket biztosítson. Ő ellenállt, de Iphigeneia hajlandó volt feláldozni magát Auliszban. Diana, meghatódva a magasztosságától, magához vette Iphigeneiát, és titokban papnővé tette Taurisz szigetén. Agamemnón felesége, Klütaimnésztra megöli férjét, hogy bosszút álljon lánya elvesztéséért. Orest, feldühödve szeretett apja meggyilkolásán, megöli anyját. Amikor Orest megkérdezi az orákulumot, hogyan vezekelhetne az anyagyilkosságért, az Tauriszba küldi, anélkül, hogy nővéreről szólna neki. Orest ekkor hűséges barátjával, Pyladesszel együtt a szigetre tart. Ott az uralkodó Thoasz katonái letartóztatják őket, és egy cellába zárják. Ott várja a két barát a rájuk váró halált. Oreszt megdöbbenve veszi tudomásul, hogy barátját ő vezette a halálba. Pylades azonban hallani sem akar erről, büszke arra, hogy barátjával együtt halhat meg. Nosztalgiával emlékszik vissza a gyermekkoruk óta tartó barátságra.
Az ária zongorával és bensőséges hangulatban kezdődik. A zenekar gyengéden, fájdalmasan édes szextekkel nyit:

A kantilénát legatóban kell énekelni. Szűk hangterjedelemben mozog, és nincsenek kifejező ugrások. Az ária feszültségének fenntartása érdekében az énekes kénytelen minden egyes frázisnak színt és életet adni.

A halálban való egyesülés vágyát nemesen kell énekelni, és a “réunir”-on egy magas giszhez vezet.

A középső rész visszavezet az elejének gyengéd hangulatához:

Ez vezet a csúcsponthoz, a “La mort même est une faveur” (A halál maga a szívesség), amely magasabb regiszterben ismétlődik, és amelynek azt a vigasztaló fájdalmat kell megrajzolnia, amelyet a halálból kivezető út kettejük számára okoz.

Az elegikus darab vigasztalóan ér véget.

Összességében az ária nem okoz nagy technikai nehézségeket, annál nagyobb igényt jelent a kettő tragédiájának megfelelő módon való értelmezése a hanggal.

“Lírai tenorra”

Pylades szerepe lírai tenorra íródott. A lírai tenornak lágy, olvadó hangja van. A hangnak gazdagnak és mozgékonynak kell lennie a dallamalkotásban. Könnyedén eléri a magas hangokat, és gyönyörű hangzást tud létrehozni. A lírai tenornak képesnek kell lennie arra, hogy mind a meghitt darabokat, mind az izgalmasabb darabokat meggyőzően énekelje.

Az ária – az UNIS DÈS LA PLUS TENDRE ENFANCE szövege

Unis dès la plus tendre enfance
Nous n’avions qu’un même désir:
Ah! mon cour applaudit d’avance
Au coup qui va nous réunir!
Le sort nous fait périr ensemble,
N’en accuse point la rigueur;
La mort même est une faveur,
puisque le tombeau nous rassemble.

Leggyengédebb gyermekkorunk óta egyesültünk,
csak egy és ugyanaz a vágyunk volt.
Ah! A szívem előre tapsol
a csapás, amely újra egyesít minket!
A sors úgy rendelte, hogy együtt pusztulunk el:
ne kifogásoljátok a keménységét.
A halál maga is egy szívesség,
mivel a sír összeköt minket.

Az UNIS DÈS LA PLUS TENDRE ENFANCE híres értelmezései

Ezt az áriát három értelmezésben halljuk.

Fritz Wunderlich képes volt megadni ennek az áriának azt a fényt, amire szüksége van. Pylades fájdalma és magabiztossága csodálatos nemességet és intenzitást kap. Német nyelven énekelték (Gluck későbbi, Bécs számára készült adaptációjából).

Nur einen Wunsch, nur ein Verlangen (1) – Wunderlich

Georges Till (1897-1984) hangja egészen különleges varázsa van. Egy kis vibrátó, a hang tisztasága és a kitűnő hangszín a legszebb fényben engedi megjelenni az áriát. Különösen a francia dikciója természetes, és bizonyítja, hogy a nyelv alkalmas az éneklésre, még akkor is, ha sok énekes természetellenes és rossz kiejtésével megnehezíti egyes darabok elviselését.

Unis dès la plus tendre enfance (2) – Thill

A svéd Geddát generációjának legjobb “francia” énekesének tartották.

Unis dès la plus tendre enfance (3) – Gedda

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz az “UNIS DÈS LA PLUS TENDRE ENFANCE” áriához Christoph Willibald Gluck Iphigenia in Tauris című operájából.