ELEKTRA by Richard Strauss – az operakalauz és cselekmény

Online operakalauz és szinopszis Strauss ELEKTRA című művéhez

Kevés opera képes olyan tapsvihart kiváltani az előadás végén, mint az Elektra. Zenéje és főszereplője egyedülálló az operairodalomban, és Strauss, a nagy hangfestő, képes volt korának határait feszegetni ezzel a zenével.

 

 

 

 

 

 

Tartalom

♪ Kommentár

♪ Synopsis

♪ Szinopszis

♪ Act I

 

 

 

Kiemelt részletek

♪ Allein! Weh, ganz allein! (Elektra monológja)

♪ Ich kann nicht sitzen und ins Dunkel starren

♪ Ich habe keine guten Nächte (Klytemnestra monológja)

♪ Orest! (Felismerési jelenet)

♪ Elektra! Schwester! (Felismerési jelenet)

♪ Ob ich nicht höre (Finálé)

 

 

Felvételi ajánlás

♪ Felvételi ajánlás

 

 

 

 

Bemutató

Drezda, 1909

Libretto

Hugo von Hofmannsthal, Szophoklész görög drámája alapján írt Elektra című tragédiája után.

A főbb szerepek

Klytemnestra, Agamemnón felesége és gyilkosa (mezzoszoprán) - Aegisth, Klytemnestra szeretője (tenor) - Elektra, Klütaimnésztra és Agamemnón lánya (szoprán) - Kriszotémisz, Elektra nővére (szoprán) - Orest, Elektra testvére (bariton)

Felvétel ajánló

Egy csodálatos filmváltozat DVD-n: DG Leonie Rysanek, Astrid Varnay, Caterina Ligendza és Dietrich Fischer-Dieskau vezényletével, Karl Böhm és a Bécsi Filharmonikusok vezényletével, Götz Friedrich rendezésében vagy normál CD-n: DECCA Birgit Nilsson, Maria Collier, Gerhard Stolze és Tom Krause vezényletével, Georg Solti és a Bécsi Filharmonikusok vezényletével. .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Salome közelsége

Strauss 44 éves volt, amikor 1908-ban megkomponálta az Elektrát, amely zeneszerzői és karmesteri pályafutásának csúcspontja volt. Néhány évvel korábban fejezte be a Salomét, amely az európai zenei világ avantgárdjába katapultálta. Három évvel a Salome után az Elektra következett. Senki sem tagadná az Elektra és a Salome rokonságát, hiszen sok a párhuzam: a közelség a zene kifejezőerejét éppúgy érinti, mint az opera szereplőit. A mindenkori főszereplők, Elektra/Salome, Klütaimnésztra/királynő és Aegisth/Heród tartalmi és zenei szempontból lelki társak, és a cselekmény is nagy párhuzamokat mutat. Strauss tétovázott a Saloméhoz való ilyen közelség miatt, amikor Hugo von Hofmannsthal az Elektrát operatémaként mutatta be. Strausst lenyűgözte a történet, és ő javasolta a librettó megalkotását, amikor 1903-ban Hofmannsthallal együtt Max Reinhardt nagyszerű produkcióját swa. A Salome megkomponálása után azonban túl nagynak tűnt számára a veszély, hogy ennek az operának egy újabb változata készüljön. Végül Strauss felismerte, hogy az anyag pontosan azokat a jeleneteket kínálja fel számára, amelyekre zenéjéhez szüksége van, és munkához látott.

A librettó

Az Elektra volt Strauss első együttműködése Hofmannsthal-lal, amelyet húszéves, befolyásos művészi együttműködés követett. Az Elektrában Hofmannsthal tartalmilag szorosan követte Szophoklész irodalmi modelljét. A főszereplők személyiségének megtervezésekor azonban messze túllépett az antik modellen. Breuer és Siegmund Freud “Tanulmányok a hisztériáról” című művéből merített. Az eredmény egy hihetetlenül komornak tartott szöveg lett, szinte az emberi mélységekről szóló tanulmányról beszélhetünk. Ez különösen a főszereplőkre, Elektrára és Klütaimnésztrára vonatkozik. Két megszállott nő képét rajzolta meg, és az opera gyakorlatilag az ő traumatikus állapotuk túsza. Ahogy Klütaimnésztrát az álmatlan éjszakák gyötrik, úgy Elektrát a bosszú gondolatai hajtják és megszállják. Hoffmannsthal két olyan figurát rajzol meg, akik testileg és fizikailag összetörtek, és sarokba szorítva érzik magukat, mint az üldözött állatok.

Avantgardizmus

Strauss tudatosan kereste ezeket a tartalmi kiindulópontokat. Ezeket a lelkiállapotokat akarta ugródeszkaként használni a zenei kifejezés fokozására, és egy lépéssel tovább akart menni, mint a Salome esetében. Az Elektrával Strauss megszilárdította az avantgárd vezető zeneszerzői hírnevét, amelyet szimfonikus zenéjével (pl. ein Heldenleben/A hős élete) és a Saloméval szerzett. Strauss egyetlen más operájában sem ment zeneileg tovább, mint az Elektrában. Úgy érezte azonban, hogy nem akarja átlépni a Rubicont az atonalitás felé, amit Berg, Schönberg & Co. vállalt.

Az avantgárd tanítványai bálványozták epigonjaikat, de gyorsan újra el is ejtették őket, amit Straussnak két évvel később, a (nosztalgikus) Rosenkavalier komponálásakor kellett megtapasztalnia. “Én nem vezényelek cukros vizet” – adta tudtára a fiatal Otto Klemperer, és Straussnak hamarosan fájdalmasan rá kellett döbbennie, hogy őt a konzervatívok közé sorolják.

A zene

A Saloméhoz hasonlóan Strauss az operát is hatalmas zenekarra írta, amellyel az emberi érzések minden oldalát ki tudta fejezni. A partitúra nagy része disszonáns és kromatikus zenében íródott, hogy megrajzolja a lelkek mélységeit, sérüléseit és a szereplők kétségbeesését. Negyven fúvós hangszer és nagy ütőhangszerek szó szerint “kiabálják” a disszonanciákat a zenekari árokból. Köztük Wagner-tubák és Heckelphon (a Heckel cég által néhány évvel korábban kifejlesztett basszus-oboa egy fajtája).

Az egyes részeket céltudatosan harmonikus eufóniában írta meg, így például Chrysothemis szerepét és Elektras felismerési jelenetét is.

Strauss ebben az operában egyfajta vezérmotívumrendszert alkalmazott, amely az egész partitúrára kiterjed, és nagyon összetett szerkezetű. A motívumok folyamatosan tagolódnak, rétegződnek és módosulnak, ami ismételten egyfajta politonalitáshoz vezet, ahol a dúr akkordok moll akkordokkal ütköznek.

A nyitójelenet kivételével főként monológokat és duetteket hallunk. Triók vagy kvartettek alig fordulnak elő, és a kóruselőadások is ritkák. A kamaraszínház és az óriászenekar keveredése különös feszültséghez vezet.

 

Az Elektra szerepe

Ez a szerep különleges helyet foglal el az operairodalomban. Nincs még egy karakter, még Salome vagy Lady Macbeth sem, akinek megszállottságát és hajtását ilyen túlzó zenei hangvételbe helyezték volna. Elektra állandóan a színpadon van, és mindig a színpadi cselekmény középpontjában áll. Elektra hangjának megállás nélkül kell énekelnie egy nagy zenekarral szemben, ami megköveteli a karmestertől, hogy nagy gonddal kezelje a zenekari hangerőt, hogy ne terhelje túl és ne nyomja el Elektra hangját, de az őrület határát éreztesse.

Kevesebb mint 2 óra elteltével Singer és a közönség egyaránt kimerül, és a színpadi függöny lehull.

 

 

Egy opera egy felvonásban

A Saloméhoz hasonlóan az Elektra is egyfelvonásos darab. A dramaturgia szinte teljesen lemond a jelenetekre való felosztásról, és wagneri módon nem enged szünetet, hogy a hallgatóra gyakorolt hatást maximalizálja.

 

A kritikák.

A premieren az operát visszafogottan fogadták. Bár gyorsan előadták számos operaházban, a reakciók vegyesek maradtak. Az avantgardisták elismerően nyilatkoztak róla, a konzervatívok kritikusan fogadták.

 

 

 

 

 

 

 

Szinopszis: Klitemnestra mükénéi palotájának udvarán. Szolgák végzik munkájukat a kihúzó kútnál. Elektra miatt izgulnak, aki úgy él a házban, mint egy árnyék, kócos hajjal és vad tekintetével.

A zenekar brutális ütemeivel, az Agamemnon-motívummal, a függöny felemelkedésével és a cselédek “Hol van Elektra?” kísérteties kiáltása már az elején székének első szélére kényszeríti a hallgatót.

Wo marad Elektra – Solti / div.

 

A lenyűgöző Böhm / Friedrich filmadaptáció

Szinopszis: Amikor Elektra megjelenik, a cselédek eltűnnek. Apja meggyilkolásának gondolatai gyötrik. Sok évvel ezelőtt az anyja és szeretője, Aegisth brutálisan agyonverte az apját a ház fürdőszobájában. Azóta is azon gondolkodik, hogy vezekeljen ezért a szeretett apja ellen elkövetett vértettért.

Strauss káprázatos zenét írt az Elektra e hosszú monológjához, amely az opera egyik csúcspontja. A zenekar könyörtelenül korbácsolja Elektrát, miközben a szeme előtt zajlik a gyalázatos gyilkosság. Csak rövid időre derül fel a zene, amikor Elektra mintha transzban képzelné, hogy apja újra megjelenik. Finom vonóshangok kíséretében emlékezik apjára. A monológ utolsó részében a zene harciassá és diadalmassá válik a bosszúról szóló gondolatokkal.

Götz Friedrich rendező és Karl Böhm karmester 1981-es csodálatos filmadaptációjának felvételét halljuk. Böhm (született 1894-ben) régi személyes barátja volt a zeneszerzőnek, és szívügye volt, hogy ezt a produkciót befejezhesse. Nem sokkal a produkció befejezése előtt, 87 éves korában meghalt. Szerencsére a munka eléggé előrehaladt, hogy elkészüljön a film, amely végül nagy emlékmű lett.

Ebben a részletben Leonie Rysanek, a bécsi születésű, a háború utáni korszak egyik nagy karakterszínésznője Strauss- és Wagner-szerepeiben hallhatjuk .

Allein, weh ganz allein – Rysanek

Chrysothemis megjelenik

Szinopszis: Megjelenik a nővére, Chrysothemis, és elmondja neki, hogy az anyja azt tervezi, hogy Elektrát bezárja a toronyba. Chrysothemis kétségbe van esve, szenved a családja szörnyű helyzetétől. Fiatal és szép, és gyermekről és boldog családi életről álmodik.

Chrysothemis Elektra zenei ellentéte. Zenéje tónusos és lágy, dallamai gyengédek.

Ich kann nicht sitzen und ins Dunkel starren – della Casa

 

Szinopszis: Az asszony azt mondja, hogy Klütaimnésztra évek óta nem nyugszik éjszaka. Újra és újra azt álmodja, hogy halálra veri a fia, Oreszt, akit még gyermekkorában száműzött a házából. Klütaimnésztra megjelenik kíséretével.

Vad és groteszk zene kíséri Klütaimnésztra megjelenését.

Es geht ein Lärm los – Solti

 

Klütaimnésztra megjelenése

Szinopszis: Szemei eltorzultak az alváshiány miatt, testét pedig amulettek borítják, amelyek állítólag megvédik a rémálom átkától. Az isteneket vádolja azzal, hogy örökké rémálmokkal kínozzák.

Strauss a tonalitás határáig vitte ezt a művet, és kifejezetten úgy jellemezte ezt a Klütaimnésztra-jelenetet, mint az atonalitáshoz legközelebb álló pontot.

Klütaimnésztra egyike azon klasszikus karakterszerepeknek, amelyeket az énekesek “pályájuk őszén” énekelnek. Astrid Varnayt hallgatjuk, aki maga is az Elektra egyik legkiválóbb képviselője volt. Nézze meg ezt a lenyűgöző jelenetet a Friedrich/Böhm-filmadaptációból.

Ich will nichts hören – Varnay

 

Strauss – a tónusfestés mestere

Szinopszis: Klütaimnésztra Elektrához akar fordulni, mert lánya jól ismeri őt, és talán megszabadíthatná a rémálmoktól. A bizalmasai figyelmeztetik őt a “rossz” Elektrára, de ő tiltakozik, hogy tanácsaik nem hoztak javulást. Egyedül akar lenni a lányával, és elküldi bizalmasait . Elmeséli szörnyű éjszakáit, amelyekben lelke a halálba kívánkozik, és tanácsot kér tőle.

Strauss nyilvánvaló örömmel komponálta az amulettel borított Klütaimnésztra érkezését. Incselkedő 32-es motívumok teszik hallhatóvá a kövek csillogását. Strauss mestere volt az onomatopoétikus zenének, amelyet már szimfonikus költemények szerzőjeként is elsajátított. Strauss az onomatopoeia témájában hagyta hátra egyik felejthetetlen bonmotját: Mint ismeretes, különleges viszonyban volt a sörrel, hiszen édesanyja a müncheni sörfőzde, a Hacker-Pschorr sörfőzde alapítójának unokája volt. Strauss bátran merte állítani, hogy ha zeneileg leír egy sört, még a márkát is hallani lehet.

Ebben a jelenetben Martha Mödlt, a háború utáni évek egyik nagy karakterszínésznőjét hallhatjuk.

Ich habe keine gute Nächte – Mödl

 

Szinopszis: Elektra azt ajánlja neki, hogy hozzon emberáldozatot az isteneknek. Klütaimnésztra kíváncsi, és többet akar tudni. Elektra azt mondja, hogy csak Orest végezheti el az áldozatot. A nevére borzongás járja át az anya testét, nem tiltotta meg Elektrának, hogy a nevét említse? Klütaimnésztra álszent módon azt állítja, hogy Orest megőrült és kutyákkal él. Elektra ebből semmit sem hisz el. Tudja, hogy Klütaimnésztra fél a bosszújától. Amikor megkérdezik, hogy ki legyen az áldozat, Elektra azt mondja, hogy maga az anya legyen.

Ezt a drámai részletet Solti felvételén halljuk. A Bécsi Filharmonikusokkal készített stúdiófelvétele különleges helyet foglal el a diszkográfiában. Solti megközelítését a hatvanas évektől kezdve zeneileg brutálisnak érezték, és a Bécsi Filharmonikusok az Elektra Birgitt Nilssonnal együtt kompromisszumok nélkül vállalta ezt a megközelítést. A Solti-felvétel Birgit Nilsson egyik nagyszerű felvétele.

Was bluten muss – Nilsson

 

 

A szörnyű fordulat

Szinopszis: Klitemnésztra megdöbben. Ott jelennek meg a szolgái, és odasúgják neki. Hirtelen hisztérikus nevetés hangzik fel a szájából.

Az anya nevet, amikor meghallja fia halálát.

Ach Lichter – Ludwig

 

Szinopszis: Elektra a hozzá siető húgától megtudja az okot. Orest meghalt. Elektra megdöbben, mert azt remélte, hogy Orest visszatér, hogy bosszút álljon.

Orest ist tot – Madeira / Nilsson

Szinopszis: Egy szolga kilovagol, hogy elhozza Aegisthnek az örömhírt Orest haláláról. Elektra sürgeti a nővérét, hogy most a nővéreknek kell elkövetniük az anyja meggyilkolását. Erre a célra őrizte meg a fejszét, amellyel apját agyonverték. Krizothemisz megbénul. Elektra könyörög neki, hogy segítsen a bosszúban. De a nővére visszautasítja.

Elektra megpróbálja elvarázsolni a húgát. Áriaszerű, ártatlan dúr hangnemben szóló énekkel próbálja rávenni nővérét a kegyetlen tett elkövetésére.

Nun muss es von uns geschehen – Rysanek / Borkh

Elektra felismeri testvérét – a megható felismerési jelenet

Szinopszis: Lázasan ássa elő Elektra a fejszét. Egy titokzatos férfi jelenik meg. Azt állítja, hogy ő az Orest halálhírének hírnöke. A Klütaimnésztrához vezető utat kéri számon. Amikor Elektra elmondja neki a helyzetét, a férfi elárulja, hogy ő a bátyja, Orest, aki azért jött, hogy bosszút álljon az anyján. Megdöbbenéssel tölti el, hogy Kliitemnésztra hagyta szenvedni a lányát. Elektra túlságosan örül, hogy újra láthatja a bátyját. Szégyelli előtte, hogy feláldozta fiatalságát és szépségét a gyász éveiért.

Megrendítő jelenet zajlik. Amikor Orest felfedi magát, Elektra csak a bátyja nevét tudja dadogni. E hitetlenkedő csodálkozás után egy gyengéd dallam szólal meg, és Elektra testvéri szeretetét hirdeti. Szerelem és diadal egyesül a zene melegségére, amely ebben a műben még soha nem hangzott el.

Orest! – Rysanek

Az opera eme csúcspontját egy második interpretációban halljuk, Kirsten Flagstadt éneklésében. A norvég Birgitt Nilsson mellett a huszadik század rendkívül drámai szopránjai közül a leghíresebb volt. Karrierje megelőzte a svéd szopránét, és ő volt az egyetlen, aki hangi erejét tekintve felvehette a versenyt a svéd szopránnal, sőt felülmúlta őt.

Orest! – Flagstadt

 

 

A gyilkosság helyszíne

Szinopszis: Orest társa arra inti, hogy gyorsan menjen be a palotába, hogy elkövesse a bűntényt. Amikor már elmentek, Elektra rájön, hogy elfelejtette odaadni Oresztnek a fejszét. Hirtelen Klytämnestra halálsikolya hallatszik a házban. Most már az egész ház talpon van, és hallja a bűntényt.

Kísérteties basszushangok kíséretében Orest utat tör Klytemnestra hálószobája felé. A színpadon nem látjuk a gyilkosságot, csak egy Klytemnésztra rémült kiáltását, harsogó fúvós hangszereket és a haldokló Klytemnésztra zörgését halljuk.

Ich hab ihm das Beil nicht geben können – Borkh / Schech

Aegisth megjelenik

Szinopszis: Most megjelenik Aegisth. Megtudta Orest halálát, és beszélni kíván a hírnökkel. Képmutató módon Elektra megmutatja neki az utat Oresthez. Belép a házba, és megöli őt. Megjelenik Chrysothemis, és diadalmasan mesél Orest megjelenéséről és a bosszúgyilkosságról.

Ezt a jelenetet Beecham 1947-es felvételén halljuk, amely az Elektra-diszkográfia egyik nagy pillanata, nem utolsósorban Ljuba Welitsch Chrysothemisének köszönhetően. Két évvel később Welitsch maga is a 20. század egyik legnagyobb színházi diadalát ünnepelte Salome szerepében a Metben (erről bővebben a Salome operaportréban: https://opera-inside.com/salome-by-richard-strauss-the-opera-guide/#Ah

Elektra! Schwester! – Welitsch

 

A jelenetet egy második változatban halljuk: Inge Borkh és Lisa della Casa mint Elektra és Chrysothemis álompár volt a Salzburgi Ünnepi Játékokon 1957-ben. Inge Borkh számára Elektra szerepe élete szerepe volt, összesen 6 felvételen hallható! Szopránja nem egy klasszikus, erősen drámai szopráné volt. A középső regiszterben kissé karcsúbb, a magas regiszterben viszont csillogó volt. A Salzburgi Ünnepi Játékokon Mitropoulosszal készített élő felvétele talán a legjobb felvétele volt.

Elektra! Schwester! – Borkh / della Casa

Elektra vad bosszútánca

Szinopszis: A két nővér egymás karjaiba borul. Chrysothemis a bátyjához siet, Elektra pedig a vad tánc után holtan esik össze.

A felvételen 8:30-kor kezdődik a híres, szürreális táncjelenet az eksztatikus zenével, amelyben egy dúr dallam küzd egy ismétlődő moll hármashangzat ellen, megteremtve az opera kísérteties végkifejletét.

Ob ich nicht höre (Finale) – Rysanek / Varnay

 

 

 

 

 

Az opera felvételi ajánlása

 

Egy csodálatos filmadaptáció DVD-n:

DG Leonie Rysanek, Astrid Varnay, Caterina Ligendza és Dietrich Fischer-Dieskau közreműködésével, Karl Böhm és a Bécsi Filharmonikusok vezényletével; rendező: Götz Friedrich.

 

Vagy normál CD-ként:

DECCA Birgit Nilsson, Maria Collier, Gerhard Stolze és Tom Krause közreműködésével Georg Solti és a Bécsi Filharmonikusok irányításával.

 

 

Peter Lutz, opera-inside, az online operakalauz az ELEKTRA Richard Straussról.