A PAGLIACCI online operakalauza
A Pagliacci a fiatalság zsenialitásának csapása volt. Leoncavallo 33 éves volt, amikor ezt a remekművet komponálta. Hírnevét egyetlen művének köszönheti, és Leoncavallo egész életében egy második “Pagliacci” után kutatott. E sorsban osztozott Pietro Mascagnival, aki két évvel korábban írta a verizmus második nagy művét, a “Cavalleria rusticana”-t.
Áttekintés és gyors hozzáférés
Tartalom
♪ I. felvonás (délután)
♪ Act II (esti színházi előadás)
Főcímek
♪ Si puo ? (Prologo)
♪ Stridono lassu (Balatella)
Szerepek és szinopszis
Premier
Párizs, 1884
Libretto
Ruggero Leoncavallo ötlete alapján (vitatott, lásd még a szövegben lévő megjegyzést).
A főbb szerepek
Nedda/játssza Colombina, Színésznő (szoprán) - Canio/játssza Pagliaccio, színész és a társulat főnöke (tenor) - Tonio/játssza Taddeo, színész (bariton) - Beppo/Arlecchino, Színész (tenor) - Silvio, fiatalember a faluból (bariton)
Felvétel ajánló
EMI Maria Callas, Tito Gobbi és Giuseppe di Stefano közreműködésével Tullio Serafin vezényletével, a milánói Scala kórusa és zenekara
Megjegyzés
Libretto és cselekmény
Leoncavallo az irodalom mellett zenét is tanult, így lett saját librettistája. A “Pagliacci” librettóját maga írta, és egy olyan igaz eseményre alapozta, amelyet Leoncavallo saját bevallása szerint maga is átélt: “Az akkor nyolcéves fiú egy komikus társulat előadásán vett részt egy szolgával együtt. Amikor a szolga a színházi előadás alatt a színfalak mögött meglátta magát a Bajazzo feleségével, és a féltékeny férj rajtakapta, a dühöngő férfi mindkettőjüket halálra szúrta” (Krause, Philipps). Ez az anekdota történelmileg nem bizonyítható, a “se non è vero, è ben trovato” elv szerint.
Lehetséges, hogy Mendès “La femme de Tabarin” című műve szolgált Leoncavallo drámájának alapjául. Leoncavallo jól ismerte a francia irodalmat, hiszen több évig Párizsban tanult. Ezt követően Mendès beperelte őt, mire Baus, egy másik író beperelte Mendest plágiumért, azt állítva, hogy az ő “Un drama nuevo” című művét másolta. Mendes később visszavonta a Leoncavallo elleni pert, hogy hagyja, hogy fű nőjön a történet fölé.
Verismo
A verismo stílus a realista színházat a nyers érzelmekkel teli zenével ötvözi. A verismónak nincs pontos definíciója, de Leoncavallo a prológusban hagyja Toniót kimondani egy jellegzetes mondatot: A színpadon lévő emberek “húsból és vérből vannak”. A prológus a verismo programja lett. A lehető legnagyobb hatás elérése érdekében a zene heves szenvedélyeket és intenzív érzelmeket igyekszik kifejezni. A zene meg akarja érinteni a hallgató szívét, és meg akarja szólítani érzékeny oldalait. A művészi éneket elhagyják a drámai énekvonalak javára. A zene a népzenéből is merít ihletet, hiszen a történetek a századforduló olasz lakosságának mindennapi életében játszódnak.
Leitmotívumok
Leoncavallo meggyőződéses híve volt Richard Wagnernek, és személyesen is megismerte őt. Többek között a némettől vette át a leitmotívum-technikát. Három motívum kiemelkedő jelentőségű, amelyeket újra és újra idéz a Pagliacciban. Ezek a féltékenységi motívum, a szerelmi motívum és Canio motívuma. Ennek a három motívumnak a zenei példáit a Preludioban ismerheted meg.
Szongoraverseny
Mascagni “Cavalleria rusticanájához” hasonlóan a “Pagliacci” is benevezett a Sonzogno kiadó egyfelvonásos versenyére, de nem nyerhetett díjat, mert rövidsége ellenére egyszerűen nem egyfelvonásos mű. Tiszteletbeli díjat azonban kapott. A Verismo két kulcsművét gyakran együtt adják elő egy estén, ami a tenor számára maratont jelent, amikor a Turriddut és a Caniót kell egyazon estén énekelnie.
PAGLIACCI ACT I
Az opera rövid zenekari bevezetővel kezdődik.
Bevezetés
A híres prológus
Szinopszis: A bohóc Tonio megjelenik a függöny előtt, és elmagyarázza a darab célját. A való életet mutatja be, semmi sincs megjátszva. A színházi jelmezek nézegetése helyett a színészek lelkébe kell nézni.
Ez az egyedülálló “Si puo, Signore” prológus vezeti be az operát. Klasszikus zenekari előjáték helyett szóbeli nyitány. Gyönyörű és meglepő hatás!
Leonard Warrent halljuk, aki az egyik nagy amerikai bariton volt. Különösen figyelemre méltóak sugárzó magas hangjai. Még a magas C-t is elérte, ami nagyon szokatlan egy baritontól, még néhány tenornak is, aki nem minden nap tud magas C-t produkálni.
Si puo, Signore (Prologo) – Warren
Szinopszis: A falu bejáratánál van egy tábla, amin az áll, hogy “ma este nagy show”. Délután van, és a színészek megérkeznek a piactérre. Az egész falu talpon van..
Son qua (Chor) – Arena di Verona
Az operatársulat megérkezik a faluba
Szinopszis: Canio, a társulat öregedő főnöke, bejelenti az esti műsort. Gyanakodva figyeli, ahogy Tonio flörtöl Canio feleségével, Neddával, akit egykor árvaként talált az utcán.
Un grande spettacolo – Domingo
Szinopszis: Canio elviszi a gazdákat a fogadóba. Féltékenysége miatt ugratják őt. Canio megesküszik, hogy ha Nedda megcsalja, megöli. Nem lenne tétlen, mint Pagliaccio a darabban.
Ebben a második áriában a hangulat gyorsan változik. Most már nem a bohóc jelenik meg, hanem a féltékenységtől izzani képes férfi. A megtévesztés gondolatára valami történne “(Finirebbe la storia”). Ebben a pillanatban halljuk a Canio féltékenységi motívumát:
Nézze meg ezt a jelenetet Jon Vickersszel az 1968-as Karajan-filmadaptációban.
Un tal gioco, credetemi – Vickers
Szinopszis: Megszólaltak a templomi harangok. Itt az ideje a misének. Ünnepélyes körmenet vonul végig a falun.
Din Don – Camerata Romana
Neddas erkölcsi konfliktus
Szinopszis: Nedda meghallgatta Kaniosz esküjét. Nyugtalanná vált. Titokban szereti Silviót, a falubeli fiatalembert.
Ez a darab “Balatella” néven is ismert, ami annyit jelent, hogy “egyszerű dal”. De ez nem az. A szövegre pillantva kiderül, hogy Nedda fél Canio féltékenységétől (brutale come egli è; brutális, ahogyan ő van). Egy madárraj húzza magára, és a következő “Stridono lassu”-ban felderül a lelke. Csillogó vonósok és hárfazene utánozza a madárraj szárnycsapásait. A hangok eleinte hosszúak, de egyre rövidebbek lesznek, ami drámai hatást kelt. Nedda úgy akarja tenni, mint a madarak, és a szabadságba menekülni, az ária pedig diadalmas befejezéssel zárul.
Hallgassa meg Maria Callast egy magával ragadó felvételen. Neddát soha nem énekelte színpadon. Talán azért, mert a Pagliacci-t tenoroperának tartják, ahol a tenor áll a rivaldafényben.
Stridono lassu – Callas
Szinopszis: Megjelenik a púpos Tonio. Szerelmet akar vallani Neddának, de az csak kineveti. A nő megkorbácsolja a férfi arcát, amikor az tolakodóvá válik. A megalázott Tonio elhagyja a teret, és bosszút akar állni.
Sei la – Dyka, Maestri
Szinopszis: Silvio megjelenik. Megpróbálja meggyőzni Neddát, hogy maradjon, de Nedda fél Canio bosszújától. Silvio könyörög Neddának, hogy meneküljön vele. Tonio titokban megfigyeli őket. Silvio megidézi szerelmüket, és együtt úgy döntenek, hogy az előadás után ezen az éjszakán elmenekülnek.
Ez a duett egy szenvedélyes zenedarab. Ám a szerencsétlenség a kettejük szerelme fölött lebeg: fenyegetően hallani a zenében Canios bosszúmotívumot.
Maria Callas és Rolando Panerai felvételén Kesting így áradozik: “A következő duettben ismét megtapasztalhatjuk, milyen mámorítóan szépen tud énekelni Callas. Szép nemcsak a dramaturgiai korrektség értelmében, hanem abban az értelemben is, hogy a hallgatót elárasztja a hang. Énekelte-e valaha egy “Silvio” ezt a szerepet olyan áldottan, boldogan és szenvedélyesen, mint itt Rolando Panerai ? Mindkettőjük éneklésében nem a szenvedély jut kifejezésre, mint oly gyakran, hanem “zene és forma” lesz belőle. (Kesting, “Maria Callas”)
E allor perché di tu m’hai stregato – Callas/Panerai
Szinopszis: Közben Tonio elhozta Caniót. Canio nekiront az ismeretlennek, de Silviónak sikerül elmenekülnie. Canio szorongatja Neddát, és tudni akarja a nevét. Amikor Nedda nem hajlandó megmondani a nevét, Canio elővesz egy kést. Peppe és Tonio meg tudja akadályozni, hogy Nedda felé vágjon.
A jelenet a szerelmi motívummal kezdődik, de hamarosan Canio nem bírja tovább a bujkálást, és az ismeretlen után ered. Leoncavallo lebilincselő üldözést komponál, de Silviónak sikerül elmenekülnie, és Canio a féltékenység fenyegető zenei motívumai alatt visszatér Neddához. Hangulata egyre sötétebbé válik, mígnem a harsonákban megérkezik a motívum, a közelgő halál jele.
Cammina adagio – Pavarotti / Freni / Wixell
Vesti la Giubba – Pagliaccio bontása
Szinopszis: Canio kétségbeesik a helyzete miatt, és összeomlik.
Az ária utolsó versszakai méltán váltak híressé (ridpagliaccio):
Röhögő bohóc
A megtört szerelmeden
Nevess a fájdalmon
Mely a szívedet pózolja
Ebben az áriában a tenornak az érzelmek maximális kifejezésének képességére van szükség. Leoncavallo ezen a ponton “igaz könnyekkel” írta. Itt a művésznek fel kell tárnia Canio lelkét, és valóságosnak kell éreztetnie kínjait. Leoncavallo ezt a jelenetet nagy crescendóval készítette elő, és a tenor hangját megkettőzi a zenekarral, hogy a hallgatót elárassza a bohóc érzelmeivel.
Hallgassunk meg három felvételt ebből az áriából. Kezdjük Caruso híres változatával.
A “Vesti la giubba” felvételével Enrico Caruso történelmet írt. Hadd beszéljen Jürgen Kesting: “1907. március 17-én rögzítették Caruso leghíresebb és legjelentősebb felvételét. Ez a Pagliacciból a Canio lamento a “bah, si tu forse un uom” mondat utáni utánozhatatlan zokogással és kétségbeesett nevetéssel. A “sul tuo amore infranto” hosszú, nagy hanggal kibontandó mondata Carusót formálja meg, akit hallhatóan magával ragad, amit énekel és szenved énekelni, egy lélegzetvételen és erőteljes, sőt eksztatikus hanglejtéssel.
Ez az 1907-es felvétel volt egyébként az első lemez, amelyből több mint egymillió példányt adtak el !
Recitar…vesti la giubba (1) – Caruso
Pagliaccio/Canio volt Domingo egyik parádés szerepe. A “Vesti la giubba” Zeffirelli nagyszerű filmadaptációjából emlékezetes volt. Talán mások énekeltek szebb, gazdagabb magas szólamot ebben az áriában, de az összbenyomás elsöprő.
Recitar…vesti la giubba (2) – Domingo
Pavarotti volt talán az a Canio, aki a leginkább megérintette a nagyközönséget.
Recitar…vesti la giubba (3) – Pavarotti
Azoknak, akik poprajongók: Freddie Mercury a Vesti la giubba zenei témáját a Queen “it is a hard life” című dalának első taktusaiban rögzítette.
Vesti la giubba vs Queen
További információk és YouTube videók a “VESTI LA GIUBBA” áriáról ezen a linken keresztül találhatók.
PAGLIACCI ACT II
Leoncavallo ugyanolyan jó akart lenni, mint Mascagni a “cavalleria rusticana”-ban, és írt egy csodálatos intermezzót is.
Intermezzo sinfonico
Szinopszis: Este van. A lelátók megtelnek.
A kórusjelenetek a mű pihenőpontjai. Míg a színészek mind forrófejűek, és drámájuk lenyűgöz bennünket, addig a színes kóruspasszázsokban gyönyörű zenében és színpadi díszletben gyönyörködhetünk.
Presto, affretiamoci – Coro
A játék elkezdődik
Szinopszis: A komédia elkezdődik. Nedda játssza Colombinát. Tudja, hogy férje, Pagliaccio (Canio) nincs a városban, és szerelmét, Arlecchinót hallgatja, aki a ház előtt szerenádot ad neki.
A Commedia Dell ‘Arte szereplőinek megfelelően Leoncavallo régi formákkal (menüett, gavotte) kíséri Arlecchino szerenádját.
A hangösztön (Kesting) csodája Tito Schipa “O Colombina” című műve.
O Colombina (1) – Schipa
A Pavarotti rajongóknak egy különleges felvételt tettem a lejátszási listába: Ennek az áriának egy hangdokumentuma zongorakísérettel.
O Colombina (2) – Pavarotti
Egy újabb nagyszerű ária – No pagliaccio no son
Szinopszis: A medve Taddeo belép Colombina szobájába, és szerelmet vall neki. A lány visszautasítja, és hamarosan Arlecchino is vele van. Taddeo visszatér, és figyelmezteti őket, hogy Pagliaccio visszatért a faluba, és magánkívül van. Arlecchino ad neki egy port, amit a lány az italába önthet, hogy éjszaka együtt menekülhessenek. Amikor Canio belép a szobába, képtelen különbséget tenni tény és kitaláció között. Amikor meg akarja tudni a szeretője nevét, Colombina alias Nedda nem hajlandó elárulni. Pagliaccio izgatottsága egyre fokozódik.
Leoncavallos ötlete a valóság és a színház keveredésére éppoly egyedi, mint amilyen zseniális. A közönség megbabonázva figyeli a színészeket, mert az egész valóságosnak tűnik. A színpadi közönség feszültsége átragad a hallgatóságra. A kísérteties zenével együtt az eredmény egy egyedülálló operai thriller.
Egy felvétel di Stefanos, a híres olasz tenor és Callas kedvenc partnere, di Stefanos aranyéveiből.
No Pagliaccio non son (1) – diStefano/Callas
Caruso felvétele ma is lenyűgöző. Hangja meglehetősen sötét, lírai, mégis nagy hangerővel és gazdag színekkel.
No Pagliacccio non son (2) – Caruso
A drámai finálé
Szinopszis: Amikor Nedda ismét visszautasítja, Canio leszúrja Neddát. Silvio a színpadra siet, hogy segítsen Neddának. Canio felismeri a riválist, és őt is megöli. Üres hangon Tonio bejelenti: “A komédiának vége”.
A finálét Zeffireli filmadaptációjában éled át. Placido Domingo kiélvezi nagyszerű színészi és énekesi képességeit, és lebilincselő finálét ad Teresa Stratával.
Az ő Caniójáról olvashatsz a “Domingo my operatic roles” von Helena Matheopolous könyvében: “Domingo a színpadon is maxiumum rettegést kelt a vele Neddát éneklő szopránokban. Veronica Villaroel, aki Washingtonban és a Metropolitan Operában is ezt tette, így emlékszik vissza, hogy mindkét alkalommal valóságos félelmet érzett a színpadon: “Amikor Placidos Caniónak Neddát játszom, halálra rémülök, félek, hogy tényleg meg fog ölni, Mamma mia, valóságos rettegést érzek!”.
Pagliaccio finálé – Domingo/Prêtre
Hogy kié az utolsó szó az operában, az vitatott. A híres “la commedia è finita” mondatot a librettóban Caniónak tulajdonítják. Leoncavallo állítólag kifejezetten Toniót nevezte meg, mint a megfelelő személyt.
Felvételi ajánlás
EMI Maria Callas, Tito Gobbi és Giuseppe di Stefano közreműködésével, Tullio Serafin vezényletével, valamint a milánói Scala kórusa és zenekara közreműködésével.
Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz Ruggero Leoncavallo PAGLIACCI című operájához
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!