Ez a mű a 20. század nagy operái közé tartozik. Korngold ismét felidézi a késő romantikus zene mámorát, bőségében és melankóliájában narkotikusan.

Tartalom

Kommentár

I. felvonás

II. felvonás

III. felvonás

 

 

Kiemelt események

Behutsam! Hier ist alles alt und gespenstig

Glück, das mir verblieb Lute Song

Da bist du ja, Marie, ich wusste es

Prelűd II. felvonás

Was volt belőlem?

Bravo, guter Pierrot – Halt ein! Du eine auferstandene Tote?

Mein Sehnen, mein Wähnen Pierrot dala

Paul du leidest?

Sei klug, sei gut

Finale

 

 

 

Felvételi ajánlás

Felvételi ajánlás

 

Bemutató

Hamburg und Köln, 1920

Libretto

Paul Schott alias Julius Korngold, Georges Rodenbach 1892-es Bruges-la-morte című novellája és annak színházi változata, a Le mirage (A délibáb) alapján.

A főbb szerepek

Paul, szélső (tenor) - Marietta, átutazó táncosnő (szoprán) - Marie, Paul elhunyt feleségének jelenése (szoprán) - Frank, Paul barátja (bariton) - Fritz, a színház Pierrot-ja (bariton).

Felvétel ajánló

ARTHAUS DVD, James King, Karan Armstrong, William Murray, Margit Neubauer, Donald Grobe, vezényel Heinrich Hollreiser és a Deutsche Oper Berlin zenekara.

 

 

 

 

 

 

Korngold a csodagyerek

Korngoldot, aki 1897-ben született az Osztrák Birodalomban, Brünnben, gyakran nevezték minden idők legnagyobb zenei csodagyerekének, még Mozartnál is nagyobbnak. Kompozíciói már gyermekként is egy érett zeneszerző kvalitásait hordozták. Apja, a köztiszteletben álló (és éles nyelvű) bécsi zenekritikus, Julius Korngold támogatta, de egyben óvta is. Erich már 19 évesen megírta első egyfelvonásos operáját, “A polikrata gyűrűje” című művét, amely elragadta a közönséget. 19 évesen kezdte el komponálni “A halott város” című művét, de az első világháború meghiúsította terveit. Zenészként behívták katonának, és 1919-ben folytatta a munkát az operán.
Ezekben az években ismerkedett meg Luise von Sonnenthal-lal (későbbi felesége, Luzi), aki inspirálta őt Marietta szerepére. A történelem iróniája: ahogyan a táncosnő Marietta-t Paul (és a polgári társadalom) társadalmilag alsóbbrendűnek tartotta , Luzi (színésznő és énekesnő) ugyanezen okból Erich apjának ellenállásába ütközött.

 

 

A librettó

A mű mintája Rodenbach 1892-es “Bruges-la-morte” című műve volt, illetve annak színházi változata, a “Le mirage”, amelyet Rodenbach nyolc évvel később írt.
A család egyik ismerőse hívta fel Erich figyelmét Rodenbach művére, és Erich azonnal lelkesedett a témáért. Egy levelében azt írta
“A sajátos bruges-i hangulat, a melankolikus hangvétel, a két főszereplő magával ragadó lelki konfliktusaival: az élő nő erotikus erejének küzdelme a halott lelki erejének utóhatása ellen, az élet és a halál küzdelmének mélyebb alapgondolata általában, különösen a drága halott iránti gyásznak az élet jogaival való szükséges megfékezésének szép gondolata, s ugyanakkor a zenei megformálási lehetőségek gazdagsága, mindez vonzott engem.

Az opera bemutatóján egy gyászoló özvegyember anyaga, aki egy énekesnő iránti megszállottságának enged, találkozott a kor idegével. A háború utáni évek embere nagyon is jól ismerte a veszteség érzését, és a bécsi Siegmund Freud (akit Julius Korngold személyesen ismert) pszichoanalízisről szóló munkái igen aktuálisak voltak; 1900-ban jelent meg “Az álmok értelmezése” című könyve. Paul és Marietta találkozása végső soron nem más, mint egy terápiás kísérlet, amelyet Paul öntudatlanul tesz, hogy feloldja a Maria halála okozta katasztrófából fakadó belső konfliktusát. Alkalmanként ezt az operát Hitchcock 25 évvel később megjelent Szédülés című pszichothrilleréhez hasonlítják.

Korngoldék a második Korngold egyfelvonásos operájának librettistáját, Hans Müllert bízták meg, de az első vázlatok átnézésekor nem voltak elégedettek, és az idősebb Korngold személyesen vállalta a librettista munkáját. Julius Korngold nagyrészt Rodenbach irodalmi modelljét követte, de itt-ott változtatott a történeten. A legfontosabb változtatása az volt, hogy a gyilkosságot nem a valóságban, hanem álomjelenetként ábrázolta, valószínűleg azért, hogy az opera cselekményéből kivegye az erőszakosságot, és hogy egy békítő, hangulatos befejezést hozzon létre.

 

 

Bruges – a halott város

Pál szűkösségének szimbolikájára Rodenbach Brugge-t használta a “halott város” mintájaként. Ez a belga város a 15. századig virágzó kereskedelmi metropolisz és rezidenciaváros volt. Aztán a folyó eliszaposodott az Északi-tengerig, és megkezdődött a város hanyatlása, elvágva a tenger életvonalától, amelyből Brugge soha nem tudott kilábalni.

 

 

A késő romantika zenéje

Hogyan lehetne a legjobban jellemezni Korngold zenéjét? Sokáig úgy becsmérelték a zenéjét, mint a híresebb eredetiek másolatát. Példaként a befolyásos amerikai operakritikus, Harold Schonberg 1975-ben azt írta: “Mivel saját alkotói képzelete nem volt olyan erős, mint a technikája, csak azt tudta megismételni, amit korábbi zeneszerzők már megtettek”. Ez a kritika annál is inkább nyomott a latban, mert Korngold későbbi hollywoodi munkásságával mágnesként vonzotta ezt a klisét.
Valóban, Korngold zenéjében hatalmas hangerővel találkozunk, expresszionista köntösbe csomagolva, harsány disszonanciákkal és Mahlerre emlékeztető harangzúgással. Olyan hévvel és kifejezéssel csillogó zenét hallunk, amely Richard Strauss Salome-jára emlékeztet. És végül olyan dallamokat hallunk, amelyek érzékiségükkel és édességükkel akár Puccinit is felvállalhatják.
Julius Korngold személyesen ismerte Gustav Mahlert munkássága révén, és az akkori bécsi udvari operarendező akkor ismerkedett meg az akkor kilencéves Erichgel, amikor megengedték neki, hogy a mester lakásán eljátsszon egy kantátát. Mahler állítólag izgatottan felkiáltott: “Egy zseni! Egy zseni!”. Négy évvel később Mahler meghívta az akkor 13 éves Erichet a 8. szimfónia bemutatójának próbáira. Ez az élmény mély benyomást tehetett az ifjú Erichre, mert A halott város hangszerelése szinte teljesen megegyezik Mahler 8. szimfóniájával. Mahlerhez hasonlóan Korngold is színes hangszerekkel egészítette ki a későromantika teljes méretű zenekarát, mint például celesta, harmónium, templomi harang, mandolin és zongora. Emellett Mahlerhez hasonlóan fúvógépet és fiúkórust is használt.
Az 1970-es évek után a Halott város fokozatosan bekerült az operaházak repertoárjába, Korngoldnak pedig zsenialitást és függetlenséget tanúsítottak. Senki sem tagadja, hogy Korngoldra nagy elődök és kortársak hatottak. Korngold és Richard Strauss ismerték és értékelték egymást, de ma már általánosan elfogadott, hogy Korngold nem egy második Strauss, hanem az első Korngold volt.

 

 

Leitmotívumok

Korngold különböző vezérmotívumokat használt az operában. A legdominánsabb a “Das Glück, das mir blieb” című áriának gyönyörű témája, amellyel újra és újra találkozunk. A bruges-i motívum is hallható, ennek különösen szép példáját találjuk lejjebb, a második kép elején lévő jelenet leírásában. Ezen kívül vannak még más vezérmotívumok is, de a partitúra gazdagsága, a hangszerelés bősége és maguknak a motívumoknak a bonyolultsága miatt némelyikük nehezen hallható (haj-motívum, feltámadási akkordok, múlandóság-motívum stb.).

 

 

Világpremier és a mű sorsa

Amikor Korngold bejelentette, hogy elkészült a “halott város”, az operaházak harcba szálltak a mű ősbemutatójának jogáért. Végül három operaház, Hamburg (Pollack vezényletével), Köln (Klemperer vezényletével) és Bécs kapta meg a jogot a mű ugyanazon az estén történő ősbemutatására. Bécsnek aztán szereposztási okokból le kellett mondania.
A művet kezdettől fogva éljenezték, és Korngoldot, aki jelen volt a hamburgi bemutatón, ünnepelték. A közönség harcolt a jegyekért, Hamburgban csak az első évadban 26-szor játszották a művet. Nem sokkal később Bécsben, New Yorkban, Prágában és Zürichben is játszották a művet, amely tíz éven át sikertörténet volt. Ezt a szakaszt a náci hatalomátvétel hirtelen megszakította, amikor a zsidó zeneszerzők műveit betiltották az előadásokon.
Korngold az 1930-as években Amerikába emigrált, és először a filmiparban kezdett el tevékenykedni Max Reinhard meghívására, aki Hollywoodban a Szentivánéji álom filmadaptációján dolgozott. A következő 10 év során a legismertebb filmzeneszerzővé és úttörővé vált, sőt a “Robin Hood” filmzenéjéért Oscar-díjat is kapott.
“A halott város” Korngold életében soha nem épült fel, és eltűnt a repertoárból. A második világháború befejezése után maga Korngold, aki már szívbetegségben szenvedett, 1954-ben részt vett az opera müncheni felújításán. Korngoldnak keserűen kellett rádöbbennie, hogy a mű “poros szimbolikája” már nem volt keresett.
Reneszánsza csak az 1970-es években, Leinsdorf felvételével kezdődött, és a 21. század eleje óta a mű újra bekerült a nemzetközi repertoárba.

 

 

 

THE DEAD CITY ACT I

 

 

 

Szinopszis: Pál komor brugge-i lakásában. A házvezetőnő, Brigitta fogadja Paul régi barátját, Franket, aki odasietett. Megnézik Marie, Paul néhai feleségének feldíszített képét, amely előtt ereklyeként Maries hajfonata díszeleg. Brigitta beszél Paul furcsa állapotáról.

A zenekar már az elején minden színben tündököl. Brigitta a későromantikából énekel elragadó zenét, érzéki passzusokat, a nagyzenekar pedig Paul érkezése előtt kitárulkozó dallamokat énekel.

Behutsam! Hier ist alles alt und gespenstig

 

“A visszatérés álma”

Szinopszis: Paul visszatér a lakásába, és örömmel látja barátját, Franket. Paul egyáltalán nem úgy tűnik neki, ahogy Brigitta leírta. Szinte eksztatikusan mesél egy találkozásról, amit az egyik magányos sétája során a képzeletbeli feleségével a karjaiban élt át. Egy nőt látott, aki úgy nézett ki, mint az ő Marie-ja. Másnap beszélt hozzá, a hangja a Marie-é volt, Isten visszaadta neki! Frank megpróbálja elmagyarázni neki, hogy a “visszatérés álmának” téveszméjébe esett. De Frank nem akar tudni erről semmit.

Frank üdvözlése után Paul beleveti magát Marie világába. Fuvola és hárfa vezet be, Paul hosszú sorokat énekel egy visszafogott zenekarral.

Frank! Freund!

 

“Glück, das mir verblieb” – Korngold nagy lírája

Szinopszis:A csengő megszólal, Paul már várja Mariettát. Ránéz a felesége képére, és boldog, hogy Isten visszaadta neki! Marietta belép, és Pált lenyűgözi a lány, aki megtévesztően hasonlít az ő Marie-jára. Amikor a férfi sálat ad neki, és az magára dobja, eksztatikusan kiáltja: “Marie!”. Marietta egy táncosnő, aki átutazóban van egy brugge-i eljegyzés során. Amikor meglát egy lantot a lakásban, boldogan énekel egy dalt Paulnak. Paul meghatódik, ez pontosan ugyanaz a dal, amit Marie szokott énekelni.

Ez a darab Korngold leghíresebb darabja. Egy nosztalgikus szólódarab (amely duetté alakul) egy pszichodráma közepén. Az a funkciója, hogy a hallgató számára érzelmessé tegye Paul és Marietta kapcsolatát, hogy maximális kontrasztot teremtsen az ezt követő drámával, amely egészen Paul Marietta meggyilkolásáig tart. A darab jellege dalszerű, sőt operettjellegű. Már az elején megcsillan a zenekar, amely a glockenspiel, a celesta és a hárfa segítségével tipikus későromantikus színezetet kap. A celesta csengettyűi romantikus, szinte gyermekien naiv hangulatot varázsolnak.

Először a duettet halljuk az eredeti hangszerelésben szopránra és tenorra Jonas Kaufmann és Julia Leiter közreműködésével. Kaufmann 2019-ben debütált Paul szerepében.

Glück, das mir verblieb – Kaufmann / Leiter

 

Az alábbi felvétel egy mennyei szólóváltozat Elisabeth Schwarzkopf változatára, amelyet a lassú tempó jellemez. Az izgalomtól rekedt hangjának vágyakozása a legjobb értelemben véve vágyakozó.

Glück, das mir verblieb – Schwarzkopf

 

A jelenések és a bacchanáliák

Szinopszis: A kokettáló Marie féktelen és nem veszi komolyan Pált. Amikor meglátja Marie képét, megdöbben a hasonlóságon, és meglepődik Paul furcsa viselkedésén. Az utcáról meghallja Gaston hívását, aki felszólítja, hogy siessen, mert mindjárt kezdődik az esti előadás. Bátorítja Pault, hogy látogassa meg a színházban, és elhagyja a házat. Paul egyedül marad, Marie megjelenik neki és figyelmezteti, hogy legyen hűséges, Paul elmagyarázza neki, hogy csak őt látja Marietta-ban. A jelenés eltűnik, és Paul látja Marietta jelenését, amint egy folyékony fantázia táncosnő ruhájában táncol, pompásan feldíszítve, csábítóan csábítóan. Orgiasztikus táncritmusok hangzanak hozzá.

A két hang kimért tempóban, viszonylag magas regiszterben énekel, Marie mintha távolról hallatszana, az illúzió kromatikusabbá és kísértetiesebbé válik, és visszasüllyed a kezdet nyugalmába, míg Marietta megjelenésével baccháns táncőrületbe torkollik.

 

Da bist du ja, Marie, ich wusste es – Vogt / Pavlovskaya

 

 

 

A HALOTT VÁROS II. AKTUS

 

 

 

 

 

A harangok és a bruges-i téma

Szinopszis: Egy kietlen, elhagyatott rakpart körvonalai válnak láthatóvá. Éjszaka van. Egy harangtornyot látunk, mellette gázlámpák által halványan megvilágított lakóépületeket.

A második felvonás expresszív előjátékkal kezdődik. A pislákoló vonósok fölött templomi harangokat hallunk, és a fúvósokban többször felcsendül a bruges-i motívum:

[/av_image]

Prélude

 

 

Szinopszis: Paul megjelenik, és a ház felé sétál, ahol Marietta lakik. Gondolatai sötétek, nem találkozott még a színházban Marietta-val, és a lakásába akar menni. Kinéz az ablakán, és meglát egy árnyékot a függöny mögött. Egy csoport apáca közeledik felé. Felismeri a csoportban Brigittát, aki elhagyta őt. Meglátja őt, és azzal vádolja, hogy hűtlen volt Marie-hoz.

A fenyegető harangok emlékeztetik Pált arra a napra, amikor Marie-t eltemették. Közben hallani, ahogy a szél (a szélgép) végigsöpör az elhagyott rakparton. In Jetzt trage ich die Unruhe des Begehrens… “(“Most a vágy nyugtalanságát hordozom…”) a szél egyre erősebbé válik, és a zenekar nehéz fff-vel szólal meg, mígnem elhal, és megjelenik Brigitta.

Was ward aus mir?

 

 

Paul meglátja Franket

Szinopszis: Amint Paul közeledik a házhoz, látja, hogy egy férfi nyitja ki az ajtót. A barátja, Frank az. Megdöbbenésére Paul megtudja, hogy Frank is a szeretője. Amikor a férfi követeli, hogy Paul hagyja békén, a két férfi összeveszik, és Paul elveszi tőle Martta lakásának kulcsát. Frank megszakítja a barátságukat és elhagyja a lakást.

Wohin? – King / Armstrong

 

Mein Sehnen, mein Wähnen

Szinopszis: Hirtelen egy közeledő társaság zaját hallja. Marietta a színjátszó csoportjával érkezik haza egy hajón, és ő hallja, hogy énekelnek és nevetnek. Köztük van a gazdag mecénás Albert gróf és a színész Fritz, aki Pierrot-jelmezt visel. Pezsgőt és ételt visznek magukkal, és az éjszakai rakparton kényelembe helyezik magukat. Marietta megkéri Fritzet, hogy énekeljen neki egy dalt, tudja, hogy Fritz szerelmes belé.

Pierrot egy melankóliával teli dalt énekel, lassú, keringőszerű kísérettel. Ez egyike azoknak a Korngold-daloknak, amelyek gazdag színekkel és pazar dallamokkal rendelkeznek. Ezt a dalt gyönyörű dúdoló kórus egészíti ki, ami óhatatlanul Puccini Pillangókisasszonyára emlékeztet.

Mein Sehnen, mein Wähnen – Hampson

 

 

Szinopszis: Mária feldobottan akarja eljátszani egy színdarab egyik jelenetét pártfogójának, Albert grófnak. El akarja játszani Meyerbeer “Robert le diable” című darabjából Helene-t, egy olyan jelenetben, amelyben halottként támad fel. A háttérben templomi harangzúgás hallatszik, és az apácák hazafelé menet elhaladnak a színtársulat mellett. Pál felismerhetetlenül nézte a feltámadás jelenetét. Beront a jelenetbe, és megragadja Mariettát. Rövid dulakodás után Marietta elküldi a színházi embereket, és egyedül marad Paullal. Keserűen Paul azzal vádolja a nőt, hogy megcsalta őt a legjobb barátjával. Bosszúból azt mondja neki, hogy csak azért kívánta őt, mert hasonlított a halott feleségére, és hogy most el fogja hagyni.

E jelenet előtt Paul énekese rövid szünetet tarthatott. Most egy olyan jelenet következik, amely az egyik legdrámaibb és legkimerítőbb passzus az összes közül. Pál kitörése egy vulkán kitörésének felel meg, a részek magas tessitúrában vannak lejegyezve, egyes részek még “sikolyként” is szerepelnek a partitúrában.

Az amerikai tenor, James King egyszer úgy jellemezte ezt a szerepet, hogy olyan hangmagasságú, mint egy Puccini-opera, Wagner-zenekar kíséretében, olyan nehéz, mint Othello, és az egyetlen szerep, amely megrémítette.

Bravo, guter Pierrot – Halt ein! Du eine auferstandene Tote? – King / Armstrong

 

A felvonás eksztatikus vége

Szinopszis: Marietta emlékezteti őt a szerelem extatikus óráira, amelyeket mindketten átéltek, és Paul úgy érzi, hogy nem hagyhatja el őt. Szenvedélyesen csókolóznak a park padján. Marietta most már be akar menni vele a házába, és harcolni akar halott felesége szelleme ellen, aki birtokolja őt.

Ez a passzus az opera egyik csúcspontja. Marietta felismeri Paul lelki gyötrelmeit. Drámai és csábító hangot kell megütnie ebben a jelenetben, hogy Paul lelkiismereti gyötrelmeit és erotikus vágyát hitelessé tegye. A második felvonás Trisztán-szerű eksztázissal zárul.

Paul du leidest? (Marietta, Paul) – King / Armstrong

 

 

 

A HALOTT VÁROS III. TEVÉKENYSÉG

 

 

 

 

 

Marietta keresi a leszámolást Marie-val

Szinopszis: Meleg van, és Marietta fehér reggeli ruhában jelenik meg Marie templomszerű szobájában. Rövid ideig mozdulatlan marad, majd vadul rohan Marie képe elé. Marietta sürgeti Marie szellemét, hogy hagyja el az élőket. Kívülről gyermekéneklést hall, amely az utcán elhaladó menetből származik. Megjelenik Paul, a menet kintre terelte. Most azt akarja, hogy Marietta hagyja el a szobát. Marie maradni akar. Flörtöl vele, és arra kéri, hogy csókolja meg a szobában. Paul brutálisan visszalöki a székbe.

A harmadik kép előjátéka Mariettának izgatottságát mutatja. Szó szerint hallani lehet a benne dúló vihart, a zene egyre sürgetőbbé és gyorsabbá válik. Korngold az előjátékot arra használja, hogy sok kiírt drámai rubatióval készítse elő Marietta megjelenését.

Ahogy a jelenet kibontakozik, Marie az ablakból figyeli a gyerekek felvonulását, énekük átfedésben van a szobában zajló dráma zenéjével.

Prélude …Dich such ich, Bild – King / Armstrong

 

Szinopszis: A vallási szertartás téveszméket ébreszt Pálban. Marietta incselkedik Paullal a vallásossága miatt, és arra kéri, hogy csókolja meg. Paul azonban téveszméi csapdájába esik.

Az alábbi felvételen 3 perc után kezdődik Paul eksztatikus téveszméje. A vallási szertartás és érzelmi állapota miatt térdre esik. A körmenet mintha bejönne a szobába, és elfogja Pault. A zene szó szerint felrobban, szavakkal már nem lehet kifejezni az érzéseit, csak a zene képes leírni a Paulban lévő démonokat. Amikor magához tér, hallani, ahogy a kórus ostinato ritmusban énekelt latin szót énekel. Amikor Marietta gúnyosan odaszól neki: “Jámbor vagy!”, és meg akarja csókolni, ismét őrületbe esik, magas hangon szavakat kiált, és összeesik.

Sei klug, sei gut – King / Armstrong

 

A nagy finálé

Szinopszis: Nehéz gyerekkorából kellett kimentenie magát, és szeretné, ha Paul csak az övé lehetne. Csakhogy a férfi ezen az éjszakán vágyakozással telve akarja őt birtokolni, napközben pedig jámboran játssza a jámborat. Elmegy Marie festményéhez, és felkapja a hajfonatát, amelyet ereklyeként mutogat. Paul figyelmezteti, hogy ne szentségtelenítse meg a hajfonatot. Marie annál inkább flörtöl vele. Paul magán kívül van, amikor Marie vadul táncol a fonatával, Paul elveszti a fejét, kitépi a hajfonatot a nő kezéből, és megfojtja vele Marietta-t. Paul dadogva mondja, hogy a halott Marietta mennyire hasonlít Marie-ra.

 

Szinopszis: A fény kialszik. Amikor újra kigyullad, Paul felébred, és a szoba olyan, mint az elején volt. Megjelenik Brigitta, majd nem sokkal később Marie, aki itt felejtette az esernyőjét. Végül, de nem utolsósorban megjelenik Frank, aki Paul arcán látja, hogy csoda történt. Paul ugyanis rájön, hogy az epizód csak álom volt, és hogy sikerült elszakadnia Marie-tól és Marietta-tól. Az ajtóhoz megy, és búcsúzóul elhagyja a szobát.

Paul apránként felébred álmából, a zenekar gyengéden kíséri. Brigitta megjelenésével a zenekar lecsendesedik, és megjelenik Marietta, fuvolakísérettel. Frank megjelenésekor a zene ragyogó B-dúrra vált, és a darab egy széles adagióban, melankolikus bizalommal zárul.

Die Tote, wo, lag sie nicht hier … Glück, das mir verblieb – King / Armstrong

 

 

 

 

Felvételi ajánlás

 

ARTHAUS DVD, James King, Karan Armstrong, William Murray, Margit Neubauer, Donald Grobe, Heinrich Hollreiser és az Orchester der Deutschen Oper Berlin vezényletével.

 

 

 

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Erich Korngold “A HALOTT VÁROS” című operájáról.

 

 

 

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük