IN FERNEM LAND – a Lohengrin című opera áriája.

Az online operakalauz Wagner IN FERNEM LAND című áriájához

Olvasson érdekességeket és hallgasson meg remek Youtube-videókat a híres “IN FERNEM LAND” áriáról.

Ha többet szeretne hallani a LOHENGRIN operáról, kattintson az operaportré linkjére

Az ária – szinopszis és háttér

 
Szinopszis: Heinrich német király Brabantba érkezett. Birodalmának ezt a részét a magyar támadók elleni szolgálatra akarja kötelezni. Elzát azzal vádolják, hogy megölte a bátyját. Most a királynak kell ítélkeznie az udvarfa előtt. Elsa lehetőséget kap, hogy megvédje magát a bíróságon. De ahelyett, hogy megvédené magát, Elsa elmondja, hogy gyászolja a bátyja halála miatt, és hogy álmában egy lovag jelenik meg, aki harcol érte, és bebizonyítja ártatlanságát. Megjelenik Lohengrin, és megígéri, hogy harcol érte, de csak azzal a feltétellel, hogy soha nem kérdezi meg a nevét vagy származását. Ortrud és Telramunds intrikája után Elsa a nászéjszakán felteszi neki a kérdést. A varázslat megtörik, és Lohengrin ünnepélyesen mindenkinek kijelenti származását. Ő a Szent Grál lovagja, aki Montsalvat várából érkezett. Apja Parzival. Ő maga a lovagja, akit Lohengrinnek hívnak. A Grál küldte, hogy harcoljon a gonosz ellen és védje az erényt.
 

Hasonlóan a Tannhäuserhez az utolsó felvonás római meséjével, a tenornak az opera végén kell elénekelnie legfontosabb részét. Ez azt jelenti, hogy az énekesnek elegendő hangerővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ezt a szakaszt az est csúcspontjává tegye. A Lohengrinben a feladat “könnyebb”, mint a Tannhäuserben, hiszen a Grál-elbeszélés (“In fernem Land”) és a búcsú (“Mein lieber Schwan”) lírai, szinte bel canto jellegű darabok, míg a Római mese drámai hangot igényel.

A Lohengrin története ünnepélyes, kimért tempóban halad. A hangnak méltóságteljesnek, mégis könnyednek, ragyogónak és titokzatosnak kell lennie, távol a patetikus és heroikus hangtól. A darabot a zenekar vezeti be. A pianissimóban egy csillogó A-dúr hallható. A tenor könnyedén, hangsúlytalan hangon kezd.

Az intenzitás növekszik. Lohengrin büszkén énekel a Grálról: “ein Gefäss von wunderthätgem Segen” (“benne van egy csodálatos áldás edénye”).

Ünnepélyes hangon énekli az éves csoda dicséretét: “Alljährlich naht vom Himmel eine Taube um neu zu stärken seine Wunderkraft. Es heisst der Gral” (“Minden évben egy galamb száll le az égből, hogy megerősítse csodás erejét. Ezt hívják a Grálnak”). A hegedűk zümmögő hangja fölött egy gyönyörű lágy A forte ragyog.

A következő részlet magas tessitúrája magasan tartja a drámaiságot és az ünnepélyességet. A tenor számára igényes szakasz, hogy a hang erejét magasan tartsa anélkül, hogy túlfeszítené a hangját.

A végén Lohengrin felfedi a nevét. Most a hang megváltozik, pompássá, dicsőségessé és hősiessé válik, semmiképpen sem üres, hanem nemes. Ez az opera csúcspontja és kulcsa.

A Grál-elbeszélés ünnepélyes zenekari fináléval zárul.

Az ária – az IN FERNEM LAND szövege

 
In fernem Land, unnahbar euren Schritten,
Liegt eine Burg, die Montsalvat genannt;
Ein lichter Tempel stehet dort inmitten,
So kostbar, als auf Erden nichts bekannt;
Drin ein Gefäß von wundertät’gem Segen
Wird dort als höchstes Heiligtum bewacht:
Es ward, daß sein der Menschen reinste pflegen,
Herab von einer Engelschar gebracht;

Alljährlich naht vom Himmel eine taube,
Um neu zu stärken seine Wunderkraft:
Es heißt der Gral, und selig reinster Glaube
Erteilt durch ihn sich seiner Ritterschaft.

Wer nun dem Gral zu dienen ist erkoren,
Den rüstet er mit überird’scher Macht;
An dem ist jedes bösen Trug verloren,
Wenn ihn er sieht, weicht dem des Todes Nacht.

Selbst wer von ihm in ferne Land’ entsendet,
Zum Streiter für der Tugend recht ernannt,
Dem wird nicht seine heil’ge Kraft entwendet,
Bleibt als sein Ritter dort er unerkannt.
So hehrer Art doch ist des Grales Segen,
Enthüllt – muß er des Laien Auge fliehn;
Des Ritters drum sollt Zweifel ihr nicht hegen,
Erkennt ihr ihn – dann muß er von euch ziehn.
Nun hört, wie ich verbotner Frage lohne!
Vom Gral ward ich zu euch daher gesandt:
Mein Vater Parzival trägt seine Krone,
Sein Ritter ich – bin Lohengrin genannt.