Az online operakalauz a CARMEN-ről
A “Carmen” az operatörténet elmaradhatatlan remekművei közé tartozik. Carmen szerepe az egyik legvonzóbb női hangra írt szerep, és a mű a teljes repertoár legtöbbet játszott operája lett.
Áttekintés és gyors hozzáférés
Tartalom
♪ Synopsis
♪ Act I (Dohánygyár-jelenet)
♪ II. felvonás (Csempészkocsma-jelenet)
♪ III. és IV. felvonás (Csempészjelenet, Sevillai finálé)
Felvételi ajánlás
Kiemelt információk
♪ L’amour est un oiseau rebelle (Habanera)
♪ Votre toast je peux vous le rendre (Toréro)
♪ Les tringles des sistres tintaiens
♪ La fleur que tu m’avais jetée (Virágária)
♪ Je dis que rien ne m’épouvante (Micaela áriája)
♪ Les voici (Cuadrilla)
Bemutató
Bécs, 1791
Libretto
Emanuel Schikaneder, Christoph Martin Wieland mesegyűjteménye alapján (többek között August Jacob Liebeskind meséi).
A főbb szerepek
Tamino, herceg - Sarastro, rendfőnök - Éj királynője, királynő és Pamina anyja - Pamina, hercegnő - Papageno, madárárus - Monostatos, felügyelő Sarastro templomában.
Felvételi ajánlás
EMI, Gundula Janowitz, Nicolai Gedda, Walter Berry, Lucia Popp és Gottlob Frick vezényletével Otto Klemperer és a Philharmonia Zenekar és Kórus.
A CARMEN szerepei és szinopszisa
Kommentár
Libretto
Bizet a párizsi Opéra Comique-tól kapta a “Carmen” megrendelését. Ennek igazgatója, Camille du Locle a librettistákat Meilhacot és Halévyt bízta meg vele, akik már számos ragyogó librettót írtak Offenbach számára. A szerelmi történet cselekményét nagyrészt Mérimée modelljére alapozták, csak Don José előtörténetét hagyták ki. Kiegészítették a cselekményt Micaela és Don Camillo karakterével, akik Merimée regényéből Picador Lucas szerepét erősítették fel.
Carmen
Carmen szerepe meghatározóvá vált az alkotástörténet szempontjából. A figura személyisége akkoriban egyedülálló volt: fékezhetetlen nő, erotikus, temperamentumos, ráadásul gyári munkás. Ráadásul romantikus és türelmes helyett vulgáris és lázadó. Egyszóval: a pontos ellentéte annak, amit a 19. század végén egy nőtől elvártak. A premier előtt heves vitát váltott ki. Amikor a színházi igazgatók rájöttek, milyen “szörnyeteg” közeledik feléjük, megpróbáltak változtatni az események menetén. De már túl késő volt. Még a tervezett főszereplő színésznő is visszautasította a szerepet. Célestine Galli-Marié személyében rövid időn belül sikerült megfelelő helyettesítőt találni. Az énekesnő kiválasztása döntő volt és maradt a siker szempontjából. A szerep nagyon igényes, erotikus kisugárzást, nagyszerű énekesi képességeket, csábító táncot és színészi képességeket igényel. Galli-Marié nem könnyítette meg Bizet dolgát, a belépő áriát 13-szor kellett megváltoztatnia számára.
[/av_font_icon]
Zene és vezérmotívum
Bizet a zenei stíluselemek – spanyol táncok, kromatikus motívumok és egzotikus harmóniák – tudatos megválasztásával jellegzetes köntöst adott ennek az operának. Több olyan motívumot is használt, amelyek mint emlékmotívumok, vezérmotívum jelleget öltöttek. A legfontosabbat, az úgynevezett Carmen-motívumot említjük itt példaként. Ez már a Carmen belépő áriájában megjelenik, és újra és újra idéződik. Ez egy kromatikus motívum, amelyet Bizet a cigány skálából fejlesztett ki (valószínűleg Liszt művei által inspirálva):
Készítés és világpremier
A keletkezéstörténet nem csak Carmen szerepe miatt volt nehéz, a kórussal is komoly problémák adódtak. Bizet ugyanis színpadias jelenlétet várt a kórustól, de ő arra panaszkodott, hogy a kórus énekesei nem szoktak mást csinálni, mint énekelni és ácsorogni. A több mint száz próba ellenére Bizet kénytelen volt néhány passzust megvágni, hogy az első előadások rendben lezajlódjanak. Az első előadásra 1875 márciusában került sor, és az első felvonás nagy tetszést aratott. De minél tovább tartott a mű, annál fagyosabb lett a hangulat az Opéra Comique nagytermében. Ez már túl sok volt a konzervatív közönségnek. Az egyik kritikus a főszereplő színésznőről írta: “Látni, ahogy csípőjét úgy lengeti, mint egy kanca a cordobai ménesben – quelle vérité, mais quel scandale” (Abbate/Parker, “az opera története”). A New York Times is fanyalgó kritikát írt: “Művészeti alkotásként ez az opera teljesen érvénytelen”. Csak Csajkovszkij írt haza: “És milyen csodálatos ez az operai anyag! Meggyőződésem, hogy tíz év múlva a Carmen lesz a legnépszerűbb opera az egész világon”. Bizet nagyon szenvedett ettől. Ráadásul családi problémái is voltak, a felesége viszonyt folytatott a legjobb barátjával. Mindez megterhelte, és a harmincegyedik előadás estéjén krónikus szívbetegségben meghalt. Nem tapasztalta többé a műve iránti növekvő lelkesedést. Bizet halála után Ernest Guiraud bécsi bemutatójára az Opéra Comique beszélt dialógusai helyett egy recitativós változatot készített Ernest Guiraud. A siker óriási volt, és ettől kezdve megkezdődött a “Carmen” diadalmas karrierje. Azóta a műnek két változata létezik, amelyeket rendszeresen játszanak.
CARMEN ACT I
Bizet a Prélude-ban a bikaviadal témáját veszi fel. A két sarokrészben egy “Paso Doble”-t használ. Ez a menetszerű zenedarab hagyományosan a corridákat kísérte. A “Paso Doble” flamenco elemekkel díszített táncváltozata a torero mozgását imitálja. A férfi a bikaviadalt, a nő pedig a capát (a bikaviadal kendőjét) utánozza. A középső részben az Escamillos című híres témát halljuk.
Overture – Beecham
Szinopszis: Sevillában a dohánygyár előtti téren. A navarrai parasztlány, Micaela Don José-t keresi. Katonák várják a munkások szünetét.
Sur la place chacun passe – Beecham
Szinopszis: Az őrségváltás küszöbön áll. A fiúk utánozzák a jelenetet.
A harcias őrségváltás helyett a fiúk jelenetét halljuk. Ez egy kornett-trombita és pikoló fuvolák bájos, menetszerű összjátéka. Csajkovszkij, aki a Carmen csodálója volt, néhány évvel később a Pikk dámában átvette ezt az ötletet.
La garde montante – Solti
Szinopszis: A gyár munkásai a munkaszünetben a térre lépnek.
La cloche a sonnée – Solti
La Habanera – Bizet remekműve
Szinopszis: Szinopszis: Carmen megjelenik, és férfiak veszik körül. Semmi sem unalmasabb számára, mint a behízelgés, mert a szerelem számára játék.
A “L’amour est un oiseau rebelle” áriával Bizet igazi karakterportrét festett Carmen szerepéről. Ritkán határozta meg az operairodalom egyik nagy szerepét egyetlen ária úgy, mint Carment a Habanera. A Habanera egy kubai-afrikai eredetű zenemű, amely érzéki mozdulatokkal provokatív szexuális utalást tartalmaz. Bizet a főtémát a spanyol Yradier egyik művéből vette át, aki hosszabb időt töltött a Karib-tengeren. Bizet a Carmenhez kromatikus énekvonalat használt. A versszakok moll hangnemben, a refrén pedig dúr hangnemben szólal meg. A zenekar a csellók ostinato motívumával kíséri Carment, ezzel is erősítve a Habanera hipnotikus jellegét.
Először Maria Callas interpretációját halljuk. Maria Callas csak koncerten énekelte a Carment. Minden bizonnyal elbűvölő Carmen lett volna. Nézze meg a koncertrészletet. Az arckifejezése tükrözi a zenét, majd a stóla lecsúszik a válláról. Tudta, hogyan kell eljátszani egy szerepet és megnyerni a közönséget!
L’amour est un oiseau rebelle (1) – Callas
A következő interpretáció a lett énekesnőtől, Elina Garancától származik. Carmen az ő jellegzetes szerepe. Gyönyörűen énekelt és talán a legerotikusabb az összes Carmen felvétel közül.
L’amour est un oiseau rebelle (2) – Garanca
Victoria de los Angeles (1923-2005) korának nagy Carmenje volt. Spanyol anyanyelvűként arra panaszkodott, hogy sok tolmács egyszerűen nem érti a spanyol nőket. A Carmennek elegánsnak kell lennie, nem pedig durvának és közönségesnek – mondta, hozzátéve: “Még a közönséges cigány nőknek is van büszkeségük és visszafogottságuk. Egyszerre csak egy férfihoz maradnak hűségesek, bármi történjék is. Ez az én Carmenem. ” (NYT)
L’amour est un oiseau rebelle (3) – de los Angeles
Egy szó a Calvé 1907-es felvételéről. Az 1858-ban született Calvé korának legnagyobb Carmenje volt, akit ugyanúgy csodáltak, mint Maria Callast a későbbi években. “1891-ben Rómában Mascagni egyik operájában énekelte a premiert, ahol megismerkedett a kasztrált Mustafával, akin keresztül megtanulta a lebegő hangokkal “negyedik” hangját megformálni.” (Kesting). Amikor először énekelte a cigányt – “Carmen, amely csak az ágyban és a halálos ágyán kellemes” (így Prosper Merimée, a Carmen írója) -, Henderson ideális szereposztásról beszélt.
L’amour est un oiseau rebelle (4) – Calve
Az ötödik és egyben utolsó értelmezés Leontyne Price-ral készült.
L’amour est un oiseau rebelle (5) – Price
Softie vs Macho 1. rész: A softie
Szinopszis: Most Micaela jelenik meg és hoz Don Josénak egy levelet a beteg édesanyjától. Micaela fülig szerelmes Don Joséba, aki azonban vágyakozva gondol vissza a falujára, és Micaelára nem vet szemet.
Az operairodalomban gyakran találkozunk “tesztoszteronvezérelt” tenorszerepekkel. Legyen szó a fiatalos olasz típusú hőstenorról, mint a Radames, vagy a Wagner típusú hőstenorról, mint a Trisztán. A Carmenben nem ez a helyzet. Don José, bár katonás, mégis a sérülékenyebb vonások jellemzik. És így van megírva a zene is.
Hallgassuk meg Placido Domingót, amint a “Parle-moi de ma mère”-t gyönyörűen lágyan és érzékenyen énekli. Ez a jelenet tulajdonképpen szürreális. A Carmen librettistái, Meilhac és Halévy gyakran írták Offenbach vígoperáinak librettóit.
Szinopszis: Micaela levelet hoz Don Josénak az édesanyjától, aki beteg. Micaela fülig szerelmes Don Joséba és epekedve vágyik egyetlen csókra, a (együgyű ?) Don José ezt nem veszi észre és csak az anyjáról énekel…
Parle-moi de ma mère – Domingo / TeKanawa / Solti
Près de remparts de Seville – Leontyne Price hatása
Szinopszis: Zaj jön a cigarettagyárból. Carmen késelésre uszított, és Don José kénytelen letartóztatni. Zuniga kihallgatja, és nem mutat tiszteletet iránta. Átadja Carment Don Josénak. Carmen csábítóan énekel Lillas Pastias kocsmájáról, ahol találkozni akar következő szeretőjével, aki akár Don José is lehet. Don José elolvad …
A “Près des remparts de Seville” séguidilla formájában íródott, egy gyors, hármas ütemű tánc. A csábító zene az éneklés és a deklamáció között ingadozik, dúr és moll között lebeg, és csak gyéren van hangszerelve.
Près des remparts de Seville (1) – Garanca
Leontyne Price kiváló Carmen volt, nagyon érzéki és egzotikus. Hallgassuk meg Price-t ebben a gyönyörű részletben. Fischer: “Akinek ilyen hangsúlyos hangkaraktere van, mint neki, akinek a hangja egyenesen szexuális illatot áraszt, az nem lesz a helyén Violettaként vagy Pillangóként, Adriana Lecouvreurként vagy Elisabettaként a Don Carlosban, de amikor énekelte Fischer: “Akinek ilyen hangsúlyos hangkaraktere van, mint neki, akinek a hangja egyenesen szexuális illatot áraszt, az nem lesz a helyén Violettaként vagy Pillangóként, Adriana Lecouvreurként vagy Elisabettaként a Don Carlosban, de amikor Aida és Carmen, Leonora és Tosca, akkor aligha lehetett szabadulni ennek a hangi ragadozó macskának a hatásától.”.
Près des remparts de Seville (2) – Ár
CARMEN ACT II
Entr’acte
]Les tringles des systres tintaient – Egy csemege a II. felvonás elején
Szinopszis : Lillas Pastia csempészkocsmájában. Carmen elénekel egy dalt, amely mindenkit magával ragad.
Egy táncoló flamencópár visszafogott ritmusával óvatosan kezdődik a darab. Carmen elkezdi dalát, ismét egzotikus harmóniákkal, a tamburin szinkópás ütemétől kísérve. Egy nagy crescendóval az ének és a zene hipnotikus hatást bontakoztat ki. A darab Andantéval kezdődik, és egy fergeteges Prestóban ér véget. Bizet ráadásul folyamatosan hangszerekkel egészíti ki a zenekari szólamot, ami tovább fokozza a húzóerőt.
Les tringles des sistres tintaient – Callas
Nézz meg egy másik változatot, ezúttal egy élő változatot a Metből, Elina Garanca mint Carmen. Ez tiszta csábítás, most már érted, miért adja meg magát Don José Carmennek…
Les tringles des sistres tintaient (2) – Garanca
Softie vs Macho 2. rész: A macsó
Szinopszis: Megjelenik a híres bikaviador, Don Escamillo. Meglátja Carment, és közeledik hozzá, de a lány visszautasítja. Zuniga is a kocsmában van, és bejelenti, hogy egy óra múlva visszajön.
Különböző nézetek vannak arról, hogyan kell ezt a szerepet énekelni. Inkább líraian vagy inkább hősiesen és hangosan kell énekelni? Van egy csodálatos anekdota ennek illusztrálására. A Carmen című opera egyik próbáján az egyik énekes úgy üvöltött, hogy Thomas Beecham kénytelen volt azt mondani neki: “Ne feledje, uram, hogy Önt Torero szerepére szerződtették, és nem a bikára”.
A jelenet azonban grandiózus. Ezért választottam nektek ezt a jelenetet egy gyönyörű filmadaptációból, amelyben Ruggiero Raimondi alakítja Escamillót.
Toréador – Raimondi
Ernest Blanc második verzióját hallhatják Beecham nagyszerű, teljes felvételéről.
Votre Toast je peux vous le rendre – Blanc/Beecham
A virágária – Bizet nagyszerű áriát komponál
Szinopszis: Két csempész rá akarja venni Carment, hogy menjen a hegyekbe. Carmen azonban elhessegeti őket. Don Joséra vár, akit Zuniga börtönbe záratott, mert hagyta megszökni. Amikor Don José megjelenik, Carmen flamencót táncol neki. Don José el van bűvölve, de ekkor meghallja a trombitaszót, amely névsorolvasásra szólít. El akar menni, Carmen pedig dühös az érdektelensége miatt. Megpróbálja rábeszélni, hogy csatlakozzon a csempészekhez, de José becsületes katonaéletet akar élni. Carmen csalódott, hogy ennyire kevés a bátorsága, és kigúnyolja őt. José megesküszik neki a szerelmét, és emlékezteti a virágra, amit a lány dobott neki.
Az operatörténet egyik legszebb áriája az úgynevezett virágária, a “la fleur que tu m’avais jetée”. Az angolkürt gyönyörű hangjaival bevezetve Don José be akarja bizonyítani, hogy a lány téved, amikor kételkedik a szerelmében. Ez egy nagyon változatos ária, sok kontrasztos elemmel. Ebben az áriában sok a pszichológia. Abbate/Parker: “Az áriát egy kísérteties zenekari visszapillantás vezeti be, a visszatérő témát az angolkürt játssza, mintha ezt a hangszert szelídített erőként akarnánk megalapozni … Az “Et j’étais une chose à toi” szavakkal, amelyeket Bizet a “pp rall e dim” utasítással látott el, José magas h-ra lendül, és hosszan, hihetetlenül halkan tartja. Ez a pillanat erősen emlékeztet a “Celeste Aida” végére. Most a hang úgy hangzik, mintha egy másik szférába szívták volna be. José-t annyira lenyűgözi Carmen, hogy elmerül az ő zenei világában.” Ezt az áriát négyszer hallhatjuk különböző nagyszerű énekesektől. Döntsd el, melyik tetszik a legjobban.
Kezdjük Domingóval.
La fleur que tu m’avais jetée (1) – Domingo/Solti
Következik Vickers, a kanadai tenorista.
La fleur que tu m’avais jetée (2) – Vickers/Karajan
és végül a nagy Verdi-tenor Jussi Björling.
La fleur que tu m’avais jetée (3) – Björling
A Carmen és Don José drámai duettje
Szinopszis: Carmen azzal vádolja a férfit, hogy csak színleli a szerelmet, különben vele tartana a csempészekhez a hegyekbe. Don José nem lát kiutat a Carmen iránti szerelme és a dezertálás elképzelhetetlensége között, és Carmen megvonja tőle szerelmét.
Énekel, és José vágyakozó hangpályájáról a sajátjába tépi a zenét. Ez az egyetlen hely, ahol hosszú ideig együtt énekelnek. José többször is elénekel egy kecses dallamot, amely mintha egy másik szférából érkezne, de Carmen nem hajlandó átvenni a témáját, hanem zeneileg más válaszokkal szembesíti őt. Csak egyszer énekelnek igazán együtt: amikor a férfi megismétli gyönyörű, kísérteties mondatát: “Carmen il est temps encore”. Hamarosan Carmen, miközben José még mindig minden ész ellenében szerelmes dalszövegeket gyárt, dallamtalanul énekel egyetlen hangot, és csak akkor jut el egyetlen látványos magas kadenciáig, amikor a leghatározottabb “Nem”-mel fenyegetőzik, hogy véget vet a dolognak: “Jamais Carmen ne cédra””. (Abbate/Parker)
Non, tu ne m’aimes pas – Gedda / LosAngeles / Beecham
Synospis: Most Zuniga jelenik meg. Don José összetűzésbe keveredik a felettesével, és most már nincs más választása, mint csatlakozni a csempészekhez. A két csempész pisztollyal tartja sakkban a tisztet, míg Don José és Carmen elmenekül.
Bel Officier – Troyanos
CARMEN ACT III
Szinopszis: A hegyekben a csempészekkel.
Écoute, écoute, compagnon – Karajan
A Tarot-Terzetto
Szinopszis: Don José és Carmen már hónapok óta együtt vannak, és egyre gyakrabban veszekednek. José elutazik, hogy meglátogassa az édesanyját egy közeli faluba. Carmen Frasquitával és Mercedesszel van. Tarotkártyákat raknak le, és Carmen meglátja bennük a saját és José közelgő halálát.
Melonok! Kuponok! – Garanca / Caballero / Eddy
Szinopszis: A csempészek felderítették az utat, most a nőkön múlik, hogy eltereljék a vámosok figyelmét. Elhagyják a helyet, Don José pedig ott marad, hogy őrizze az árut.
Bizet ezen a ponton írt egy virtuóz concertato-t a három nő és a női kórus gyönyörű fúvós hangszerek kíséretében.
Quant au douanier – Solti
Micaela áriája
Szinopszis: Micaela megérkezik a hegyekbe, ahol José a csempészekkel él. Még mindig szerelmes Don Joséba, de fél ettől a környezettől és Carmentől. Arra biztatja magát, hogy nem kell félnie Carmentől.
Bizet ezt a darabot egy rövid, gyönyörű kürtmotívummal vezeti be. A kísérő kürtök és az érzéki, tompa vonósok megható hangulatot teremtenek.
Je dis que rien ne m’épouvante – Price
Újabb meggyőző felvételt hallhatunk Kiri Te Kanawa-tól, aki egy inkább expresszív, mint álmodozó Micaelát tolmácsol gyönyörű legatóval és a fénylő magas hangokkal.
Je dis que rien ne m’épouvante – Te Kanawa / Karajan
Szinopszis: Amikor Micaela megérkezik a táborba, látja, hogy Escamillo megérkezik oda, és elbújik. Escamillo Carmenért jött, és José felfedi magát, mint a szeretője. A két férfi dulakodásba keveredik. Carmen időközben visszatért, és még éppen időben szét tudja választani a veszekedőket. Micaela előbújik rejtekhelyéről, és elmondja Josénak, hogy az anyja haldoklik, majd Joséval együtt elhagyja a tábort, hogy visszatérjenek a faluba.
Bizet spanyolos hangulatot fest
Bizet soha életében nem utazott Spanyolországba, de sok spanyol zenei színt megörökített. Lelki szemei előtt látja az ünnepi Spanyolországot elhaladni. Bizet egy andalúz dal fő dallamát vette át és hangszerelte elragadóan.
Entracte – Beecham
]
CARMEN ACT IV
Szinopszis: A sevillai bikaviadal-aréna előtt ünnepi hangulat uralkodik. Dicsőségesen érkezik a bikaviadalok csapata. Carmen megjelenik Escamillo oldalán.
Ezt a híres darabot “Cuadrilla” néven is ismerik, a bikaviadalok csapatának neve után. A nyitány témáit halljuk ebben a grandiózus tömegjelenetben.
Itt az Arena di Verona ünnepi változatában.
Les voici – Arena di Verona
Carmen halála Sevillában
Szinopszis: Escamillo belép az arénába, és Carmen meglátja Don Josét, aki azért jött, hogy visszavegye őt. A bikaviadal-aréna előtt közli vele, hogy kapcsolatuknak vége. José könyörög neki, de Carmen a lábai elé dobja a gyűrűt. Ez túl sok neki, és egy késsel leszúrja Carment.
Bizet drámai zárójelenetet komponált. Az első rész recitativószerűen van megkomponálva. Amikor Carmen a “Tout est fini!”-t vágja hozzá, egy gyengéd dallammal próbálkozik. Amikor azonban a lány véget vet a kapcsolatnak, a zenekari hangzás a fúvósok frenetikus staccatójává és ideges vonóshangzássá változik. A bikaviadalok zenéjének hátterével zajlik a dühöngő José meggyilkolása.
C’est toi…il est… Viva – Callas/GeddaC’est toi…il est… Viva – Callas/Gedda
Felvételi ajánlás
Az RCA felvétele a kiemelkedő Carmen révén ragad magával:
RCA Leontyne Price, Franco Corelli, Robert Merrill és Mirella Freni közreműködésével Herbert von Karajan vezényletével, valamint a Bécsi Állami Operaház Zenekara és Kórusa.
A Decca felvétele a kiemelkedő Don Joséval ragad magával:
DECCA Tatjana Troyanos, Placido Domingo, Jose van Dam és Kiri te Kanawa közreműködésével Herbert von Karajan vezényletével, a Londoni Filharmonikusok és a John Aldis Kórus közreműködésével.
Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Georges Bizet CARMEN című művéhez
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!