L’INCORONONAZIONE DI POPPEA – Claudio Monteverdi – az operakalauz és cselekmény

Online operakalauz és szinopszis Monteverdi L’INCORONAZIONE DI POPPEA című művéhez

A “l’incoronazione di Poppea” lebilincselő cselekménnyel, hús-vér emberekkel inspirál. A kora barokk korszak A mesterműve, Monteverdi pedig érett mesterként és innovatív alkotóként mutatja be magát, aki ezzel a “dramma per musica”-val jelentősen befolyásolta az opera történetét. Még ma is meghatja a hallgatók szívét nemcsak a záró duett.

 

 

 

 

 

 

Tartalom

♪ Kommentár

♪ Prologo

♪ Act I

♪ II. felvonás

♪ III. felvonás

 

 

Kiemelt események

♪ Sinfonia

♪ E pur io torno qui, qual linea al centro

♪ Signor, deh, no partire … Non temer

♪ Speranza tu mi vai

♪ Disprezzata Regina Lament

♪ Son risoluto al fine

♪ Sento un certo non so che

♪ Hor che Seneca è morto

♪ Oblivion soave Altatódal

♪ A Dio Roma, a Dio Patria, amici a Dio Lament (siralom)

♪ Coro di Amori: Or cantiamo giocondi

♪ Pur ti miro, pur ti godo Szerelmi duett

 

 

 

Felvételi ajánlás

♪ Felvétel ajánló

 

 

Bemutató

Velence, 1905

Libretto

Francesco Busenello, Nero történelmi története alapján.

A főbb szerepek

Ottone, patrícius (alt / kontratenor) - Poppea, Ottone felesége (szoprán) - Nero, római császár (szoprán / tenor kasztrált) - Seneca, politikus és filozófus (basszus) - Drusilla, Poppea udvarhölgye (szoprán) - Arnalta, Poppea dajkája (kontratenor / szoprán kasztrált) - Amor, A szerelem istene (szoprán)

Felvételi ajánlás

UNITEL/DG, Rachel Yakar, Trudeliese Schmidt, Eric Tappy, Paul Esswood, Matti Salminen, Janet Perry. Alexander Oliver vezényletével Nikolaus Harnoncourt és a zürichi Operaház Monteverdi Együttesének vezényletével.

 

 

 

A forradalmi Monteverdi

Monteverdinek kétségtelenül kijár az érdem, hogy ő volt az opera művészeti ágának társalapítója. Bár nem ő írta az első operát (ez a megtiszteltetés az olasz Jacopo Perit illeti), az “Orfeóval” megírta az első olyan operát, amely a mai napig repertoáron maradt, és megteremtette az új művészeti ág fontos stíluselemeit, amelyekről a következő fejezetekben lesz szó. Míg Jacopo Peri művei még “szenvedély nélküli zene” voltak, az opera új műfaja Monteverdi “Orfeójával”, az első “dramma per musica”-val indult el igazán. A “L’incoronazione di Poppea”-val, majdnem 40 évvel később, Monteverdi egy második kvantumugrással továbbfejlesztette ezt a műfajt, 75 éves korában, az első virágzás elképesztő korában.

 

 

A zene – “a fájdalom kiáltása”

Mindenekelőtt el kell mondani, hogy ennek a műnek nincs klasszikus értelemben vett partitúrája. Az eredeti partitúra elveszett, “csak” két különböző változat két példánya létezik (a velencei, amely valószínűleg az eredeti másolata, és a nápolyi, amely valószínűleg egy variáció). A kompozíciós elv az volt, hogy csak a basszus- és a dallamszólamot jegyezték le. Mind a kíséret, mind a hangszerelés nem maradt fenn, azokat az értelmezőknek kell meghatározniuk. Ennek következtében ugyanazon részlet felvételei nagymértékben eltérhetnek egymástól.

Bár a felhasznált hangszerek listáját egészében ismerjük, nem tudjuk részletesen, hogy mikor kell őket használni. Vannak ugyan ökölszabályok, hogy mikor kell az énekeseket csak a basso continuo kísérnie, vagy mikor kell a hangszerelésnek gazdagabbnak lennie (például a ritornelliben), azonban sok bizonytalanság marad.

Tudjuk, hogy Monteverdi a gazdag hangszerelést részesítette előnyben, de a színházi helyzethez is alkalmazkodott, hiszen a zenészek általában a színpadon játszottak.
Monteverdi operanyelve az emberi érzéseket akarta kifejezni, Monteverdi úgy vélte, hogy a zenének sírásra kell késztetnie az embereket, nem pedig vitatkozni. A zenének nem szabad merev szabályokat követnie, hanem teret kell adnia az emberi állapotnak, és ki kell fejeznie azt. Az egyik legszenzációsabb következmény Monteverdi disszonanciái voltak. Kortársai számára ez szélsőséges lelkiállapotokat megjelenítő monstrumok lettek, és heves polémiát váltottak ki akkoriban. A híres “Lasciatemi morire” az “Arianna” című operából – a fájdalom kiáltása – illusztrációként szolgálhat. Ezt hallgassa meg!

Lasciatemi morire – von Otter

 

A disszonáns Lamentó másik szép és híres példája a híres “Lamento delle ninfe” című madrigálban található. A hangmintában 0:48-nál a “dolor” (fájdalom) szóval hallható egy disszonancia, amely ma is bántja a disszonanciákhoz szokott fülünket. Az ezt követő híres és archetipikus “Basso ostinato” (négy ereszkedő, ismétlődő basszusakkord) feletti Lamento című művével Monteverdi igazi stílusformálóvá vált.

Lamento delle ninfe

 

 

Kasztrák a főszerepben – hogyan kell Nero szerepét megformálni?

Az első kasztráltak a 16. században jelentek meg. Az egyházak képezték ki őket, és az énekes egyházi zene fontos pillérét alkották. Hamarosan utat találtak az opera új műfajába, és Monteverdi már az első forradalmi operájában, az “Orfeóban” (1607) mellékszerepekben is alkalmazta a kasztráltakat. A “L’incoronazione di Poppea” című művében először szerepelnek kasztráltak a főszerepben. Nero szerepét, tehát az operatörténet első kasztrált hősét szoprán kasztrált, a nővér(!)Arnalta buffó szerepét, tehát az első drag queen szerepét pedig tenor kasztrált alakította.
Napjainkban felmerül a kérdés, hogy a rendkívül magas regiszterű Néró szerepét hogyan kell szerezni. Legtöbbször kontratenor énekli a szerepet, esetenként női szoprán vagy tenor.
Harnoncourt például, a régi zenére szakosodott karmester, a Concentus musicusszal készített felvételén Nero szerepét szoprán (Elisabeth Söderström), a Ponnelle és a Zürichi Operaházzal készített felvételén pedig tenor (Eric Tappy) énekelte. Nincs jó vagy rossz, Monteverdi idejében a nemi szerepek határai nem voltak ilyen szigorúak, a kétértelműség valami bájos dolog volt, vagy komikusan lehetett használni, ahogy a dajka szerepének férfi szereposztása is mutatja.

 

A librettó és a szerep-sztereotípiák

Először a szó, aztán a zene (prima la musica, poi le parole) volt Monteverdi hitvallása. A nép érzéseit akarta életre kelteni. A zene monodikus lett, és így a szöveg és a librettó jelentése felerősödött. Monteverdi így egy kongeniális partnerre volt utalva, egy olyan drámaíróra, aki nemcsak szép verset tudott írni, hanem a “dramma per musica” számára történetet is tudott mesélni.
A librettó szerzője a velencei ügyvéd és költő, Francesco Busenello volt. Az operához az akkoriban modern velencei formát használta prológussal és három felvonással.
Busenello és Monteverdi olyan szerepeket választott, amelyek archetipikusak lettek. Mindenekelőtt a magas rangú pár (Nero / Poppea) és az alacsony rangú pár (Ottone / Drusilla) közötti ellentétet kell megemlíteni. Továbbá komikus karakterként használtak köznépet (a nővéreket, a szolgákat), valamint a cselszövő (Octavia) és a nadrágos szerepét. Milyen közelinek tűnik számunkra ez a felállás Mozart 150 évvel később komponált, a velencei da Ponte által írt Le nozze di Figaro című operájához!

A Monteverdi és librettistája, Busenello által megalkotott szereplők hús-vér embereknek tűnnek számunkra, így könnyebben tudunk azonosulni velük, mint a későbbi évszázadok időben közelebbi operáinak legtöbb szereplőjével.

Monteverdi és librettistája történetüket először nem a görög mitológiára, hanem történelmi anyagra alapozták. Egy dekadens római társadalmat mutatnak be, amely tele van önző, gátlástalan és cinikus emberekkel. A mű alkotóinak (kortársukhoz, Shakespeare-hez hasonlóan) sikerült reálisan ábrázolniuk az embereket emberi gyengeségeikkel együtt.

 

 

Az Opera Seria előfutára

A barokk opera e szakaszában nem különült el a seria és a buffa. Az opera mindkettőt magában foglalja, a dráma tragikus elemeit éppúgy, mint a buffo elemeket . Az 1630-as évek végén kifejezetten a farsangi szezonra írtak operákat (ez a mű is ezek közé tartozik), így a drámába foglalt komédia megengedett, sőt kívánatos volt, hogy a papságnál és a nemességnél kevésbé művelt, egyre gazdagabb kereskedő réteghez szóljon. Metastasio csak évtizedekkel később alkotta meg az opera seria barokk stílusát, és az opera buffa és a seria útjai örökre elváltak egymástól.

 

 

Az opera újrafelfedezése

Szerencsések vagyunk, hogy ez az opera megmaradt számunkra. Monteverdi halála után négy évvel, 1651-ben Nápolyban újra előadták az operát, és tiszta kottaanyag maradt fenn. Az eredeti partitúra eltűnt, így két különböző kottaforrás áll rendelkezésünkre. A dokumentumok hosszú időre elveszettnek tűntek, majd 1888-ban újra felfedezték, először Goldschmidt adta ki 1904-ben, és 1908-ban mutatták be először. Bécsben 1954-ben Paul Hindemith vezényletével, részben eredeti hangszereléssel mutatták be. A zenekarban Nicolaus Harnoncourt ült, aki Jean-Pierre Ponnelle-lel együtt a hetvenes években a zürichi operaházban korhű hangszereken szenzációs Monteverdi-ciklust vett fel, barokkos színpadi gazdagsággal. Valóságos Monteverdi reneszánszát hirdették meg.

 

 

 

 

 

 

 

Az istenek világában

Szinopszis: Az istenek világában..

Monteverdi ünnepélyes és rövid nyitányával kezdi a művet. Érdekes összehasonlítani a különböző felvételeket; ezek nagyban különböznek egymástól, hiszen (mint a bevezető részben leírtuk) a zenedarabok pontos hangszerelése nem ismert.

Sinfonia – Harnoncourt

 

Szinopszis: Fortuna (sors) és Virtù (erény) azon vitatkoznak, hogy kié a világ. A pénz vagy a megvesztegethetetlenség. Ámor más véleményen van, be akarja bizonyítani mindkettőjüknek, hogy egyedül a szerelem határozza meg a dolgok menetét.

Deh nasconditi o virtu

 

 

 

 

 

 

Az Ottone érzelmi világa

Szinopszis: Ottone hazatér a katonai szolgálatból. Örül, hogy újra láthatja feleségét, Poppeát. A ház előtt meglátja a császár őrségét, most már tudja, hogy Nero az éjszakát Poppeával töltötte. Ottone megsemmisül. Elbújik.

Monteverdi érzékenyen kíséri a szöveg minden árnyalatát a változó hangszereléssel, és megmutatja, hogy Ottone ariosójának színes kíséretének mestere.

E pur io torno qui, qual linea al centro – Esswood

 

Poppea a kisujja köré tekeri Nérót

Szinopszis: A ház előtt két őr áll, a korrupt császárról beszélgetnek, aki ahelyett, hogy rendet tartana, csak az élvezetekre gondol. Megjelenik Néró, Poppea kíséretében. Azt akarja, hogy maradjon, a férfi megígéri neki, hogy hamarosan száműzi a feleségét, és Poppea lesz az új császárné.

A részlet első része a “recitar cantando” deklamáló stílusában íródott. Fokozatosan életre kel a darab, és lehetőséget ad a (kasztrált) tenornak, hogy 6:45-től gyönyörű díszítésekkel tündököljön, Poppea pedig 7:15-től (“Tornerai”) csodálatosan elvágyódjon. A leplezetlen szexuális csábítást Monteverdi ebben a jelenetben Poppea mély hangjával hangsúlyozza.

Signor, deh, no partire … Non temer

 

A “drag queen” megjelenése

Szinopszis: Poppea diadalmaskodik. De szolgája, Arnalta figyelmezteti őt a szeszélyes Néróra és feleségére, Ottavia-ra, aki tudomást szerzett férje kalandjairól, és bosszút állhat.

Poppea modern nőként jelenik meg előttünk, korántsem a nemes “ne érj hozzám” asszonyként. Arnalta szerepe kasztrált szerep volt, és természetesen komikus. A házinéni és a szolga ütéseket váltanak, amit Monteverdi mesterien rendez.

Speranza tu mi vai – Persson

 

Ottavia megható panasza

Szinopszis: Octavia a császári kamarában tartózkodik ápolónőjével együtt. A megcsalt feleség sorsát siratja.

A siratóénekek mindig is a barokk operák csúcspontjai voltak, megható a 3:03-nál elhangzó retorikus kérdése: “Nero…dove sei?” (“Nero hol vagy?”) és az azt követő kétségbeesés gesztusai.

A siratót Jennifer Larmore kísérteties tolmácsolásában halljuk.

Disprezzata Regina – Larmore

 

Szinopszis: Az ápolónője azt ajánlja neki, hogy keressen szeretőt, és így álljon bosszút Nérón és szórakozzon. Amikor Seneca szenátor meglátogatja, elmondja neki, mi történt. Seneca azt tanácsolja neki, hogy maradjon erényes, mire egy lapszemle egyenesen azzal vádolja, hogy csak szép szavakat terjeszt. Ottavia arra kéri Senecát, hogy álljon mellé.

Seneca kimértnek, de nagyképűnek tűnik.

Ecco la sconsolata – Salminen

 

A leszámolás Néró és Seneca között

Szinopszis: Seneca kivételével mindenki elhagyja a termet. Megjelenik Pallas Athéné, és bejelenti a közelgő halálát. Seneca nyugodtan fogadja ezt az üzenetet, nem sokkal Nero megjelenése után. Közli vele, hogy még ma feleségül veszi Poppeát. Seneca figyelmezteti, hogy ne háborítsa fel a népet és a szenátust, de Nero elszántan győzni akar, és kidobja Senecát a palotából.

A hatás, amit Monteverdi a szoprán és a basszus összecsapásával keltett, grandiózus volt, és a két személyiség közötti ellentétet dramatizálta. Az első rész a “stile recitando”-ban marad, és 3:00 órától átvált Monteverdi híres, általa kitalált mozgalmas “stile concitato”-ra, amely zeneileg nagyszerűen festi meg a két erő összecsapását. Nero tolmácsolója számára a kihívást az jelentette, hogy az olykor hangos kitöréseket úgy alakítsa, hogy hangja elég hajlékony maradjon a záró duetthez, ahol rendkívül magas regiszterben kell gyönyörű sorokat énekelnie.

Son risoluto al fine – Tappy / Salminen

 

 

Szinopszis: Poppea figyelmezteti Nérót Seneca miatt, mire Néró úgy dönt, hogy öngyilkossági parancsot küld Senecának, és elhagyja a házat.

Nero áriája, amelyben Poppea szépségét dicséri.

Quest’eccelso diadema ond’io sovrasto – Tappy

 

 

Szinopszis: Ottone meglátogatja Poppeát, és megpróbálja visszanyerni felesége kegyét. De a nő nem akar többet tudni róla, a trón túl közel van hozzá.

Ad altri tocca in sorte – Domènech / Persson

 

 

Ottone kapitulál… és Drusilla vigasztalódik

Szinopszis: Ottone meglátogatja Poppeát, és beszélni akar vele. Poppea elmagyarázza, hogy Nérót és a trónt választotta.

Otton, torna in te stesso – Esswood

 

 

Szinopszis: Ottone Poppea udvarhölgyében, Drusillában talál vigaszt, aki már régóta szerelmes belé.

Pur sempre di Poppea – Esswood / Perry

 

 

 

 

 

 

 

Seneca búcsúzik a világtól

Szinopszis: Seneca a háza kertjében van, amikor Merkúr megjelenik. Közelgő halálának bejelentését higgadtan fogadja. Megjelenik a katona Liberto. Mielőtt parancsot adhatna Nérónak, Seneca tudatja vele, hogy tudja a látogatás okát, és hogy még az este előtt közölheti Néróval, hogy véget vet életének. Seneca barátai sajnálkoznak a sorsán. Megkéri őket, hogy készítsék elő a fürdőt, ahol majd felvágja az ereit.

Az első részben Seneca gyászát halljuk, majd a barátai megjelenése következik. Ez a háromszólamú szakasz három szakaszból áll, lassú-gyors-lassú. A lassú részek “régi madrigál stílusban” íródtak. A gyors középső rész zenében és szövegben is furcsán vidáman van megtartva (“Túl édes ez az élet, túl tiszta ez az ég, minden keserűség, minden méreg”), valószínűleg a farsang előtt tisztelegve.

Amici, è giunta l’hora – Sedov / Grégoire / Bennett / Inaç

 

 

Szinopszis:Nero palotájában a pásztor és a szobalány szerelmet vallanak egymásnak.

A halálhirdetés után Monteverdi egy kis pihenést akart adni a közönségnek, és a két szolgáló duettjét egy canzonetta (könnyedebb, világi énekes darab) stílusában illesztette be. Ez a jelenet lehetőséget nyújt a rendezőnek arra, hogy a karnevál stílusában szívhez szóló humorral szórakoztassa közönségét.

Sento un certo non so che

 

Nero Bacchanáliája

Szinopszis:Nero most már feleségül veheti Poppeát. A palotában bizalmasával, Lucával ünnepel, és dicsérik a lány szépségét.

Ez a bacchanále formájú, fergeteges darab már az elején lehetőséget ad az énekesnek, hogy gyönyörű és virtuóz koloratúrákkal tündököljön. Monteverdi és librettistája természetesen Nero állítólagos homoszexualitására célzott ezzel a jelenettel.

Hor che Seneca è morto… Idolo mio…. I mieti subiti sdegni – Jaroussky / Vidal

 

 

Ottavia megzsarolja Ottone-t

Szinopszis: Ottavia nem maradt passzív és megidézte Ottonét. Emlékezteti őt, hogy egykor az ő családját az ősei nemesítették. Most azt követeli tőle, hogy ölje meg Poppeát. Ottone tudja, hogy ez a halálos ítélete lenne, és habozik. A császárné azonban megzsarolja, ha nem ígéri meg, hogy megteszi a tettet, elmondja Nérónak, hogy megtámadta őt. Ottone megadja magát, és hazatér, ahol Drusilla már várja. Elmagyarázza neki a helyzetét. Hogy megölhesse Poppeát, Drussillának akarja álcázni magát. Drusilla segíteni akar neki, és ő belebújik a ruhájába.

 

Arnalta varázslatos altatódala

Szinopszis: Koronázása előestéjén Poppea álmai céljában látja magát, és lefekszik pihenni. Dajkája megígéri, hogy vigyáz rá.

Poppea travesztia-ápolónőjének “Oblivion soave” című varázslatos altatódalát halljuk a zenekar finom kíséretével.

Oblivion soave – Jaroussky

 

 

Szinopszis: A nővér elalszik, és megjelenik Ámor. Meg akarja védeni Poppeát a közeledő Ottone-tól.

Dorme l’incauta, dorme

 

 

Szinopszis:Ottone Drusillának álcázva jelenik meg. Miközben kardját az alvó Poppea fölé emeli, Ámor lép közbe. Poppea felébred, és azt hiszi, hogy Drusilla meg akarja ölni, Ottone-nak sikerül elmenekülnie.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szinopszis: Az otthonában Drusilla örömmel várja szeretőjét, akit hamarosan magáénak tudhat.

O felice Drusilla, o che sper’io – Bott

 

 

Szinopszis:De katonák jönnek helyette, hogy letartóztassák és gyilkosságért elítéljék. Amikor megjelenik Nero, és kínzással fenyegeti, Drusilla feláldozza magát, és azt állítja, hogy ő maga akarta megölni Poppeát, mire Nero elrendeli, hogy haljon kínhalált. Ekkor megjelenik Ottone, és bevallja az igazságot, hogy a császárné nevében cselekedett. Nero diadalmaskodik, ami megadja neki a hőn áhított okot, hogy elváljon feleségétől. Ottone-t azzal bünteti, hogy megfosztja minden vagyonától, és kiutasítja Rómából, míg Drusillának megbocsát, amiért minden feleség számára fényes példát mutat azzal, hogy feláldozta magát a férjéért. Drusilla ragaszkodik ahhoz, hogy Ottone mellé mehessen. Néró elfogadja, és katonáit Ottavia elé küldi, hogy egy hajóval kiutasítsák az országból. Poppea megjelenik, és ketten együtt ünneplik az események kimenetelét.

Signor, oggi rinasco ai primi fiati

 

Ottavia nagy búcsúja

Szinopszis: Az Ottavia álmélkodva lép a hajóra, és búcsút kell vennie Rómától.

Ottavia másodszor is elénekli a nagy siratót. A kísérőzene szomorú, a disszonanciák reménytelenséget árasztanak.

A Dio Roma, a Dio Patria, amici a Dio – d’Oustrac

 

 

Szinopszis: Arnalda diadalmaskodik, most már beköltözhet a palotába. A koronázás napja virrad, Nero büszkén mutatja be Poppeának a koronázási pompát. Konzulok és tribunusok jelennek meg az ünnepségen.

A te, sovrana Augusta és Sinfonia – Fredman

 

 

Szinopszis: Az Ámor győzedelmeskedik, megnyerte a fogadást.

Coro di Amori: Or cantiamo giocondi – Jacobs

 

A mennyei záró duett “Pur ti miro, pur ti godo”

Szinopszis: Egy ünnepélyes szertartás keretében Poppeát császárnővé koronázzák.

Monteverdi ezt az operát egy gyönyörű, szerelemmel és erotikával teli duettel zárja. Poppea és Nero hangja szó szerint átöleli egymást, követi, követeli egymást, követeli egymást, és szoros intervallumban szólal meg.

A darab nem szerepelt Busenello librettójának eredeti változatában. Utána írták és komponálták (vannak olyan vélemények is, amelyek szerint nem maga Monteverdi írta).

Pur ti miro, pur ti godo – Jaroussky / De Niese

 

 

Második verzióként egy mennyei felvételt hallunk, lassú tempóban lubickoló, recsegő erotikával:

Pur ti miro, pur ti godo – Cencic / Yoncheva

 

 

 

 

Felvételi ajánlás

 

UNITEL/DG, Rachel Yakar, Trudeliese Schmidt, Eric Tappy, Paul Esswood, Matti Salminen, Janet Perry. Alexander Oliver Nikolaus Harnoncourt vezényletével és a Zürichi Operaház Monteverdi Együttesével.

 

 

 

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Claudio Monteverdi L’INCORONAZIONE DI POPPEA című operájáról.