O DON FATALE – a Don Carlo című opera áriája.

A Verdi O DON FATALE című áriájának online operakalauza

Olvasd el az érdekes tényeket és hallgasd meg a nagyszerű YouTube-videókat a híres “O DON FATALE” áriáról.

Ha többet szeretne hallani a DON CARLO című operáról, kattintson az operaportré linkjére

Az ária – összefoglaló és háttér

Szinopszis: Don Carlo szereti Erzsébetet, apja, II. Fülöp spanyol király fiatal feleségét. Eboli hercegnő, Erzsébet udvarhölgye és barátnője beleszeret Don Carlo infánsba, és azt kérdezi magától, vajon a férfi viszonozza-e az érzéseit. A királynő kertjében találkozik Don Carlosszal. A férfi levelet kapott egy randevúról, és várja a királynőt. A levél valójában Ebolitól származik, aki a királynő köpenyében jelenik meg. Carlos esküszik szerelmet az állítólagos királynőnek. Ebolinak rémülten kell rádöbbennie, hogy nem neki szánta, amikor Carlos felismeri őt. Féltékenységtől elvakultan bosszút akar állni. Titokban odaadja a királynak a királynő ékszeres dobozát. A dühtől és a féltékenységtől elvakítva a királynőt hívja. Rémülten kell végignéznie, ahogy a király az asztalra teszi a dobozt és feltöri. A tetején megtalálja az infáns online operakalauzát. Erzsébet azt állítja, hogy tiszta, és amikor a férfi házasságtöréssel vádolja, Erzsébet elájul, és Fülöp rájön, hogy túl messzire ment. Rodrigo és Eboli berohannak, és rádöbbennek a helyzetre. Eboli bűnbánóan bevallja a királynőnek, hogy ő volt az, aki elárulta őt, és átadta a koporsót a királynak. És azt is bevallja, hogy ő csábította el a királyt. A királynő választás elé állítja a kolostor és a száműzetés között. Eboli megbánja tettét, és utolsó lépésként úgy dönt, hogy megmenti Don Carlót, aki a várbörtönben várja a kivégzését.
Háttér:  Verdi csodálatos szerepportrét írt az Ebolira. Szerepe nagyon sokrétű, és az opera egyetlen más szereplője sem mutat ennyi arcot és fejlődést. Három nagy alakításában először az udvari hölgyet énekli (A mór dal) koloratúrákkal, majd drámai intrikus lesz (A mezzanotte), ebben az áriában pedig a bűnbánó, végül pedig a könnyed figura. Más szóval Eboli szerepe nagy hangot kíván.

Az Eboli zenei csúcspontja kétségtelenül ez az ária. Drámai “á”-val, magas g-vel vezetik be, majd szinte fizikailag is érezhető összeomlás következik, amelyet Verdi egy három ütemből álló drámai szekvenciában a mély esz-re vezet, a fúvósok éles hangsúlyaival kísérve. Eboli fájdalmas felismerése, hogy soha többé nem láthatja Erzsébetet.

Az ária elején lévő rövid mondatok az Eboli zűrzavarát mutatják. Ezeket a zenekar egy sorsszerű figurával kíséri, ami óriási drámai hatást ad az egésznek.

Az első rész egy drámai “ti maledico” (átkozlak) hanggal zárul.

Az első rész variációjában az ária “piu mosso”-vá változik. Verdi megnöveli a tempót és felgyorsítja a zenekari hangsúlyokat, az énekesnőt egy hisztérikus “ti maledico”-ba hajszolja a magas C-vel, ami egy mezzoszoprán számára komoly kihívást jelent.

A második rész maximális kontrasztot állít az elejéhez képest. A hangulat hirtelen megváltozik, és gyengéd hangulatba vált át. Szelíd legatóban megbánja tettét.

A kezdetben nosztalgikus hangulat mély kétségbeesésbe fordul, és a kolostorba való bevonulás elhatározásához vezet, amelyet egy fájdalmas magas d-dúrral vezetünk be.

A harmadik rész Don Carlónak szól, akinek kivégzése küszöbön áll. Kész feláldozni magát, hogy megmentse az infánsnőt. A hangulat fergetegessé válik…

…és egy extatikus “lo salverò”-val végződik.

Az ária – az O DON FATALE szövege

Ó don fatale! Ó don crudel!
che in suo furor mi fece il ciel!
Tu che ci fai sì vane, altere,
ti maledico… Ti maledico,o mia beltà!
Versar, versar sol posso il pianto,
speme non ho, soffrir dovrò!
Il mio delitto è orribil tanto
che cancellar mai nol potrò!
Ti maledico! Ti maledico, o mia beltà!
O mia Regina, io t’immolai
al folle error di questo cor.
Solo in un chiostro al mondo ormai
dovrò celar il mio dolor!

Ohimè! Ohimé! O mia Regina…
O ciel! E Carlo! a morte domani…
Gran Dio! A morte andar vedrò!
Ah, un dì mi resta!
La speme mi arride, ah…!
Sia benedetto il ciel! Lo salverò!
Un dì mi resta!
Ah, sia benedetto il ciel! Ah! lo salverò!

Ó, szörnyű ajándék! Ó szörnyű ajándék
Amit az Ég adott nekem dühében!
Te, aki olyan hiúvá és arrogánssá teszel;
Megátkozlak… Megátkozlak, ó, szépségem!
Csak könnyeket tudok hullatni könnyekre,
Nincs reményem, úgy fogok szenvedni!
Az én bűnöm olyan szörnyű
Hogy soha nem fogom tudni lemosni!

Megátkozlak! Átkozlak, ó, szépségem!
Ó, királynőm, feláldoztalak téged…
Szívem őrült tévedéséért!
Most, a világtól távol, csak egy zárdában
Képes leszek-e elrejteni a fájdalmamat!
Ó, drágám! Ó, Istenem! Ó, királynőm…
Ó, mennyország! És Carlos! Holnap a halálba viszik…
Ó, édes Istenem! Látni fogom, ahogy a halálba viszik!
Ah, egy napom maradt!
Mégis rám mosolyog a remény, ah…!
Az ég áldjon meg, megmentem őt!
Egy napom maradt!
Á, áldott legyen az ég, megmentem őt!

“Drámai mezzoszopránra” íródott

Eboli szerepe drámai mezzoszopránra íródott. A drámai mezzoszopránnak erős, terjedelmes hanggal kell rendelkeznie. A hangi kreativitás iránti igény magas, ezért ezeket a szerepeket általában hangilag érett és tapasztalt énekesekre bízzák. A szerep nagyfokú rugalmasságot és kitartást igényel az énekestől.

Az O DON FATALE híres interpretációi

Talán ezt az áriát énekelték már líraibban, de egyiküknek sem sikerült olyan hangszíneket teremtenie, amelyek az Eboli lélekállapotát kirajzolnák.

O don fatale – Callas

Callas ellenpárja Verretts interpretációja volt. Hangja kerekebb és teltebb Callas hangsúlyos interpretációjához képest.

O don fatale – Verrett

Ezután Elina Garanca Eboliját hallhatjuk. Mark Pullinger szavaival élve: “Elīna Garanča, mint a bűbájos Eboli, lehozta a házat, minden gátat kihúzva a mór fátyolos dalban, ahogy azt egy belcanto-háttérrel rendelkezőtől elvárnánk. Meglepő volt, mennyit nőtt a mezzoszopránja, lélegzetelállító “O don fatal”-ot adva elő.

O don fatale – Garanca

Nilsson Ebolija az első részben a kétségbeesés drámájával ragad magával. A középső rész mélyebb lírai szakaszai valamivel kevésbé magával ragadóak, de a záró rész csillogó kardként ragyog.

O don fatale – Nilsson

Stignani volt a 30-as és 40-es évek kedvelt Ebolija. Énekművészete grandiózus volt, és az Eboli az egyik kedvenc szerepe volt.

O don fatale – Stignani

Ezután Christa Ludwig zseniális felvételét hallhatjuk. Bevallotta, hogy ez a drámai szerep a határig vitte, különösen a magas hangokat tartalmazó részek. Kesting könyvéből egy példaértékű történetet ismerünk meg: “Hogy ez hogyan végződhet, az 1975 augusztusában egy Karajan vezette salzburgi előadáson mutatkozott meg, amikor az Eboli-ária végén elbukott. Ő maga mondta, hogy “nem sikerült megütnie a nagy áriám utolsó hangját, de az, hogy a közönség kifütyülése után távozott, és hogy a második előadáson már nem énekelt, a legjobbak óriási idegfeszültségét mutatja.

O don fatale – Ludwig

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz az “O DON FATALE” áriához Giuseppe Verdi Don Carlo című operájából.