A TANNHÄUSER online operakalauz

Tannhäuser talán a legemberibb hős a Wagner által megalkotott figurák közül, aki nem tud szabadulni a testi kéjtől (Vénusz), bár a spiritualitásra törekszik (Elisabeth). Wagner maga írta le, hogy “az érzéki hevületre való hajlama” ellentétben áll a “művészi érzés komolyságával”.

 

 

Áttekintés és gyors hozzáférés

 

 

Tartalom

Szinopszis

Kommentár

I. felvonás (Venusberg)

Act II (Énekverseny)

III. felvonás (Zarándokjelenet, haláljelenet)

Felvételi ajánlás

Főcímek

Overture

Dich teure Halle (Hall áriája)

Gepriesen sei (szerelmi duett)

Heraus zum Kampfe (énekverseny)

Beglückt, darf nun dich, o Heimat, ich schauen (Zarándok kórus)

O du mein holder Abendstern

Inbrunst in meinem Herzen (Római mese)

 

 

 

 

A TANNHÄUSER szinopszisa

 

 

 

 

 

 

Bemutató

Drezda, 1845

Libretto

Richard Wagner, az Énekes háború Wartburg várában és a Tannhäuser dal című versgyűjteménye alapján.

Főszerepek

Hermann, Türingia földgrófja (basszus) - Elisabeth, a földgróf unokahúga (szoprán) - Wolfram, lovag és Minnesänger (bariton) - Venus, a szerelem istennője (szoprán) - Tannhäuser, lovag és minnesinger (tenor)

Felvétel ajánló

DECCA, René Kollo, Helga Dernesch, Christa Ludwig, Victor Braun, vezényel: Georg Solti, a Bécsi Filharmonikusok és a Bécsi Állami Operaház kórusa.

 

 

 

 

Kommentár

 

 

Leitmotívumok

Wagner motívumai még nem nevezhetők formai értelemben “vezérmotívumoknak”, mégis az emlékezés motívumainak szerepét töltik be. A nyitányról szóló részben az opera három legfontosabb motívumát mutatjuk be. Két téma uralja a nyitányt, és a domináns ellentétet tárgyalja: a hit és a vágy ellentétét.

 

 

Történet és librettó

Wagner huszonkilenc éves korában kezdett el dolgozni a Tannhäuseren. A librettó a következő évben készült el, a partitúra pedig 1845-ben készült el.

Az opera a kettős címet viseli: “Tannhäuser és a Minnesängerek vetélkedése Wartburgban”, ami azt tükrözi, hogy Wagner az opera cselekményét főként két forrásból merítette. Egyrészt a “Sängerkrieg auf der Wartburg” című versgyűjteményből (amelyben állítólag a két leghíresebb minninges, Wolfram von Eschenbach és Walther von der Vogelweide is részt vett), másrészt a Tannhäuserliedből, amely egy ingatag életű minningesről szól. Wagner most Tannhäuser kitalált szerelmi történetét és a pápához való zarándoklatát kombinálta az énekes vetélkedésével a türingiai földgróf kastélyában. Az énekverseny Heinrichje lett a Tannhäuser.

A Tannhäuserrel hasonló konstellációval találkozunk, mint a Meistersingerben: Egy kívülálló meg akarja változtatni a művészet hagyományos szabályait, és a társadalom tehetetlensége miatt elbukik. Tannhäuser és Stolzing lélekben testvérek, azzal a különbséggel, hogy utóbbi nyeri meg a menyasszonyt, Tannhäuser pedig nem. Tannhäuser ebben az operában balszerencsés, háromszor is megátkozzák, először a türingiai udvar, majd az énekes céh, végül pedig még a pápa is. Az üdvösség legalább Elisabeth révén közeledik, mert ő viszont a Senta szellemében nővér, és feláldozza magát szeretett Tannhäuseréért. A nő áldozatának és a művész megváltásának témája vörös fonalként vonul végig Wagner életén.

[/av_font_icon]

Utazási tipp az opera szerelmeseinek: Ahol Wagner megalkotta a Tannhäusert (A TRAVEL-blogbejegyzés linkjéért kattintson a linkre)

 

Magyarázat

A Tannhäuser az e világ és a túlvilág közötti küzdelemről szól, vagy más szinten kifejezve: a hit, amelynek földi képviselője a pápa, és a kéjvágy, amelynek földi képviselője a Vénusz. E két életcél összeegyeztethetetlen, és ezért dúl harcuk az emberben.

Wagner életrevalóságához kapcsolódva: Művészként nem engedheti meg magának, hogy egyik vagy másik világ korlátozza. Szüksége van a szeretet és a hit lelkiségére, de nem fogadhatja el a társadalom egyházi normakövetését. Félreértetté válik, és ez a küzdelem az oka annak, hogy elpusztul.

 

 

Úton a “zenedráma”

A Tannhäuser fontos mérföldkő Wagner zenedrámához vezető útján. Először fordul elő, hogy a partitúrában nincs több szám. Egész jelenetek, például az énekverseny, átkomponáltak.

De sok minden még mindig a régiben gyökerezik. Wagner nem akarja teljesen nélkülözni az áriát, Elisabethnek két klasszikus áriája van, Wolfram pedig megkapja a híres Abendsternt. A Párizsi Nagyopera is heves üdvözletét küldi a tömegjelenetekkel és a felvonásvégek versenyműveivel. És (egyesek ezt neki köszönik) Wagner lemond a túlzott dialógusokról és monológokról.

 

 

A nehéz tenorszerep

Tannhäuser az operairodalom legmegerőltetőbb tenorszerepének számít. Wagner “legnehezebb drámai énekesi feladatomnak” nevezte. Ahogy Bellini a Puritánok komponálásakor Battista Rubini tenort hallotta a fülében, úgy Wagner a Tannhäuser komponálásakor Tichacheket. Tannhäuser szólama a repertoár tenorszerepei között “gyilkosnak” számít. A gyilkos első felvonás “Stets soll nur dir, nur dir mein Lied ertönen” szakaszában láthatjuk, hogy miért.
De Wagnernek is be kellett látnia, hogy maga a szerep ártott a robusztus Tichacheknek. Wagner húsz évvel később Ludwig Schnorr von Caroldsfeld tenoristát hallotta ebben a szerepben, és bevallotta, hogy Schnorr felnyitotta a szemét a saját munkájára. Korai halála Wagner egy másik operája (Trisztán és Izolda) kapcsán később legendává vált.

 

 

Világpremier és kritika

Wagner 1842 óta Hofkapellmeister volt Drezdában, így már a Rienzit (óriási sikerrel) és A hollandit (mérsékelt sikerrel) a neves és magas színvonalú színházi zenekarral mutathatták be, amellyel Wagner teljes kompozíciós potenciálját ki tudta meríteni, és meg tudta alkotni ezen operák nagyszerű zenekari tételeit. Egy elsőrangú énekes társulat is rendelkezésre állt az alkalomra. A már említett Tikhatscheket Tannhäuser és Elisabeth Wagner unokahúga, Johanna szerepére szerződtették. Vénusz szerepét a nagyszerű Schröder-Devrient énekelte, akinek a Fidelio egy tucat évvel korábban a tizenhat éves Wagner operai ébredését adta. Devrient nem volt kiemelkedő énekesnő, de hihetetlenül karizmatikus színésznő, akiért állítólag még a szinte teljesen süket Beethoven is lelkesedett.
Az 1845-ös drezdai Tannhäuser sikere mérsékelt volt, de már Liszt második weimari rendezése hozta meg az áttörést. A mű hosszú időre Wagner legnépszerűbb operájává vált, és 1859-ben mutatták be először az Egyesült Államokban.

 

 

A színházi botrány Párizsban

Wagner életre szóló álma volt, hogy Párizsban sikeres legyen, szinte megszállottan kereste az elismerést az opera európai fővárosában. Nem kevesebb, mint tíz alkalommal tartózkodott hosszabb ideig Párizsban. Műveinek megismertetése érdekében Wagner 1860 elején három hangversenyt rendezett különböző operákból vett részletekkel, a közönség között ott volt a kor összes zenei híressége, így Berlioz, Rossini, Meyerbeer, Auber és Gounod. A visszhang rendkívüli volt, és Wagnernek az osztrák követ felesége segítségével sikerült elérnie, hogy III. Napóleon a következő évben elrendelje a Tannhäuser előadását.
Ami 1861-ben történt, az bekerült az operatörténetbe. Wagner a művet a Grand Opéra szokásaihoz igazította. Többek között az első tétel Bachanale-ját balettel bővítette, és francia nyelvű librettót készített. Wagner 164 próbát vett igénybe, hogy felkészítse a zenei személyzetet, amelynek egy része túlterhelt volt. A Jockey Club, a dandyk nagyobb csoportja szabotálta az előadásokat, mert csak a második felvonásban szoktak szerepelni, amikor szeretőik a szokásos balettet adták elő. Tiltakozásul az ellen, hogy Wagner az első felvonásban adta elő a balettet, sípokat pakoltak ki, és közbeszólásokkal szakították félbe. Mélyen megbántva és mélyen eladósodva Wagner három előadás után véget vetett a párizsi kalandnak.

 

 

A különböző változatok

A Tannhäuserből négy különböző változat létezik (a megjelenés sorrendjében: eredeti változat, weimari változat, párizsi változat, bayreuthi változat), amelyek elkészítése több mint harminc évig tartott. A Tannhäuser egy életmű maradt, és három héttel halála előtt Wagner azt mondta Cosimának, hogy még mindig tartozik a Tannhäuserrel…

 

 

 

 

 

 

 

A nagy nyitány

A nyitány a híres zarándokkórus motívummal kezdődik, amely hegedűk villódzásába vált át, amely a buja Venushegyet festi. A nyitány egy nagyszerű darab, amely méltán vált híressé. Wilhelm Furtwängler nagyszerű, tüzes változatában hallható.

Ouverture – Furtwängler

 

 

A párizsi színházi botrány

A mű ősbemutatójára 1845-ben került sor a zeneszerző rendezésében. Négy évvel később, egy átdolgozás után Liszt Ferenc weimari rendezése jelentette az áttörést Németországban. Újabb 12 évvel később Wagner ismét átdolgozta a Tannhäusert, hogy Párizsban elérje a várva várt áttörést. Még kompromisszumokat is kötött, és egy kötelező balettet is beiktatott. Ami ezután történt, az már legenda: Ez nem tetszett a sznob fiatalemberekből álló Jockey Clubnak. Ők a balett (vagy inkább a balerinák) barátai voltak, és az előadás estéjén velük vacsoráztak, és csak este 10 óra körül jelentek meg a színházban. Wagner “volt olyan szemtelen”, hogy a balettet az opera elejére helyezte. Ők ezt a gyakorlatot leszámolásnak tekintették, és vad fütyüléssel szabotálták az előadást. Az opera megbukott, az adósságokkal elhalmozott Wagner pedig teljesen összetört.

 

 

A Venushegyi jelenet

Szinopszis: Heinrich, akit Tannhäuser-nek hívnak, Vénusz szeretőjeként él a Venushegyen belül. Egyszer már elhagyta a türingiai Landgróf udvarát, mint karnagy, miután lovagtársaival nézeteltérésbe keveredett. Mostanra megunta a szabad szerelmi életet a Venusbergben. Venus megkéri, hogy énekeljen neki. Énekében az isteni Vénuszt dicsőíti, de mégis el kell hagynia őt, az emberekhez húzza a szíve.

Már Tannhäusers első áriája is egy erőmű, Tannhäuser nagyon magas hangú szólamot kell énekelnie, és állandóan A és G magasságba kell emelkednie.

Dir töne Lob – Melchior

 

Szinopszis: Vénusz nem hisz a fülének, és megpróbálja visszatartani a férfit.

Egy vokálisan színes és buja Vénuszt hallunk Christa Ludwigtól.

Geliebter, Komm! Sieh dort die Grotte! – Ludwig

 

Szinopszis: De Tannhäuser döntése már megszületett.

Miért tartják Tannhäuser szerepét olyan nehéznek? Ebből a passzusból kiderül, hogy miért. A szerep viszonylag magasra van téve, ez nemcsak erre a jelenetre, hanem az egész operára igaz. Széles passzázsokat írnak a passagio (átmenet) , ami nagyon kellemetlen a tenor számára. És végig a hangnak kell küzdenie a hangos zenekarral. És mivel Tannhäuser harcias személyiség, az énekesnek állandóan meg kell erőltetnie magát, hogy kihozza a szerep érzelmességét.

Peter Seiffert kiváló Tannhäuser volt. A 80-as évek óta ő az egyik legkeresettebb Wagner-tenor. Hangjában megvan a drámai erő, de egyben nagyszerű énekesi minőség is.

Stets soll nur dir, nur dir mein Lied ertönen – Seiffert

 

Az idill

Szinopszis: Vénusz gúnyolódik rajta, hogy újra megtalálja az utat hozzá. Egy szörnyű csapással elsüllyed a Vénuszhegy. Tannhäuser egy zöld völgyben áll, a hegyoldalban látható Wartburg vára. Egy pásztorfiú játszik a sálon.

A pásztorfiú csodálatosan egyszerű zenéjével Wagner maximális kontrasztot teremt a Vénusz bakkant világával. Igazi coup de théâtre!

Frau Holda kam aus dem Berg hervor

 

Szinopszis: Zarándokok haladnak el a római zarándokútjukon, Tannhäuser térdre rogy.

Zu Dir wall ich mein Jesus Christ

 

Szinopszis: A vadászatról hazatérő türingiai földgróf és karnagyai csodálkozva látják Tannhäusert, és szívélyesen üdvözlik. Tannhäuser nem akar vitatkozni, és megkéri őket, hogy menjenek tovább. Amikor azonban Wolfram megemlíti Elisabeth nevét, és felveti, hogy még mindig Tannhäuserre gondol, Tannhäuser tudja, mi vonzotta őt a Vénusz birodalomból. Mindenki üdvözli Tannhäusert a körükben.

Wagner a Tannhäuserben még olasz zenei technikát használt. Hogy minél hatásosabb zárófelvonást komponáljon, egy jellegzetes concertato-t komponált, amely egy hatásos strettába torkollik.

Ez az együttes jelenet (concertato) nagy szépségű.

Als du in kühnen Sange uns bestrittest – Gudbjörnsson / Seiffert / René Pape / Hampson

 

 

 

 

TANNHÄUSER 2. felvonás

 

A terem áriája – Elisabeth várja az izgatott Tannhäusert

Szinopszis: Wartburg vára. Elisabeth, a földgróf unokahúga örül Tannhäuser visszatérésének. A teremben van, ahová Tannhäuser távozása óta nem lépett be.

Ezt az áriát “csarnokária” néven is ismerik. Formailag a Grand Opéra és a zenedráma közötti középmezőnyben áll. Így a Tannhäuserben még mindig vannak különböző önálló, hatásos zenei darabok, mint például a teremária. A vibráló kürtök elektrifikált hangulatot teremtenek. Elisabethnek minden oka megvan az izgalomra. Örömteli izgalomban Elisabeth elkezdi az áriát. Tannhäuser távozásának gondolatára a zene komorrá változik. Egy oboa visszavezeti Elisabethet a kezdet jubiláló hangulatába. A “sei mir gegrüsst” (“üdvözöllek téged”) hangmagasságban és hangerőben való ismételt fokozásával Wagner a csúcspontot jelentő D-re vezeti Elisabethet.

Ezt az áriát Elisabeth Grümmer tolmácsolásában halljuk először. Grümmer olyan énekesnő volt, akinek a hangjában lélek volt. A német zenekritikus, Joachim Kaiser így írt a felvételéről: Elisabeth Grümmer szívbemarkoló bensőségességgel énekli Elisabethet, teljesen kicicomázatlanul, de olyan gyengéden izzóan, hogy ideális szereposztásról beszélhetünk.

Dich teure Halle – Grümmer

 

Elisabeth Schwarzkopf nem hősies szoprán volt, hanem lírai szoprán. Ez kedvez ennek az áriának. Értelmezése líraian sugárzó, helyenként szinte álmodozó.

Dich teure Halle – Schwarzkopf

A szerelmi duett

Szinopszis: Wolfram, aki titokban szereti Elisabethet, elhozza hozzá Tannhäusert. Amikor megkérdezik, hol járt, Tannhäuser kitérő választ ad, hogy egy csoda hozta ide. Elisabeth dicséri a csodát, és bevallja, hogy érzéseket táplál a férfi iránt. Tannhäuser kimutatja neki vonzalmát, és mindketten dicsérik a csodát, amely újra összehozta őket.

Gepriesen sei – Domingo / Studer

 

A vendégek ünnepi bevonulása

Szinopszis: Ma este a Landgróf Tannhäuser kitüntetésére szólított fel az énekversenyen, ahol Tannhäuser és mások versenghetnek Elisabeth szívéért. Megérkeznek a vendégek.

Wagner két különböző forrásból alkotta meg a librettó történetét, az egyik egy 13. századi legenda a wartburgi énekes háborújáról, a másik pedig az úgynevezett Tannhäuserlied, amely a pápához való zarándoklatot és a zarándokbot csodáját írja le.

A vendégek bevonulása grandiózus, ünnepélyes zenei darab a Nápolyi Opera gyönyörű színpadra állításában.

Schon nahen sich die Edlen meines Landes – Opera di Napoli

A forró énekes háború

Szinopszis: A földgróf üdvözli a vendégeket a teremben, és bemutatja a verseny témáját, “a szerelem lényegét”. A győztes Erzsébettől veheti át az általa választott díjat. Wolfram az első énekes. A szerelmet a lelki boldogság forrásaként írja le. Tannhäuser következik. Agresszív hangnemben sértegeti Wolframot, és a szerelmet az érzéki öröm forrásaként írja le.

O Wolfram, der du also sangest

 

Szinopszis: Drámai énekesháború bontakozik ki az utókor számára. Biterolf közbelép, és a földgrófnak meg kell akadályoznia, hogy kardot rántson. Wolfram éneke átmenetileg megnyugtatja a helyzetet. Tannhäuser azonban tovább önti az olajat a vízbe.

Heraus zum Kampfe….

 

Szinopszis: És végül Tannhäuser érzelmei átégnek, és elénekli a Vénuszon az árdalát.

Tannhäuser lázadó, nem akar meghajolni az udvari kényszerek és erkölcsi kódexek előtt. Így ő marad a hontalan kívülálló.

Dir, Göttin der Liebe soll mein Lied ertönen – Domingo

 

 

Elisabeth megmenti Tannhäuser

Szinopszis: Izgalom remeg a teremben, a férfiak karddal akarnak Tannhäuserre támadni. Erzsébet, akit a legjobban megdöbbent a szavak, közéjük veti magát: “Vissza, mi a kardotok által ejtett seb, a halálos csapáshoz, amit tőle kaptam”, kérve a megmentését. A vendégek mélyen meghatódnak.

Elisabeth megmenti Tannhäusert. Gyönyörű együttes darab bontakozik ki (5:25-től), amely bemutatja: “Egy angyal szállt le a csillogó égboltról”.

Zurück von ihm – Studer

 

Tannhäuser megbánja bűneit

Szinopszis: Tannhäuser belátja ostoba tettét, és a földgróf megparancsolja Tannhäuser-nek, hogy csatlakozzon a Rómába tartó zarándokokhoz, hogy bocsánatot kérjen tetteiért.

Nagy finálé a szólistákkal plusz a zarándokkórussal.

Mit ihnen sollst Du wallen – Sinopoli / Domingo / Studer et al.

 

 

 

 

TANNHÄUSER 3. felvonás

 

 

 

 

Tannhäuser zarándoklatát sötét előjátékban ábrázolja. Wagner zenekara ezzel a művével színesebbé és kifejezőbbé vált. Egyre inkább drámai szerepet vállal.

Prelűd – Klemperer

 

Szinopszis: Wolfram fáradtan figyeli az imádkozó Elisabethet, akinek egyetlen életcélja, hogy Tannhäuser visszatérésére várjon, kész életét adni Tannhäuser megváltásáért.

Itt találjuk Wagner egy másik élettémáját. A nő halála a férfi megváltásáért. Ami elmondható a Holländerről, az elmondható Tannhäuserről is: “A repülő Hollandiában négy topik, amely Wagner további munkásságát is uralja, alkotja a szinopszis sarokpontjait: a halálvágy, a nő áldozatkészsége, a szerelem halála és a megváltás. (Holland/Csampai)”

 

A híres zarándokkórus

Szinopszis: Hirtelen megszólal a zarándokok kórusa.

Beglückt, darf nun dich, o Heimat, ich schauen

 

Szinopszis: De Elisabeth kétségbeesésére Tannhäuser nincs köztük.

Allmächtige Jungfrau – Norman

 

Szinopszis: Wolfram a halál előérzetét érzi Elisabeth szavaiban, és elbúcsúzik tőle.

Wolfram Wagnerhez képest szokatlan szerepet játszik. A bariton szinte olaszos dallamot kap (Bellini üdvözletét küldi). Az egész operában a tenornak nem adatik meg egy ilyen szép dallam, mint ez!

Ez az ária Elisabeth halálának sötét moll előérzetével kezdődik. Wagner egy gyönyörű fuvolapasszussal vezeti be az éteri középső részt, az esthajnalcsillag látomását. A vonósok csillogó tremolójától kísérve elragadtatott éneket hallunk, amely átvezet a főtémába, amely álomszerű hangulatot teremt egy ringatózó 6/8-os ütemben. Ez a gyönyörű darab a téma csellókban történő ismétlésével zárul.

Bryn Terfel elképesztően széles repertoárral rendelkező énekes. Egy bensőséges, dalszerű interpretációt hallunk.

O du mein holder Abendstern – Terfel

Tannhäuser római meséje

Szinopszis: Wolfram találkozik a kimerült Tannhäuserrel, aki a Venusbergre vezető utat keresi. Elmeséli Wolframnak római útját. Bár bűnbánattal mindenkit felülmúlt, nem talált megbocsátást a pápánál, akinek szavai így hangzottak: Ahogy a zarándokbotot sem fogja többé zölddel ékesíteni, úgy a te üdvösséged is lehetetlen számomra.

Tannhäuser legtöbbször áll a színpadon . Most a vége felé a nagy “pièce résistance”, a 10 perces Római mese, amelyben a tenornak az utolsó erőtartalékait kell mozgósítania.

Lauritz Melchior minden idők talán legnagyobb Wagner-tenorja volt. A “nagy dán”, ahogy Cosima nevezte, elemi erő volt. Azt állította magáról, hogy könnyedén képes volt kétszer is elénekelni a Trisztánt egy este alatt. A pátosszal való kifejezés mestere volt, így a Római mese mesteri volt.

Inbrunst im Herzen (1) – Lauritz Melchior

Jonas Kaufmanntól hallunk egy magával ragadó verziót.

Inbrunst im Herzen (2) – Kaufmann

 

A finálé

Szinopszis: Ezért akar Tannhäuser visszamenni a Vénuszra. Megjelenik.

 

A zenekar ismét a Venusberg villódzó, érzékien izgatott zenéjét játssza.

Kirsten Flagstadtot halljuk, Melchior kongeniális partnerét sok Wagner-esten és felvételen.

Dich ungetreuer Mann – Flagstadt

 

Szinopszis: Wolfram azonban elűzi a varázslatát Elisabeth névvel, akit hordágyon holtan visznek be. Tannhäuser haldokolva süllyed el fölötte. Zarándokok hozzák a zarándokbotot, amelyből friss rügyek hajtanak ki. Mindenki az isteni kegyelem jelét dicséri.

Isten nagyobb, mint földi helyettese. Wagner nagyszerű fináléval fejezi be remekművét.

Dich ungetreuer Mann – Kollo, Dernesch, Weikl, Ludwig

 

 

Felvételi ajánlás

Nincs egyértelmű kedvenc felvétel. Hogy csak néhányat említsek, Solti (DECCA), Konwitschny (EMI) vagy Sinopoli (DG) lemezeit venném figyelembe.

 

 

 

Peter Lutz, opera-inside, a Richard Wagner TANNHÄUSER című online operakalauz

 

 

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük