LES CONTES D’HOFFMANN (Hoffmann meséi) – Jacques Offenbach – az operakalauz és Cselekmény

Az online operakalauz a LES CONTES D’HOFFMANN-ról

Érdekességek és nagyszerű YouTube videók Jacques Offenbach “LES CONTES D’HOFFMANN” című operájáról. Kiemelendő az “Il était une fois à la cour d’Eisenach” Placido Domingóval, a “Les oiseaux dans la charmille” Joan Sutherlanddel és a Barcarolle.

 

 

Tartalom

♪ Szinopszis

♪ Prológus (Kocsmai jelenet)

♪ Act I (Olympia jelenet)

♪ II. felvonás (Giulietta jelenet)

♪ III. felvonás (Antónia jelenet)

♪ Epilógus (Kocsmai jelenet)

♪ Felvétel-ajánlás

Highlights

♪ Il était une fois à Eisenach (Kleinzach-i ballada)

♪ Les oiseaux de la charmille (Olympia)

♪ Elle a fui la tourterelle (Antonia)

♪ Belle nuit, o nuit d’amour (Barcarolle)

♪ Amis! Amour tendre et rêveur

♪ Scintille o diamant (Gyémánt ária)

♪ Helas mon coeur s’égare (Septett)

♪ C’est une chanson d’amour

♪ Adieu! Je ne veux pas te suivre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A librettó és keletkezésének története

A két drámaíró és librettista, Jules Barbier és Michel Carré 1851-ben írta a “Hoffmann meséi” című darabot, amelynek magját E.T.A. Hoffmann három meséje (“A homokember”, “Krespel tanácsos” és “A szilveszteri kalandok”) alkotja. Carré 1871-ben bekövetkezett halála után Barbier egy másik zeneszerző számára készítette el a librettót, aki kedvesen átengedte azt Hoffmannak, amikor az érdeklődését fejezte ki. A Barbier által készített librettó magas színvonalú, a cselekmény változatos, és a jó színházi rendezőknek rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy az előadás fényes csúcspontot érjen el.

Az opera keletkezése nagyon drámai. Offenbach tudta, hogy mintegy 100 operettje a feledés homályába vész. A Les Contes d’Hoffmann című operával a legnagyobb elismerésre akart törekedni, és egy magas színvonalú, maradandó művet akart a világra hagyni. Problémája az volt, hogy egészsége nem engedte meg neki, hogy örökre befejezze az operát. Már a 70-es évek közepén elkezdett komponálni, de nagyon lassan haladt előre. Szerencsétlen anyagi helyzete miatt, rossz egészségi állapota ellenére is sok alkalmi művet kellett írnia. Szerencsétlenségére a színház, ahol a bemutatót tartották volna, néhány hónappal a tervezett időpont előtt csődbe ment. Az időpontok elmaradtak, és az énekesek már újra foglaltak voltak. Így Offenbach kénytelen volt az Opéra-Comique-ban tervezni a bemutatót, ahol azonban teljesen más és szigorú törvények érvényesültek arra vonatkozóan, hogy egy operának milyennek kell lennie ahhoz, hogy előadható legyen. Ez azt jelentette, hogy az egész operát át kellett írni. Ráadásul Offenbach egészsége súlyosan megromlott, és rengeteget kellett az ágyában dolgoznia. Offenbach négy hónappal a premier előtt meghalt, és az opera jelentős részei még mindig befejezetlenek maradtak.

 

 

A befejezetlen mű – a sok változat

Offenbach a zene nagy részét zongorapartitúrában, énekszólamokkal együtt tudta megkomponálni. A legnagyobb kétértelműségek és hiányosságok a Giulietta-felvonásban és az epilógusban voltak. A család Ernest Guiraud zeneszerzőt bízta meg a mű befejezésével, aki az összes kérdőjellel együtt befejezte a komponálást, és a premierre készen hangszerelte. A premieren azonban Carvalho színházigazgató úgy döntött, hogy kihagyja a Giulietta-felvonást. A későbbi előadásban ennek a felvonásnak csak egy torzója került színpadra, és a felvonások helyes sorrendje körül is viták voltak. Ezenkívül két változat is készült, beszélt párbeszédekkel és recitativókkal és … és … és … és. Ez a zavaros helyzet vezetett oda, hogy a műnek számtalan változata létezik. Ez azt jelenti, hogy az ebben az operakalauzban használt cselekmény csak egy a sok lehetséges közül.

 

 

Interpretáció

A darab értelmezéséhez érdemes néhány tényt tudni E.T.A. Hoffmannról. Hoffmann a Porosz Birodalom képzett köztisztviselője volt. De művész is volt, aki egész életében kapellmesterként és íróként próbált megélni, de a napóleoni háborús évek alatt részben mélyszegénységben élt, és mindig visszatért kenyérkereső szakmájához. Így ismerjük fel a cselekményben E.T.A. Hoffmann helyzetét, aki ingadozik a polgári élet örömei és kényelmei (a nők által megtestesítve), az élet viszontagságai (Lindorf / Coppélius / Dappertutto / Dr. Csoda által megtestesítve) és a művészként való törekvés (Nicklausse múzsája által megtestesítve) között. Zavaró tényezőként jelenik meg a keresztapa alkohol is, amelynek romboló hatása (E.T.A. Hoffmann súlyos alkoholista volt) veszélyezteti a művészi produktivitást (a múzsa a prológusban egy boroshordóból pattant ki). Offenbach nagyon jól meg tudta érteni Hoffmann személyes helyzetét, nagy szegénységben nőtt fel, és mindig is a művészet és a kommersz közötti feszültségi mezőben mozgott, ami a későbbi években a “Contes d’Hoffmann”-okkal motiválta az igazi művészet megteremtésére.

 

 

A szopránszerepek szereposztásának kihívásai

Offenbach a női főszereplő hangi követelményeit mindhárom középső felvonás esetében másként alakította ki. Olympia koloratúrszopránra, Antonia lírai szopránra, Giulietta pedig drámai szopránra íródott, Offenbach mégis azt akarta, hogy a szerepet olyan énekes énekelje, akinek ragyogóan kell tudnia táncolni is. Offenbach ezen igénye a valóságban csak részben valósulhatott meg. Felvételeken általában egy személy énekli a szerepet, de az élő előadásokon általában három ember között osztják el, ami a szereposztás szempontjából igen költséges, hiszen három szerepet kell betölteni a női főszereplőnek, és három beugrónak kell készenlétben állnia.

Premier és siker

Aufgrund von Offenbachs Tod wurde das Werk mit zweijähriger Verspätung am 10. Februar 1881 an der Opéra Comique in Paris uraufgeführt. Es wurde triumphal aufgenommen und erreichte im Dezember bereits die 100. Aufführung. Wien und Paris hatten sich um die Erstaufführungsrechte gestritten, so dass das Werk erst im Dezember (mit großem Erfolg) in der österreichischen Hauptstadt gezeigt wurde. Die Wiener Inszenierung stand unter keinem guten Stern und erlangte eine traurige Berühmtheit: In der zweiten Vorstellung verursachte eine Gasexplosion zu Beginn der Aufführung einen Großbrand. Das Ringtheater brannte bis auf die Grundmauern nieder und kostete mehrere hundert Menschenleben – einer der schwärzesten Tage der Operngeschichte.

 

 

 

 

Szinopszis: Luther borospincéjében. A múzsa előbújik a boroshordóból.

A “Les Contes d’Hoffmann”-nak nincs a szó szoros értelmében vett nyitánya. Az opera néhány ütem bevezető zenével kezdődik, majd egy rejtett kórus által énekelt szakaszba lép, amely után Nicklausse mezzoszopránja gyönyörűen lép be a kórus fölé.

Glou! glou! glou! je suis le vin – Bonynge

 

Szinopszis: Lindorf tanácsosnak sikerült elcsípnie az énekesnő Stella riválisának, Hoffmannak szánt üzenetet, és nála van a kulcsa az öltözőjéhez. Ő diadalmaskodik.

A szerepekben – Bacquier/Bonynge

Kleinzack balladája

Szinopszis: Hoffmann a “Don Giovanni” szünetében bejön a borozóba, hogy a diákokkal iszogasson. Lindorf, az operaénekesnő Stella kegyeiért versengő riválisa figyeli őt. Hoffmann megvárja Stellát, aki a “Don Giovanniban” énekel. A diákokkal iszik, hogy elfelejtse bánatát, és elénekli nekik Kleinzack balladáját.

Az ária varázsának egy részét a kemény mássalhangzók, mint a “cric crac” és a “Kleinzack” németes szóbeliségéből és a zenekar esetlen, pontozott kíséretéből ered. A ballada két részre tagolódik, az első dúr részben Hoffmann a szeszélyes törpéről, Kleinzackról énekel, a második moll részben pedig gondolatai Stellához kalandoznak, a darab ezért kapta a Rêverie alcímet.

Ezt a híres balladát kétféle interpretációban hallhatjuk.

Először Placido Domingo fantasztikus interpretációját hallhatják. Hangja a Bonynge-felvételen hihetetlenül frissen és lédúsan szól.

Il était une fois à la cour d’Eisenach (1) – Domingo/Bonynge

 

Másodszor Richard Tauber-t halljuk. Jürgen Kesting írt az ő Kleinzackjáról: “A hang táncol a zenében, sok színben tündököl és színezi a nyelvi árnyalatokat. Utánozhatatlan a mozgás időzítése, a rubato hatások. Az elegikus moll epizód, amikor Hoffmannt az elvesztett szerelmek emléke ragadja el, lehetőséget ad az énekesnek a tágas és izzó frazeálásra.”

Il était une fois à la cour d’Eisenach (2) – Tauber

 

 

 

 

Hoffmann szerelmes Olympiába

Szinopszis: Hoffmann először Olympia, Spalanzani élethű mechanikus babájának történetét meséli el. Miatta került Spalanzani alkalmazására. Hoffmann szerelmes Olympiába. Figyeli őt, miközben alszik.

Ez a szerelmi ária romantikus dallamával és a tenorhangnak a szóló kürttel folytatott kifejező párbeszédével ragad magával.

Allons! Courage et confiance – Domingo/Bonynge

 

A második interpretáció Julius Patzak műve, amely kifejező és érzéki. A vibrato és a duzzanatok azonnali érzelmeket közvetítenek, amelyek megragadják a hallgatót.

Ha, wie in meiner Seel – Patzak

Szinopszis: Nicklausse figyelmezteti őt az idegen személyre, de Hoffmann nem hallgat rá.

Une poupee aux yeux d’email – Tourangeau

 

 

Szinopszis: Hoffmann egy szemüveget vásárolt Coppeliustól, és így nem veszi észre, hogy Olympia nem élő nő. Spalanzani vendégeket hívott a szalonjába, hogy bemutassa őt. Ők ünneplik a leleményes házigazdát, és látni szeretnék Olimpiát.

Non, aucun hôte, vraiment – Bonynge

Olympia – egy egyedülálló szerep

Szinopszis: Spalanzani táncoltatja és énekelteti Olimpiát. Időnként elveszti a lendületét, és fel kell húzni.

A “Les oiseaux dans la charmille” az operairodalom egyik legkülönlegesebb darabja. Az énekgép Olympia fél órán át van a színpadon, és sokáig csak azt mondja, hogy “oui”. Végül Olympia felébred és énekelni kezd. Természetesen a Grand Opéra énekesnőinek karikatúrája, a koloratúrénekesnőt csak fel kell tekerni, és máris olyan hangokat produkál, mint egy automata.

Az ária virtuóz, sok koloratúrával, ugyanakkor az énekesnőnek hangjával egy bábu szaggatott éneklését és mechanikus táncoló mozgását kell utánoznia, ahogyan azt a zeneszerző zseniálisan hangokra hangszerelte. Ez élő előadásban nagy kihívás az énekesnő számára.

Ezt az áriát három változatban is hallhatjuk, először Joan Sutherlandtől, akinek fülemüle torka miatt a “La Stupenda” megtisztelő címet kapta.

Les oiseaux dans la charmille (1) – Sutherland

 

Rita Streich újabb kiváló interpretációját hallhatják.

Les oiseaux dans la charmille (2) – Streich

 

Utoljára egy nagyszerű komikus megvalósítás képben és hangban Patricia Janeckovától.

Les oiseaux dans la charmille (3) – Janeckova

 

 

A katasztrófa

Szinopszis: Amikor a vendégek lelkesen elhagyják a szobát, Hoffmann marad, és összebarátkozik az egyszavas babával. Amikor a vendégek visszatérnek, Hoffmann táncol vele. A baba egyre gyorsabban és gyorsabban táncol, elszabadul és elesik. Végül megjelenik a feldühödött Coppélius, aki hozzájárult a szemekhez, és tönkreteszi a babát, mert Spalanzani csekkje nem fedezi. Hoffmann rájön, hogy a szeretett nem volt más, mint egy mechanikus baba.

Voici les valseurs – Domingo / Sutherland

 

 

 

 

 

 

 

Hoffmann zenészként próbál szerencsét

Szinopszis: A következő történetben Hoffmann felhagyott a tudósi pályával, és zeneszerző lett. Beleszeretett az énekesnő Antóniába. Antonia az édesanyjától örökölte szép hangját, és imád énekelni. Azonban egy titokzatos betegségben szenved, amely rontja az éneklést, és halálhoz vezet. Apja, Crespel meg akarja tiltani neki az éneklést, és Münchenbe utazik, hogy elrejtse Antoniát Hoffmann elől.

Antonia áriája arról a vágyáról énekel, hogy újra találkozhasson Hoffmannal, aki, mint a teknősbéka (Tourterelle), visszatér téli birodalmából. Az áriát egy timpanonpergés, majd hárfahangok követik (parodisztikus kombináció). Amikor Antonia belekezd, az első versszak után abba kell hagynia az áriát; túl gyenge. Újra próbálkozik, és belekezd a gyönyörű dallamba. A hang egyre magasabbra és magasabbra spirálozik, míg végül megérkezik a magas C-be. A második rész megismétli az első részt, de kissé gyorsabb tempóban.

Elle a fui la tourterelle (1) – Netrebko

Szinopszis: A szolga Frantznak Antóniára kellene vigyáznia, de túlhajszolt, és tévedésből megengedi Hoffmannak, hogy Antóniát lássa, amikor az megjelenik.

Offenbach szellemes paródiát írt a Don Giovanni “Notte e giorno faticar” című dalára a szolga Leporellóról.

Jour et nuit – Paolis

Szinopszis: Hoffmann egy dalt komponált Antoniának. Antonia apja tiltása és az éneklés iránti vágya között vergődik. Elénekli és szerelméről biztosítja Hoffmannt.

C’est und chanson d’amour – Gedda/los Angeles

 

 

Szinopszis: Amikor Hoffmann zajt hall, elbújik. Crespel megjelenik. Ekkor Crespel rémületére megérkezik Dr. Miracle is, aki már Antonia édesanyjának haláláért is felelős volt azzal, hogy rosszul kezelte őt. Hoffmann kihallgatja beszélgetésüket. Miracle hipnotizálja Crespelt, és kezeli Antoniát, akit éneklésre késztet, majd elhagyja a házat.

Ebből a jelenetből férfihangok kísérteties terzettója fejlődik ki.

Que veux tu faire – Domingo / Bacquier / Plishka / Sutherland

 

 

Szinopszis: Amikor a Csoda és Crespel eltűnik, Hoffmann megpróbálja meggyőzni Antoniát, hogy menjen hozzá feleségül, és hagyjon fel az énekléssel. Ám Antonia hallucinációk csapdájába esik, miután Dr. Miracle kezeli. Először az anyja hangját hallja, majd Dr. Miracleét. Miracle képzeletében hegedűt vesz a kezébe, és démoni dallal kíséri őt. Ahogy a lány hangja egyre magasabbra és magasabbra emelkedik, Miracle gúnyos nevetésére a kanapéra süllyed.

Tu ne chanteras plus – Domingo / Bacquier / Plishka / Sutherland

 

Szinopszis: Antonia az apja karjaiban hal meg, utolsóként Hoffmann szerelmes dalának szavait énekelve.

Offenbach természetesen paródiaként komponálja a halált; Antonia utolsó hangjai egy fülemüle trillái.

Mon enfant! Ma fille – Domingo / Bacquier / Plishka / Sutherland

 

 

 

 

 

 

 

A Barcarolle – Offenbach zseniális húzása

Szinopszis: Hoffmann elmeséli a harmadik történetet, amely egy velencei palotában játszódik, ahol Nicklausse és Giulietta szerelemről énekel.

Offenbach a “Les fées du Rhin” című operából dolgozta fel ezt a híres kóruskíséretes duettet.

Barcarolle (belle nuit, o nuit d’amour); Caballé/Verrett

Szinopszis: A szerelemből kiábrándulva Hoffmann a bor és a nők örömeinek szenteli magát. Schlemil pazar velencei palotájában vendégeskedik, akinek szeretője, a gyönyörű kurtizán Giulietta dekadens orgiát rendez.

Offenbach a jelenethez egy ivódal formájú bravúros áriát írt tenorra.

Amis! Amour tendre et rêveur – Domingo

“scintille diamant” – a gyémánt ária

Szinopszis: Dappertutto közeledik Giuliettához. Gyémántot ígér neki, ha elveszi tőle Hoffmann tükörképét, ahogyan azt már megtette szerelmével, Schlemihllel.

Ezt a híres áriát gyémántáriának is nevezik.

Scintille diamant – Bacquier/Bonynge

Szinopszis: Eközben Schlemihl visszatért és meglátja Hoffmannt.

A “Helas mon coeur s’égare” egy nagy együttes darab hat hangra és kórusra. Ezt a gyönyörű darabot talán nem Hoffmann írta, dramaturgiailag felesleges, ezért néha elhagyják.

Helas mon coeur s’égare (1) – Domingo / Baltsa / div.

 

Szinopszis: A két párbajban Schlemihl meghal. Giulietta szerelmet ígér Hoffmannak, Hoffmann pedig elveszik. Neki azonban menekülnie kell, és Giulietta megkéri, hogy zálogként hagyja itt a tükörképét.

Ez a jelenet szenvedélyes duetté fejlődik.

Malheureux…o dieu quel ivresse – Domingo

Szinopszis: Niklausse sürgeti, hogy azonnal meneküljön. Hoffmann azonban Giuliettával akarja tölteni az éjszakát. Dappertutto bájitalt ad Hoffmannak, hogy néhány órára elaltassa Niklausse-t. Tévedésből Giulietta megissza a főzetet, és holtan esik össze.

 

 

 

 

 

Szinopszis: Visszatérve Luther kocsmájába: Hoffmann részeg, Nicklausse visszaváltozik Múzsává, és szerelmi vallomást tesz Hoffmannak. Hoffmann szenvedélyesen viszonozza az érzéseit.

Et moi? Moi, la fidèle amie – Domingo / Tourangeau

Szinopszis: Amikor Stella végre megjelenik, Hoffmann meglátja Stellában Olympiát, Antoniát és Giuliettát, és elutasítja őt. Lindorf kihasználja a helyzetet, és kikíséri Stellát. Hoffmann a negyedik nőjét is elvesztette.

Stella és Hoffmann nagy trióval búcsúzik Lindorf tekintete alatt.

Adieu! je ne veux pas te suivre – Domingo / Tourangeau

Felvételi ajánlás

EMI, Placido Domingo, Joan Sutherland és Gabriel Bacquier közreműködésével, Richard Bonynge és az Orchestre de la Suisse Romande vezényletével.

 

 

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Jacques Offenbach LES CONTES D’HOFFMANN című művéhez