Az Elisir d’amore online operakalauz és szinopszisa
Donizetti hihetetlen 13 nap alatt írta meg az operát. Az Elisir d’amore az ő Don Pasqualéjával és Rossini Barbiere di Sivigliájával együtt a 19. század legjobb olasz buffo-operáinak fényes triumvirátusát alkotja (Csampai/Holland)..
Áttekintés és gyors hozzáférés
Tartalom
♪ Synopsis
♪ I. felvonás (A vidéki jelenet, a falusi jelenet)
♪ Act II (A házasság-jelenet)
Kiemelt részletek
♪ Quanto è bella, quanto è cara
Szerepek és szinopszis
Premier
Milánó, 1832
Libretto
Felice Romani, Eugène Scribes Le philtre című regénye alapján
A főbb szerepek
Adina, gazdag és szeszélyes béres (szoprán) - Nemorino, együgyű fiatal paraszt(tenor) - Belcore, őrmester és toborzó (bariton) - Dulcamara, kuruzsló (basszus)
Felvétel ajánló
DG Luciano Pavarotti, Kathleen Battle, Leo Nucci, Enzo Dara vezényletével James Levine és a New York-i Metropolitan Opera kórusa és zenekara, vagy televíziós felvételként: ERATO, Anna Netrebko, Rolando Villazón, Leo Nucci, Ildebrando d'Arcangelo, Alfred Eschwé és a Bécsi Állami Opera Kórusa és Zenekara vezényletével.
Kommentár
Donizetti dilemmája
Donizetti termékeny zeneszerző volt. Viszonylag rövid, kevesebb mint 30 éves zeneszerzői periódusában 70 operát számlálnak. E nagy szám miatt szemrehányást tenni neki igazságtalan lenne, mert a jogi helyzet egyértelműen hátrányos helyzetbe hozta a zeneszerzőt. A művek átadásakor a zeneszerzőnek egyszeri kártérítésre volt joga. A felhasználási jogok ezután a kiadót vagy az impresszáriót illették meg. A szellemi tulajdon védelme csak később, Verdi éveiben alakult ki. Donizetti szabadúszó zeneszerző volt, akinek nem állt mecénás a háttérben. Így évente két-három művet kellett létrehoznia ahhoz, hogy meg tudjon élni. A primadonnák sokkal jobban jártak, és az ő javadalmazásuk többszöröse volt a zeneszerzőénél.
Természetesen Donizetti életművében is vannak középszerű művek. De néhány operája mestermű. Négy mű különösen kiemelkedik: A “La fille du régiment”, a “Lucia di Lammermoor” és a “Don Pasquale” mellett az “Elisir d’amore” Donizetti legnagyobbjai közé tartozik, és az operatörténet egyik legnagyobb zenés vígjátéka.
Az Elisir d’amore keletkezése
Donizetti hihetetlen 13 nap alatt írta meg az operát. Az időhiány abból adódott, hogy a milánói Teatro alla Canobbiana (a város második legnépszerűbb színháza a Scala mellett) egyik zeneszerzője nem tudta időben befejezni a megrendelt művét, ezért a színháznak rövid időn belül alternatívára volt szüksége. Az impresszárió felkérte Donizettit, hogy dolgozzon át egy már meglévő operát. Donizetti nem akart erre vállalkozni, mert nem sokkal korábban a lombard fővárosban bukást kellett elkönyvelnie az “Ugo, conte di Parigi”-vel a szomszédos Scalában, és ezt a hibát szerette volna jóvátenni. Megállapodtak abban, hogy egy új művet kell létrehozni. A librettista Romanit bízták meg, hogy hét napon belül készítsen librettót! Ez csak azért volt lehetséges, mert Romani egy meglévő történetet vett át francia nyelvből a termékeny író, Eugen Scribe tollából. Az akkori kompozíciós technika rögzített formulákon alapult. Természetesen Donizettinek is volt egy készletnyi vázlata és dallama, amit bármikor elő tudott venni a fiókból.
Érdekes Donizetti autográfiáit megfigyelni, mert láthatjuk, hogy csak az énekvonalakat írta ki, emellett a basszusvonalakat is feljegyezte, hogy jelezze a harmóniai haladást. Ehhez még megjegyzéseket fűzött a hangszereléssel kapcsolatban. A másoló ezután kiírta a szólamokat, és Donizetti felügyelete mellett befejezte a partitúrát. A próbák során az utolsó simításokat végezték el.
A premier
Amikor az operát 1832. május 12-én bemutatták, Donizetti pályafutása egyik legragyogóbb pillanatát élte át. A közönség ovációja gigantikus volt, az újságok kritikái pedig elsöprőek. Donizetti ezzel fényesen megerősítette a két évvel korábban az “Anna Bolena”-val elért sikerét, és végre barátjával és riválisával, Bellinivel egyenrangúvá vált Olaszország vezető operaszerzőjévé.
Szinopszis: Egy baszk falu tanyáján. A mezőgazdasági munkások a fa alatt pihennek, a munka szünetében.
A függöny egy pásztorjelenettel nyílik, melyben a falusiak egy táncszerű dallamra énekelnek.
Bel conforto al mietitore – Levine
Szinopszis: Nemorino félénk és kissé együgyű parasztember. Szerelmes a gazdag, jóképű gazdasszonyba, Adinába. Depressziós, mert Adina nem törődik vele.
Ebben a cavatinában (dalszerű áriában) Donizetti egy egyszerű, gondolkodó, szerelmes férfit fest meg. Nemorino egyszerű C-dúrban énekli meg vágyakozását Adina szerelme után. Csak az “Essa legge, studia…” (“Olvas, tanul…”) kezdetén hallunk egy moll-kulcsú homályosságot, ami arra utal, hogy Adina műveltsége miatt elérhetetlenné válhat Nemorino számára.
Luciano Pavarottit halljuk ebben a felvételben. Nemorino szerepe az egyik abszolút kedvenc szerepe volt. Ebben a szerepben igazi diadalokat ünnepelt számos operaházban. A vokális téma lírai tenort kíván, a szerep pedig egyszerű, de pajkos gazembert, ami Luciano Pavarottinak egyszerűen tökéletesen megfelelt.
Quanto è bella, quanto è cara – Pavarotti
Adina elmeséli a szerelmi bájital legendáját a Trisztán és Izoldából.
Szinopszis: A munkaszünetben felolvas a dolgozóinak a “Trisztán és Izolda” című könyvből, és azon szórakozik, hogyan találtak egymásra egy szerelmi bájital segítségével. Nemorino érdeklődve hallgatja a távolból. Rájön, hogy ő is hasonló helyzetben van, és azt kívánja, bárcsak neki is lenne egy ilyen szerelmi bájitala.
Donizetti ezt a szakaszt egy udvari keringővel nyitja a művelt Adina ábrázolására, majd a vidéki népdal kórusrészletében egyszerűbb dallamra vált. A harmadik részben Adina briliáns módra énekel. Donizetti az egyszerű Nemorinóval szemben az ékesszóló Adina ábrázolásával kontrasztot mutat be.
Ezt a jelenetet Anna Netrebkóval halljuk a Bécsi Állami Operaház 2005-ös, elragadó produkciójából (Otto Schenk időtálló rendezése alapján), aki kiválóan alakította ezt a szerepet. A koloratúrszoprán fachja talán nem éppen az övé, de előadóművészete nagyszerű eseménnyé tette ezt a produkciót.
Della crudele Isotta – Netrebko
Belcore gólyalábas előadása
Szinopszis: Katonák egy csoportja érkezik a faluba. A pimasz Belcore őrmester katonákat toboroz a hadseregbe, és udvarol a csinos Adinának, aki bár hízelgő, de visszautasítja.
Donizetti az őrmester dalának kíséretét végig egyszerű triolákban írta, ami Belcore-nak valami egyszerűt és merevet ad anélkül, hogy unszimpatikusnak tűnne. De affektáltsága mesterkéltnek hat Nemorino őszinteségéhez képest. Adina azzal ingerli a büszke, magabiztos őrmestert, hogy pimaszul megismétli a mesterkélt szavakat, és az egész egy rossini komédiás crescendóban végződik.
Come Paride vezzoso – Nucci / Netrebko
Nemorino kétségbeesik Adina miatt
Szinopszis: Nemorino sokadik alkalommal fejezi ki szerelmét Adinának, de a lány kineveti. Adina túl büszke ahhoz, hogy felfigyeljen a jóképű, de naiv fiatalemberre. Számára csak egy dolog létezik, gyakrabban kell váltogatnia a szeretőjét. Nemorino kétségbeesett.
Az első részben Adina a szerelem mulandóságáról énekel. Ehhez Donizetti az utolsó szót, az “infedel”-t csodálatosan szeszélyesen többször is megismétli Adinával, és egyre vadabbul szépíti. Ezután egy kedves duettet hallunk Nemorinóval, melyben a férfi művészien, bolondosan megismétli Adina dallamát, megmutatva Adinának, hogy Nemorino nem az a kaliberű szerető, akit keres.
Kathleen Battle-t, egy könnyű koloratúrszopránt hallunk. Ő egy nagyon finom, előkelő Adinát énekel. Egy duettben Luciano Pavarottival hallhatjuk őt.
Chiedi all’aura lusinghiera – Pavarotti / Battle
Donizetti minden szereplőnek arcot ad
Szinopszis: A falu főterén tömeg gyűlik össze. A vándor kuruzsló Dulcamara mindenféle betegségre kínálja orvosságait. Magabiztosan hirdeti gyógyítási sikereit testi és lelki bajok esetén.
Az első képben Donizetti minden szereplőnek cavatinát adott, és a szerepeknek világos arcot adott. Először a romantikusan elvágyódó Nemorino, majd a felszínesen szeszélyes Adina, harmadszor pedig, Nemorinóval maximális ellentétben, a legjobb Buffo-stílusban eltúlzott Belcore macsó karaktere. Dulcamara negyedik főszereplőként lép a színpadra.
Dulcamara egy hírnök tekintélyével jelenik meg. Nagy tudósként jelenti be magát, és rövid idő múlva a mellékszereplők közé beszéli magát. Donizetti a kuruzsló szónoklatát végig hegedűk és fuvolák pontozott hangjaival kíséri, így a hosszú beszédnek szórakoztató és komikus varázslatot ad.
Enzo Darát halljuk a kuruzsló sikeres komikus alakításában.
Udite o rustici – Dara
Donizetti komikus duettje Dulcamara és Nemorino
Szinopszis: Nemorinónak eszébe jut Adina története, és megkérdezi Dulcamarát, hogy van-e nála Izolda királynő szerelmi bájitala is. A rusztikus Dulcamara azonnal felismeri a helyzetet, és egy könnyű üzletnek örülve elad a gyanútlanoknak egy üveg bort szerelmi bájitalnak. A hatás azonban csak 24 óra múlva érvényesül (amikor Dulcamara ismét eltűnik a faluból).
Donizetti nagyon ügyesen komponálta meg a két együgyű duettjét. Ugyanazt a dallamszerkezetet háromszor ismétli meg, fejlődés nélkül. Míg Nemorino hosszú kantilénákban énekel zeneileg megragadva, addig Dulcamara gúnyolódik az egyszerű áldozaton.
Nemorino és Dulcamara csodálatos duettjét két változatban halljuk. Először az 1988-as Met-produkcióban Luciano Pavarotti és Enzo Dara közreműködésével készült változatot. Dara specialitása, a gyorsan énekelt szavak (“Sillabato”), Pavarotti csodálatos lírai passzusaival kombinálva nagyszerű élvezetet nyújt a hallgatónak.
Voglio dir…Obbligato – Pavarotti/Dara/Levine
Belcanto – visszatekintés a 100 évvel ezelőtti énekkultúrára
Az érdeklődők megtalálják a duett 1908-as felvételét. A zongorakíséretes felvétel érdekes betekintést nyújt a 19. századi énekkultúrába. Fernando de Lucia (1860-1925) tenorista a “Gloria d’Italia” megtisztelő címet viselte. Harminc évvel az Elisir ősbemutatója után született, éneklése a kor bel canto hagyományát tükrözi. Feltűnő, hogy éneklésében több rubato és dolcezza van, mint amit ma megszoktunk.
De Luciát halljuk az “Obbligato, obbligato” passzusban. Shaw-Taylor kiemeli az abszolút egyenletes éneklést a harmadokban, és “a hosszú rubato diminuendóval a “beato” szóra, amikor a hangok a G és az E hangon áramlanak, a hang fonallá válik, a hagyományos buffo éneklést mutatja zenei tökéletességben”.
Obbligato – de Lucia / Badini
Nemorino megissza a szerelmi bájitalt
Szinopszis: Nemorino azonnal megissza az üveget, és hamarosan boldogan énekel magában. Adina elsétál mellette, és csodálkozva szólítja meg, mondván, hogy még sosem látta ilyen vidámnak. Az italtól Nemorino önbizalma megnőtt, és azt válaszolja neki, hogy holnap már a szerelmével lesz. Adina, aki azt hiszi, hogy Nemorino valaki másra gondol, csúnyán megüti a hiúsága.
Most már Nemorino is fegyvert birtokol, a borral felvértezve az Adinával való lelki viszálya veszi kezdetét. Adina észrevette, hogy valami megváltozott Nemorinónál. A bortól felbátorodva Nemorino egy saját dallamot merészel (“Esulti pur la barbara”), és ezúttal Adina az, aki kötelességtudóan ismételgeti. A férfi még kétszer is kihívja őt koloratúrával, amire a lány határozottan válaszol kétszer is tiszta felső hangokkal. Most a duett a hangok egyhangúságával ér véget, ami annak a jele, hogy Nemorino tekintélye Adinával szemben megnőtt.
Lásd ezt a részletet egy 2005-ös felvételen, egy elragadóan komikus Rolando Villazónnal és Anna Netrebkóval.
Caro Elisir…Esulti pur la barbara – Villazón / Netrebko
Adina Belcore-ra veti magát
Szinopszis: Ez egy jó dolog, hogy Belcore éppen arra jár. Adina megígéri neki az esküvőt. Az időpont hat nap múlva lesz, ami szórakoztatja Nemorinót, hiszen addigra elnyeri Adina szerelmét.
Most folytatódik a komédia. Nemorino már győztesnek látja magát, és legnagyobb bánatára megérkezik Belcore. Donizetti továbbra is ravasz zenei pszichológusnak mutatkozik: attól a pillanattól kezdve, hogy Adina megígéri magát Belcore-nak, Nemorino és Adina együtt énekel egy elragadtatott dallamot, miközben Belcore a saját zenei motívumait követi. A zene más történetet mesél el, mint a librettó.
Tran, tran, tran, tran…In Guerra ed in amor – Nucci
A történet drámai fordulatot vesz
Szinopszis: Belcore értesül arról, hogy másnap behívják az ezredét. Adina és Belcore megegyeznek, hogy azonnal összeházasodnak. Nemorino elborzad, és könyörög Adinának, hogy halasszák el az esküvőt egy másik napra. Adina diadalmaskodik, amikor látja, hogy Nemorino a porban fetreng előtte. De a kétségbeesett Nemorinónak senki sem talál meghallgatásra.
E valóságos “colpo di scena” után az erők átrendeződnek. Ebben az érzelmekkel átitatott áriában, az opera egyik csúcspontján Nemorino kegyelmet kér, és érzelmi csúcsponton fejeződik be. Adina most már biztos benne, hogy a férfi szereti őt, de bosszút akar állni (“Bosszút állok, kínozni fogom, hogy megbánja és a lábaim elé boruljon”). De a zene még ebben a jelenetben is más nyelvet beszél, hiszen a zenében már beleszeretett Nemorinóba, szolgaian többször megismétli Nemorino nyúlós dallamát, és végül a jelenet concertatóvá válik.
Nézze meg a jelenetet, ismét a komikus bécsi produkcióban.
Signor sergente, signor sergente… Adina, credimi
Hallgassa meg ezt az áriát Tito Schipa szintén egy 1924-es nagyszerű felvételen. Egyetlen tenor sem tudott ennyi kifejezést vinni a hangjába. Nemorino könyörgése szívmelengető anélkül, hogy lármássá válna. Csodálatos, ahogy az ária végén egy csodálatos diminuendót húz. Schipa e képességéről van egy tanulságos anekdota. “Schipának állítólag egy különleges tréningmódszert ajánlottak: az éneklő szája előtt égő gyertyát nem egyszerre kellett elfújni, hanem éneklés közben lassan kialudni – ha Schipa így tanulta meg a diminuendo művészetét, akkor a gyertyáknak a jövőben az énekórák elengedhetetlen részévé kellett válniuk” (Fischer, “Große Stimmen”).
Adina credimi – Tito Schipa
Adina bosszúja
Szinopszis: Azért, hogy bosszút álljon Nemorinón, Adina meghívja a falu egész lakosságát az esküvőre.
Andiamo, Belcore… A lieto convito
Az esküvői előkészületek
Szinopszis: A farmon folynak az esküvői előkészületek. Dulcamara és Adina egy kis színdarabot rögtönöznek.
Cantiamo, facciam, brindisi … io son ricco e tu sei bella – Battle / Dara
A második Elisir úgy tűnik, hogy működik …
Szinopszis: Nemorino kétségbeesésében Dulcamarához fordul, aki azt javasolja neki, hogy vegyen egy második üveggel, hogy felgyorsítsa a hatást. De Nemorino már minden megtakarítását elköltötte az első üvegre. Éppen riválisa, Belcore adja neki az ötletet, hogy jelentkezzen be, így Belcore újoncot nyerhet, és megszabadulhat egy újabb vetélytársától. Nemorino lecsap, és a toborzópénzből vesz egy második üveggel, hogy még az esküvő előtt elnyerje Adina szívét. Közben egy lány megtudja, hogy Nemorino gazdag nagybátyja meghalt, és szép összeget hagyott rá. Hirtelen a tudatlan Nemorinót körülveszik a falusi lányok. Nemorino most már meg van győződve a szerelmi bájital hatásáról. Dulcamara, maga is elámulva a hatáson, dicsekszik a csodaszerrel.
Hallgassuk meg Luciano Pavarotti 1970-es Bonynge felvételéről.
Dell elisir mirabile – Sutherland / Pavarotti
A dagály fordul
Szinopszis: Adina, aki semmit sem tud nagybátyja haláláról, Dulcamara-tól megtudja, hogy Nemorino eladta magát Belcore-nak az ő kedvéért. Meghatódva Adina visszavásárolja az adásvételi szerződést. Dulcamara is el akar neki adni egy üveget. A lány csak mosolyog, és azt mondja, hogy a szemével és a mosolyával akarja megnyerni Nemorinót.
Nézd meg egy elragadó Anna Netrebko-t a Bécsi Állami Operaház tévéfelvételéről.
Una tenera ochiattina – Netrebko
Donizetti híres áriája “una furtiva lagrima”
Szinopszis: Nemorino felismerni vél egy könnycseppet Adina szemében, miközben a lányok behálózzák őt.
Fagott-szóló és hárfa (érdekes kombináció!) vezet be, majd kezdődik ez a híres ária. Motívumainak szépsége mellett az a különlegessége ragadja meg, hogy minden strófa első része mollban, a második pedig dúrban van. A fájdalomból a reménybe való átmenetet csodálatosan fokozza az expresszív hangszerelés a fagottal és a klarinéttal.
Enrico Caruso 1901-ben énekelte először ezt az áriát. Ez volt a debütáló évada a Scalában, és Toscanini vezényelt. Ami ezután következett, az volt a legnagyobb ováció, amit ebben a színházban valaha hallottak. Ez lett a későbbiekben a Metben karrierje egyik legfontosabb operája. Az “Una furtiva lagrima” az első áriák közé tartozott, amelyeket Caruso felvett, és (a “Vesti la giubba”-val együtt) a védjegyévé vált. Ezen a modern zenekarral kísért felvételen a klasszikus rubato hallható. Hallgassuk meg például a második “Che più cercando io vo”-t, amely egy grandiózus accelerandóval kombinálva kétszer olyan hosszú, mint a 80 évvel későbbi Pavarottié. Ugyanez mondható el az “Io la vedo” (csodálatosan) hosszú ritardandójáról is. Az ária második részében Nemorino elképzeli, hogy Adinát a karjaiban tartja, és érzi a szívverését. Hallgassuk meg Enrico Carusót, ahogy gyengéden énekli ezt a szakaszt, majd ujjong egy a “Cielo”-val. A “Si può morir” végső crescendója a hangok teljes felduzzadásával és az izzó záróhangokkal gyönyörködtet.
Mi az oka ennek az eltérésnek Caruso és Pavarotti interpretációi között? A 20. században ütött a zsarnok Toscanini órája, aki a műhöz való hűség címén kiűzte az énekesekből a rubatót, és ezzel új utakra terelte az interpretációt egészen napjainkig.
Una furtiva lagrima (1) – Caruso
Luciano Pavarotti újabb interpretációja.
Una furtiva lagrima (2) – Pavarotti
És egy harmadik Placido Domingótól.
Una furtiva lagrima (3) – Placido Domingo
Adina virtuóz áriája
Szinopszis: Nemorinóhoz viszi az iratot, és szerelmet vall neki. Nemorino a hetedik mennyországban van.
Ebből az áriából jól látszik, hogy Donizetti nem egyszerűen Rossini túlhajtott buffo stílusát másolta le fináléként, hanem egy buffooperában is komponált szentimentális vagy melankolikus részeket, mint például a “Prendi, per me sei libero”-ban.
Ezt a felvételt először Joan Sutherlanddal halljuk. Magával ragadó, ahogyan elsajátítja a darab koloratúráit.
Per me sei libero – Sutherland
Maria Callas második felvétele
Prendi, prendi, per mi sei libero – Callas
És egy harmadik felvétel Hilde Güden Giuseppe di Stefanóval. Egyszerűségével és gyönyörű vonalvezetésével ragad magával.
Prendi, prendi, per mi sei libero – Güden
Donizetti átadja az utolsó szót Dulcamarának
Szinopszis: Dulcamara az egész falunak dicséri a szerelmi bájitalát, mielőtt elmenekülne. Az egész falu felhalmozza magát a csodálatos esszenciával.
Ei coregge ogni defetto – Odena
Felvételi ajánlás
DG Luciano Pavarottival, Kathleen Battle-tel James Levine vezényletével, valamint a New York-i Metropolitan Opera kórusával és zenekarával.
Vagy televíziós felvételként:
ERATO, Anna Netrebko, Rolando Villazón, Leo Nucci, Ildebrando d’Arcangelo közreműködésével, Alfred Eschwé vezényletével és a Bécsi Állami Opera Kórusa és Zenekara.
Peter Lutz, Opera-inside, az online operakalauz Gaetano Donizetti Elisir d’amore című operájához
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!